Tenerife 2010/4.

2010. október 22. péntek

Fél 8-kor kelünk és még tök sötét van. 9-kor vesszük fel Herbertet egy megbeszélt helyen és indulunk el az Anaga-hegységbe, egy kisebb túrára. M. a tavaszi síbalesete és térdműtéte óta nem csinált semmit sem, nem tudjuk, mennyire bírja a strapát, fájni vagy dagadni fog-e a térde, így egy könnyű túrát választunk ki. Herbert három hetet tölt a szigeten és minden nap túrázik. A 69 évével fittebb, mint mi a magunk harmicközepével, meg sem kottyan neki semmi sem és minden évben felmászik a Teidére is, ráadásul éjjel, amikor –15 fok van, hogy fentről láthassa a napfelkeltét (meg ahogy azt itt a többség csinálja, hogy lejöhessen az első felvonóval a hegyről, amivel a nemzeti park őrök felmennek, mert akkor már csak írásos állami engedéllyel lehet felmászni a kráterhez). Szuper napos időt fogunk ki, a táj, mint mindig lenyűgöző. A Roque de Taborno nevű sziklához megyünk, azt fogjuk az azonos nevű, Taborno falutól körbetúrázni. 

A tűző napsütésben megerőltető nekünk még ez a kisebb emelkedőkkel bíró 2 órás túra is. A természet viszont mindenért kárpótol, szépségével alig lehet betelni. 

A túrácska után a közeli Chinamanda faluba autózunk, ahol egy kicsi, hangulatos, helyi étterembe ülünk be, mert Herbert itt ebédelni akar, mi nem, mivel hoztunk szendvicseket. Azért mi is iszunk üdítőt és csurgatjuk a nyálunkat az ő sült nyulára, amiből kapunk is kóstolót. Új italmixet ismerek meg tőle, mégpedig fele vörösbor és fele Fanta narancs formájában, ami egy kellemes, Sangria ízű italt eredményez. Jó recept, megjegyzem magamnak, mert a szálláson kapott ajándékbor nagyon száraz és ahhoz jó lesz pont az édes Fanta. Az ebéd után még kisétálunk a hegyoldalban egy kilátóhoz. Mesés az egész táj. 

Ekkor rám tör a hirtelen, migrénszerű fejfájás és egy kegyetlen erős bágyadtság, hogy minden küzdelmem ellenére sem tudom a szemeim nyitva tartani az autóban. Megállunk még egy kilátónál és elindulunk haza. Kitesszük Herbertet és pontban 4-kor megyünk is le a medencéhez fürdeni. Nagyon felfrissítőleg hat ránk az úszás. Fél 6-kor megyünk fel, de mindketten hullák vagyunk, kifacsart citromok. Biztosan az erős nap szívott ki ennyire. Később lesétálunk halat venni, egy doradát és két kicsi piros valamit veszünk, meg szürke langusztákat, amik jó nagyok és a sütés folyamán azonnal rózsaszínűvé válnak. 

A vacsoránk nagyon finom és bőséges. Tízkor leragadnak a szemeim, nem bírok már ébren maradni, le is fekszem. 

2010. október 23. szombat

Ma tovább alszunk és viszonylag későn elindulunk északnak, Garachico felé. Ma is szikrázó napsütés fogad. Ritka az, hogy egyhuzamban ilyen jó idő lenne a sziget északi oldalán, ahol gyakorik az esők. Szóval, szerencsénk van és ezt nagyra értékeljük. Gyönyörű tiszta is az idő, nem olyan párás, messzire el lehet látni. A hegyeken keresztül megyünk át a déli part nagy üdülővárosaihoz, hogy egy kellemes strandon tölthessük a délutánt. 

Garachico

"Brokkolifa" :D

Több helyen is lemegyünk a partig, de nem találunk tetsző strandot. La Arena nagyon tetszik, de ott hatalmasok a hullámok. San Juan strandja kifejezetten ronda, és nagy köves, a víz ott viszont nyugodt. 

Igazi forróság van és hihetetlen sebességgel rohannak el az órák. Már 2 van és még mindig csak keresgélünk. Végül lemegyünk arra a partrészre, Costa Adejenél, ahol 2006-ban voltunk, a delfinleső hajókirándulás előtt. Itt mesterséges hullámtörők védik a parti vizeket. Az egyik sarokba megyünk, ahol semmi hullámzás nincs, a víz kristálytiszta, nem is langyos, szinte már meleg, a homok fekete, a sziklaszirtek alatt van pár napozóágy napernyővel, oda telepszünk le és különös szerencsénkre ma senki sem jön pénzt szedni érte. 

Nagyon élvezzük az itt töltött időt, a nyarat, a pihenést. 5 után cuccolunk össze és végigsétálunk a parti sétányon, egy Mekiben eszünk egy életmentő szendvicset és 6 körül indulunk el haza, a déli autópályán, ahol pontosan egy órába telik a hazaút. A déli reptér után egyre felhősebb az ég, és az északi reptérnél már szakad az eső. Tömör ködfelhőben autózunk. Ismét az Al...poban vásárolunk be, mára megint Sama halat. Szombatnak köszönhetően rengeteg ember van a bevásárló központban. 

8-ra érünk haza és elkészítjük a halat rizzsel, salátával. Odalent megint ordít a zene, nem halljuk tőle a tévénket. A vacsoránk szokás szerint nagyon finom. Éjfélig ébren vagyunk.