Peloponnes 2010/9.

17. nap, 2010. Június 26.

Ezen a szálláson sincs szemetes. Ez már a harmadik, fura. Jól aludtunk. Fél 9-kor kelünk és később körbekocsikázzuk az összes utat a szigeten, egyik egy nagy kolostorhoz vezet, de mivel nem vagyunk megfelelően öltözve, nem megyünk be. 

A hídtól nézve, ha egyenesen megy az ember tovább és aztán jobbra fordul, ott nagyobb strandöböl van (én ezt sem találom szépnek) és szintén sok-sok kiadó szoba, apartman. 

Mivel a messzi Vayiona strandra akarunk menni, ezért érdemes kivárni, hogy kinyisson Spiros és ebéd után menjünk oda, így egész nap maradhatunk is. M. muszakát, én briamot eszem. Ismét finom. El is döntöttük már, hogy minek kísérletezgessünk másik tavernákkal, ha ez ilyen jó és pont a házunk előtt van. 14 Eurót fizetünk és elmegyünk a strandra. 

A Vayiona-Bayben a napágyakért 2 Euro van kiírva, de nem kérnek mégsem pénzt. Már, mikor odaérünk, tele van emberekkel, míg tegnap üres volt. Hát persze, szombat van, jönnek a helyiek. Letelepszünk egy ernyő alá. Az első órában nem vetkőzünk le, mert borult az ég, hideg a szél, de aztán elvonulnak a felhők és jön a hőség. Sokat fürdünk, napozunk, egész nap itt maradunk. Iszunk a tömött parti bárban frappét, ami pont olyan, ahogy én szeretem. Közben elkalandoznak a gondolataink és sajnos egyre erősebben érezzük azt is, hogy mindjárt vége a nyaralásnak. A frappé 2,50. 

Este 8 körül megyünk le Spiroshoz, már minden pincér ismer minket. Ma telt ház van, meg is vannak bolondulva a pincérek, mert nem győzik a rohangálást. Én kardhalat eszem grillezve, nagy adag, mint mindig, M. kipróbálja a stifadot. Még eszem mézes joghurtot és két sörrel, egy sprite-tal ma 27 Eurot fizetünk itt. Nagyon tele vagyunk, így még sokáig elüldögélünk és nézelődünk, aztán felballagunk a szobánkba, jobban mondva rögtön az erkélyre. 

18. nap, 2010. Július 27.

Szúnyog miatt rosszul alszunk, majd 7-kor harangszó ébreszt és elkezd egy pópa kornyikálni, amit még egy óra múlva sem hagy abba. Úgy érzem magam, mintha egy iszlám mecset negyedében laknék. Több, mint egy órával a hajónk indulása előtt (Hydrára) elindulunk a kikötőbe, mert M. nem tud gyorsan menni, és nem tudjuk pontosan, hol áll meg a hajó a nagy kikötőben. Veszünk pékárut, sétálunk és amikor már tudjuk, hogy honnan megy a hajó, leülünk azon a helyen egy bárba, mivel még majdnem 40 percünk van. M. frappét rendel, én frissen facsart narancslevet. Sokáig tart, mire kihozzák, de azért annyira nem, hogy már jönnie kellene a Flying Dolphin-nak. Pedig jön és az orrunk előtt kiköt. Ránézek az órámra, még 25 perc van az indulásig, nyugodtan iszogathatunk még, ráérünk. De a hajó személyzete nem tűnik ráérősnek, nagyon is kapkodóan terelik be az új utasokat. Odamegyek megkérdezni, ez a hydrai hajó-e, és azt mondja, igen, már indul is. Rohanok M-hez, megisszuk egy huzatra a nagy adag italokat, leszámoljuk az asztalra az aprópénzt (5,50!!) és már szállunk is be, a hajó azonnal el is indul. Felháborítónak tartom, hogy 20 perccel a kiírt ideje előtt itt van és tovább is megy. Mi van azokkal, akik nem ilyen hamar jönnek ide?

Ilyen szárnyashajóban még nem utaztam. Ez nagyon régi, lepukkadt, de gyorsan „repül” és nem érezni rázkódást vagy valamit, ami rossz lenne. Aztán M. szeme megakad az órán, ami 11:05-öt mutat, a hivatalos indulás 10:35 lett volna, nálam meg jóval ezelőtt van az idő. Lassan rájövünk, hogy megállt az órám és a komp nem hamarabb jött, hanem késéssel. :D

Fél óra alatt ott vagyunk Hydrán, olyan érzés volt, mint a metróval utazni, mert ugyanolyan hangos volt és a behúzott függönyök miatt semmit sem láttunk útközben. 

Hydrán ugyanaz a forróság fogad, mint engem anno 1997-ben. Előre tudtam, hogy ha nem strandot tervezünk, hőség lesz. Ez már csak így szokott lenni. 11:15-kor szállunk ki és kerek 4 óra áll a rendelkezésünkre itt. Lehetett volna későbbi hajóval is visszamenni, de úgy gondoltuk, M. lábával elég ez a 4 óra nekünk. Szisztematikusan járjuk be a kis várost, pontosan annak alapján, ahogy 13 évet tettem. Elindulunk a kikötő csücskében az első bal oldali utcában cikk-cakkaban felfelé, annyira fel, emennyire csak bírunk, közben mindig tovább jobbra, míg már végre rá lehet látni az egész kikötőre. Aztán a másik oldalon egészen felül a házak felett, ahol már csak ösvény van, ott gyalogolunk el addig, ahol a szélmalmoknál jövünk le a sziklás strand felé. Nagy kör volt és szerencsére M-nek sem okozott már problémát, sokat javult a lába a nyaralás alatt. Ott lemegyünk ismét a rakpartig és vissza a kiindulópontig. Eszméletlen mennyiségű turista van ma itt, minden bár dugig tömve van és az utcákon csak úgy hömpölyög a nép. Ez az állapot csak 2 óra körül csökken, amikor egy nagy hajó a fele népet elviszi. Igazából mi kész vagyunk a nézelődéssel. Beülünk egy gíroszoshoz pitagíroszt enni, a magyar beszéd most sem marad el mellettünk. 

Többször találkozunk egy kis kerek golyó emberrel, aki kék-fehér-csíkos matrózöltözékben virít, sapkával, csíkos zoknival. Rémes, hova tud jutni az emberi értelem. Ide-oda csellengünk a lenti utcácskákban árnyékot keresve. 

Bevallom, az utolsó másfél óra olyan nehezen telik, hogy terhünkre is van. Jócskán elég volt a 4 óra itt, és igazán mindent megnéztünk. 3 előtt 20 perccel beparkol a Mantalena (Toloból) és elmennek vele a magyarok, meg a „kapitány” is. Mögötte már ott siklik a víz tetején sebesen, befelé a kikötőbe a Hellenic Seeways nagy „Vodafonos” piros Flying Cat-je. Ez a miénk. Ez kellemesebben van berendezve, mint a másik régi volt, ha lehet, még gyorsabban száguld Poros felé, és kicsit túl erősen légkondicionált. M-nek nagyon tetszett Hydra. Áradozik róla. Nekem is tetszett, de nem tudta felülmúlni az első látogatás nagy hatását. Ma csak egy ismerős újbóli meglátogatását jelentette számomra. De örülök, hogy a páromnak szép élményt szereztem ezzel a kirándulással (ami ellen erősen tiltakozott a kompjegy ára miatt). :D

Visszaérve Porosra, otthon érezzük magunkat és szedjük a lábunkat gyorsan hazafelé, hogy még strandolhassunk, főleg, mert ismét fekete felhők gyülekeznek. Lenézünk a híd jobb oldalán lévő strandra, de ott viharos a szél és nagyon hullámzik, ezért beülünk a kocsiba és elmegyünk vagy 6-800 méterrel odébb a Mikro Neorira (Mia a másikat nevezte így, ahol a romok vannak, de itt egyértelműen ez a tábla lóg, a másik pár kanyarral később jön – nekünk egyik sem lopta be magát a szívünkbe). Fürdünk vagy fél órát, de nem jó itt, ahol a főút forgalma minket bámul, ahol a víz mély és hideg és alul algás, csúszós köveken kell bemászni. Hamar haza is megyünk. 

Míg M. focit néz, mert német meccs van, én írom a jegyzeteimet, kicsit összepakolok. Aztán megyünk enni Spiroshoz. Ma könnyűt akarunk enni, mert olyan nagyok az adagok, hogy este utána nagyon rossz feszülő pocakkal ücsörögni. Görög salátát, egy adag kalamarit és egy adag rántott padlizsánt rendelünk. Minden sok és finom, dinnyét is kapunk a végén. Amúgy meg egész utazásunk során nem volt divatos sehol sem, hogy adtak volna valamit „ajándékba” a kaja után. Egyedül az első finikoundai (német) hozott ki ouzot utána. 19 Eurót fizetünk italokkal. Míg eszünk esik egy nagyot az eső és megjelenik az a német pár, akiket Eloni kolostoránál láttunk a két kisgyerekkel, meg pár nappal később Astrosnál is. Egyszerűen hihetetlen, miért találják meg másik emberek mindig velünk egyidejűleg ugyanazt a helyet, miközben annyi lehetőség van? Ismét jóllakottan térünk haza.