Peloponnes 2010/10.

19. nap, 2010. Június 28.

Az utolsó napunk. Ez az „utolsó nap-érzés” sajnos mindig nyomottá teszi a hangulatot. Fél 11 körül lemegyünk ahhoz a reggeliző helyhez, ahol tegnap is pékárut vettünk, veszünk két szelet pizzát, amit a strandra magunkkal viszünk. Persze ma is a Vayiona-Bay-be megyünk. Ma alig vannak ott mások, de ismét felhős az ég, annyira, hogy órákig be sem megyünk a vízbe, csak később, amikor kisüt a nap, de ma nem szép a víz, hullámzik, felkavarodott. Frappézunk egyet, itt a legfinomabb, világos színű, nem az a gyilkos fekete, hanem krémes, ahogyan én szeretem. Sokat olvasunk és csak egyszer fürdünk, fél 5-kor már hazajövünk. Pakolászok, nem értem, hogyan lesz mindig több nyaralás végére a cucc, mikor nem veszünk jóformán semmit sem és sok kence dolog meg kifogy, azt eldobjuk. Már 6 után elmegyünk enni, mert utána be akarunk sétálni a városba egy internet caféba, hogy be tudjunk checkolni a repülőre. 

Én ma kleftikot eszem, ez már nem normális nagy adag, a felét sem bírom megenni, rengeteg krumpli, három hatalmas bárányhús és 5 nagy darab sült feta van benne. M. még egyszer stifadot eszik, annyira ízlett neki, eszünk tzatzikit is és két itallal 24,50-et fizetünk. E két étel volt a legdrágább az étlapon. 

Elsétálunk az első internet café-ig. Kedves fiatal srác a tulaj nagyon segítőkész. Negyed óránként 1 Euro az internet. Becheckolunk, jobban mondva ezáltal ülőhelyet is foglalunk a gépre, és ki is tudjuk nyomtatni (darabját 30 Centért) a beszálló kártyáinkat. Közben iszunk egy-egy sört és így mindennel együtt 11,60-at fizetünk. A sör irtó drága volt, de ez nem csoda, mert a Café pont a gazdagok jachtkikötőjében van. 

Lassan hazasétálunk, majdnem készre pakolom a bőröndöket.

20. nap, 2010. Június 29. 

A 10:20-as komppal hagyjuk el a szigetet, érdekes módon a jegy most tíz Centtel többe kerül, mint idefelé volt. Galatasban is van L, ezt valahogy éreztem, de annyira jól kiszámoltunk mindent, hogy a Poroson töltött 4 napban semmit sem kellett venni kajaügyileg. 

Útközben elnézünk Methanaba, már a fenti kanyarból érezni a kénes bűzét a gyógyvíznek. Nem igen tetszik a falu, de a környék nagyon szép. Végre elkészült a gyors, parti út Palea Epidavros felé (2005-ben még nem volt) és így nagyon hamar oda is érünk az üdülőhelyre, ahol megebédelünk. Az egész nagyon turistás, az árak is magasabbak, mint eddig. Egy kész menüt rendelünk, ami (ízetlen) tzatzikiből, kalamariból, gasvrosból és (feta nélküli) görög salátából áll. Ezzel rendesen jól is lakunk, két kólával 23,80-at fizetünk. 

Methana

Ezután nagyon lassan autózunk, szándékosan, mert csomó időnk van még, csak 50-nel megyünk az úton, majd Isthmianál megállunk a Korinthoszi-csatornát nézegetni, ezt sosem lehet kihagyni. Most elsétálunk egy kietlen részhez, földúton, ahol a szikla tetején állva, le lehet nézni a csatornába. Lenézek, de nem látom a vizet, mert ahhoz annyira pengére ki kell állni a szikla szélére, hogy nem merek. Végül leguggolva kimerészkedek, M. fog hátulról, de nagyon félelmetes a szög egyenesen zuhanó falak közti mélység. 

Ezután még mindig olyan sok időnk van, hogy Athénba nem az autópályán megyünk, hanem a vele párhuzamosan haladó, alsóbbrendű úton, szépen lassan, nézelődve. 4-re érünk a kölcsönzőhöz, amit nem kellett keresni, mert nagyon precízen le volt írva egy füzetkébe, hogy hogyan jutunk oda. Minden gyorsan megy. Az autó külseje, belseje senkit sem érdekel, okoztunk-e kárt benne, csak a benzin érdekli őket, hogy ugyanannyi-e. Aztán beülünk a kisbuszba és kivisznek a reptérre. Ott káosz fogad, mert valakik sztrájkolnak, az összes sziget járatát (a belföldieket) törölték, rengeteg ember fetreng mindenhol a földön. A mi gépünk még el sem indult Münchenből – mondják. Hosszú órákat várunk mi is, mire fél 10-ra hazaérünk. 

Gyönyörű, kellemes, szinte tökéletes nyaralás volt. Nagyon jól éreztük magunkat, sehol semmi olyan negatívat nem tapasztaltam, ami nyomot hagyott volna bennem.