Kos 2008/2.

Harmadik nap – szeptember 18.

Éjjel arra ébredek, hogy a fejem felett csapkodja a huzat az ablakot, kint erős szélvihar van, becsukok mindent. Ma akartunk menni a kopasszal a hajókirándulásra (ezek a három szigetesek minden nap mennek és elég, ha reggel pár perccel 10 előtt ott vagy és spontán fizetsz be), ezért 7:45-re állítottam be az ébresztőt, de amikor felkelek, tombol a szél és nekem így nincs kedvem hajóra ülni a nagy hullámokon, ezért úgy döntök, ma kialusszuk magunkat és visszaalszom. 10-kor ébredek, M. még alszik, de már felkeltem őt is. Először nem érti, miért fújtam le a hajókirándulást, de örül a hosszú alvásnak, mert egyénként meg minden reggel (annak ellenére, hogy a felkelés időpontját előző este közösen döntjük el) nagyon morcos és szitkozódik amiatt, hogy felkeltem. Ő már csak ilyen. Imád aludni és amikor felébresztik, beletelik fél órába, míg kimorogja magát. 

Kényelmesen reggelizünk, vacakolunk és fél 12 lesz, mire végre döntés születik és elindulunk a sziget másik oldalára. Hiába, hogy tűz a nap, az erős szélben kicsit hűvös van a robogón. Jó alkalom a leégésre. De mi jól bekentük magunkat, én pedig vettem otthon direkt ilyen alkalmakra egy fehér, hosszú ujjú lenvászonblúzt, ami nem meleg, de megvéd a sugaraktól. Elérve a Kefalos félkörív öble előtti partszakaszt, sorba jönnek egymás után a lehajtók: Magic Beach, Sunny Beach, Banana Beach, Markos Beach, Paradise Beach, Camel Beach…sorba mindegyikhez lenézünk, hogy később majd visszatérhessünk oda, ahol a legjobban tetszik. Agios Stefanosnál körbejárjuk a kiszögellés romjait és fotózom a szemközti kis szigetet. Némelyik hely agyon van zsúfolva, másiknál alig vannak. A legelső bícsnél tetszett, hogy nagy, daraszemű a homok, nem tapad rá mindenre és a part hirtelen lejt bele a tengerbe, a víz nagyon tiszta. Minél közelebb haladunk Kamari felé, annál jobban porszerű, szürkébb, jellegtelenebb lesz a homok és a part is. Itt lent az öbölben nincs olyan erős szél, mint fent az úton, vagy a sziget másik oldalán. Szél nélkül pedig a napon máris nagyon meleg van. 

Felmegyünk Kefalosba. Meredek, hajtűkanyarokkal teli út vezet fel a sziklaperemen álló városkához. Innen lehet szép képeket készíteni az egész öbölről. Egyetlen tábla sem jelzi, hogy mi merre van. Mi Limnionasba szeretnénk menni ebédelni, ahol az útikönyv szerint a sziget legjobb haltavernája van. Belegabalyodunk a városka utcáiba, míg mögötte valami dombos síkságon lyukadunk ki, de ez nem lehet a helyes irány. Visszamegyünk a városba és ott az Agios Theologos felé vezető útra tévedünk, így arra gondolunk, ott is jó lesz ebédelni. 

Lemegyünk Agios Theologosba, de ez nem egy falu, mint ahogy hittem, hanem csak egy partszakasz, ahol egy nagy taverna áll a parton, ami dugig tömve van, turistabuszok állnak előtte. Pár képet készítek a szép, homokkősziklákkal szabdalt partról és mégiscsak nekivágunk másodszorra is megkeresni Limnionast. Ismét felhajtunk Kefalosba és ott jobb oldalon a falu szélén haladó úton megyünk tovább, ahonnan rálátni az öbölre és valami vár romjai is láthatóak. Kiérve a faluból, már meglátunk egy táblát, rajta Limnionasszal, 3 km. Az egész Kefalos-félszigeten gyönyörű a táj, a macchia bozót zöldje alkot nagyon erős kontrasztot a tenger mélykékjével. Minden irányba messze ellátni. Limnionas is csalódás. Ott is csak egy nagy taverna áll és az még jobban tele van, három busz is áll előtte. A wc előtt is kígyózó sor áll. Itt sem eszünk. Azon gondolkozunk, hogy talán Kefalosban kellene ebédelni, ott volt a kanyarban a kilátónál egy szimpatikus hely, de az is nagyon tele van. 

Végül úgy döntök, hogy menjünk vissza ahhoz a tavernához, amelyik az egyik öbölnél volt lent a parton és nagyon jól nézett ki (ez az öböl az Agios Stefanos után következő lehajtó, ha Kefalos felől jövünk, a taverna neve Katerina). Nagyon görögösen néz ki, kék-fehér idill, halászhálók kagylókkal…Mikor az étlapot meglátom, fel akarok kelni és el akarok menni innen, mert szinte csak az angolok ízlésének kialakított ételek vannak benne, de akad egy-kettő jellegzetes étel is. Így én a grillezett polipcsápokat, M. grillezett tonhalat eszik. Megnyugszunk, mert kiadós adag és nagyon szépen tálalt az étel, és igen ízletesen is van elkészítve. Jól lakunk és a hely még az angolok ellenére is nagyon hangulatos. Előételnek tzatzikit eszünk és két üdítővel a végén 28,60-at fizetünk. 

Innen visszatérünk a legelsőként látott öbölhöz, mely görögül Polemi Beach névre hallgat, a másik neve meg Magic Beach. Ez volt az, ahol olyan apró szemű sóder a homok. Középen napozóágyak sorakoznak, jobbra és balra tőlük szabad a pálya. A napozóágyak közelében telepszünk le, mert ott van zuhany is. A víz kristálytiszta és viszonylag gyorsan mélyül. Érdekes (és ezt egész Koson, kivétel nélkül minden strandon ugyanígy tapasztalom), hogy hiába, hogy homokos a part, és beljebb, ahol a víz már nyakig ér, ott is homokos az aljzat, a kettő rész között ugyanolyan lapos sima sziklaréteg borítja a feneket, mint Karpathoson is volt. Szóval a part homokos, ahol bemegyünk, ott 5-6 lépés erejéig ez a kőpadka terül el a lábunk alatt, majd ismét homokos lesz. Megbabonáz az itteni homok minősége. Az apró szemek nagy részét átlátszó kristályok (mint valami gyémántszemcsék – talán ez a kvarc?) és közte barna színű homokszemek és nagyon apróra zúzott kagylótörmelékek alkotják. Csillog-villog az egész. Szeretnék hazavinni belőle, de nincs mibe tenni. Ha a vizes testünkre rátapad, egyetlen mozdulattal le lehet rázni, nem úgy, mint a rendes porszerű homokot. Mivel már kicsit késő lett, csak egyet mártózunk és napozunk fél órát, azután elindulunk haza. A napnak már nincs ereje, a szél is felerősödött, a kis robogón nagyon fázunk, jegessé fagyunk, mire a még jegesebb klímájú L-hez érünk, hogy bevásároljunk. 

Hazaérve nem tudunk kiülni a teraszra, mert őrült szél tombol, bent maradunk, az asztalnál kártyázunk. A zuhanyból nem folyik meleg víz, csak langyos. Azt már látom, hogy ebből az időből holnap sem lesz hajókirándulás, mert a hullámos tengeren kitenném a taccsot. Félek is egy kicsit, hogy ha az idő ilyen marad, nem jutunk el a szomszédos szigetekre, mert talán még a hajóközlekedést is leállítják, ha nagyon viharos a szél. 

Negyedik nap – szeptember 19. 

8-kor kelünk és egy óra múlva elindulunk Kefalos felé. A tegnapi napra alapozva úgy gondoljuk, ott kevésbé lesz szeles az idő, mint a szigetnek ezen a felén. Útközben megnézzük Andimachia erődjét, ami erősen emlékeztet a Peloponnészoszon látott hasonló erődítményekre: nagy és lepukkadt. Közben, csak hogy megjegyezzem, ma még erősebb szél van, hiába tűz a nap, mi kardigánban és széldzsekiben citerázunk a motoron. Ha meg megállunk, másodpercek alatt ránk fő a dzseki. Ami még érdekes, hogy az egész szigeten mindenütt rengeteg katonai bázis van (nyilván Törökország közelsége miatt), de néha már nyomasztó érzés, a főúton haladó löveges kocsik, tankok, vagy egyszerű katonai teherautós konvojok vonulását mindennapi eseményként feldolgozni. A sziget Kefalos felé eső részét, kb. Masricharitól Kamariig terjedőleg egy dombos homokkő fennsík alkotja, melyet mély kanyonok szaggatnak és ezekben rejtőznek a katonai bázisok. Hiába tudjuk, hogy itt béke van, a katonai egységek manőverezései kellemetlen érzéseket keltenek bennünk.

Most egyenesen a tegnap elmaradt helyre, a Chiliandriou Bay-hez tartunk. Ismét felkaptatunk Kefalosba, ott rögtön balra fordulva a félszigetre motorozunk ki. Pár km után elérünk egy árnyas fa alatt álló természetes forrást, és rögtön ezután ágazik ketté az út, Agios Theologos és Agios Ionninos Thymianos felé. Most a balra ágazó utat választjuk, azaz Ag. Ioanninos elhagyatott kolostora felé indulunk, ami kb. 4-5 km-re van innen és nagyon kanyargós szerpentinút vezet oda. A táj itt lenyűgöző. A kolostorromok mellett újabb kori kolostorépület és kápolna állnak, előbbiek szürkés terméskőből, utóbbiak kék-fehér stílusban. Döbbenetes méretű platánfa áll az udvarban és hosszú kőasztalok, melyeket ünnepi alkalmakkor használnak. Egy-két kecske is kóborol erre és messze ellátni a kék tenger felett. 

A parkoló felett kicsivel indul egy földút, ki van írva a táblára, hogy Cavo Paradise Beach, ide folytatjuk utunkat. Az út földút, néha mély vájatokkal, illetve homokgödrökkel, ahol meg is lehet akadni, főleg egy ilyen kis motorral, amin ketten ülünk. Az út nevezhető borzalmasnak, rémesnek is, de mivel a robogó minden nehézségeit kiállja, mégsem titulálom annyira rossznak, különben elakadtunk volna valahol. Nagy zötykölődések közepette megérkezünk le, ehhez a varázslatos partszakaszhoz, mely magas sziklák tövében húzódik, homokjának különleges vöröses-aranysárga árnyalata van – ami szomorú észrevétel itt: több négyzetméteres foltokban, vastag, megkeményedett rétegekben lepi el a paradicsomi partszakaszt a kiömlött kőolaj. Az ember előidézte egyik legrémesebb természeti katasztrófának tartom az olajkiömlést. Nagyon erős szél fúj és éget a nap. A parton alig akad fürdőző. Illetve fürdőző egy sem, csak pár meztelen napozó pár. Úgy gondoljuk, hogy simán megéri erre a strandra eljönni, de csak akkor, ha valaki egy egész napot itt akar eltölteni, vagy olyan fotómániás, mint én. Mert csak idekukkantani – azért nem éri meg a nehéz út. Még napernyőket is lehet bérelni, de büfé nincs, így aki ide készül strandolni, vigyen magával elegendő ellátmányt! Mi végigsétálunk a parton addig, amíg már sziklákat kellene mászni, hogy a szomszédos másik szép öbölbe jussunk.

Az erős napsütés ellenére is elkel a motoron a széldzseki, amúgy meg a leégéstől is véd. Ma a Kefalos-öbölben akarunk ebédelni, Kamarinál, így visszafelé motorozva nézegetjük a főút melletti tavernákat. Ott állunk meg, ahol egy tábla egy Blue Waves nevű vendéglőhöz irányít, de az tömve van, az a turistabuszos típusú. Ha a kis utcán lemegyünk a part felé és a tengerrel szemben álunk, jobbra van a Blue Waves, szemközt a Baywatch vizisport bódé és balra egy másik, piros asztalos taverna. Ez utóbbiban nincs ember, de mégis ez lesz a szimpatikusabb, ide ülünk be. Itt gazdagabb az étlap választéka, van angol igénynek megfelelő étel is, de tipikus görög is. Előételnek ismét tzatzikit eszünk. Én báránykleftikot eszem (itt nem agyagedényben tálalják és gombával, fetával együtt sütve, viszont a köret abszolút nem passzol, de óriási adag), Michael pedig BBQ-csirkét, ami egy fél grillezett csirke. Minden finom és laktató, kedves a kiszolgálás. 19,90-ez fizetünk. 

Innen a tegnapi strandra megyünk, a Magic (vagy Polemi) Beachre. Ahogy leér az ember a szörnyű minőségű útról a partra, jobb kéz felé van a zsúfoltabb, napernyős rész, balra pedig a „fakultatív” rész, azaz, ahol mindenki azt csinál, amit akar. A part nagyon széles, de csak a part melletti pár méteres sáv és a hátsó dűnés rész élvezhető, a közte lévő terület köves, pocsolyás. A tíz méternél is magasabb dűnék lábához telepszünk le, felállítjuk a strandsátrat is, de csak egy állandó küzdelmet eredményez, mert állandóan felkapja, kifordítja, elrepíti, szétbontja a szél. Már vagy 2-3 kiló követ ráhordunk a szélére, mire nagy nehezen egy helyben marad. Itt nudisták tanyáznak, de nem olyan látványosan, undorítóan, ahogy néha látni. Nevezzük inkább őket visszafogott naturistáknak. Bár meztelenek, de nem mutogatják magukat, minden pár, vagy gyerekes család visszahúzódik valami rejtekbe és ott élvezi a pucérság adta felszabadultságot. Mi is a sátrunk mögé húzódunk. Ilyenkor egybeolvadok a természettel, ami amúgy is nagyon közel áll a lelki világomhoz. Csak egyszer fürdünk, mert a szél miatt már hűvös van és 5 óra tájban már pakolunk is össze, indulunk is haza. Strandolni készültünk ide, mégis nagyon rövidre sikeredett a rászánt idő.  

Hazafelé egyenesen Kos város kikötőjébe megyünk és megvesszük a Laumzis társaságnál a jegyet holnapra Nissirosra. Most már eleget várakoztunk, hogy enyhüljön a szél, és Nissirosra nincs minden nap hajó (bár Kardamenából lehet, hogy van, de oda mi többet vissza nem megyünk). 25 Euro a jegy oda-vissza egy főre, és ha igénybe akarja venni a turista a buszt, ami a vulkánhoz visz, akkor még a hajón kell fizetni ezért fejenként 5 Eurót. Veszünk még pár apróságot a városban és hazamegyünk. A robogón teljesen átfagytunk, mivel a zuhanyzóból napok óta nem folyik meleg víz, most az sem fog felmelegíteni. Ezért egy forró tasakos levessel melengetjük lelkünket. Kint erős a szél, ismét bent kell maradnunk este a konyhában.