Costa Rica - 12. rész, Damas mangróve, San José, hazautazás

Március 30.

Rosszul alszom és keveset. 7-kor reggelizünk és 8:20-kor elindulunk a Damas mangróve felé. A megadott kis üzletnél jön értünk egy nő, ő lesz a vezetőnk a csónakban. Négyen vagyunk és jó sokáig csónakázunk, de kevés állatot látunk. Viszont ezekből egy hangyász medvét (dolmányos hangyász)! Kapunk finom halas ebédet is, nagyon kedvesek a vendéglátók.

Ez itt cashew (azaz kesu) dió, ami nagyon érdekes. Egy paparika formájú édes és ehető gyümölcs terem, és ennek a végén van egy darab kesu, ami tulajdonképpen a gyömölcs magja. Egy fán igen kevés termés van így, így érthető már a kesudió ára is. Később lesz még két kép a parkolóból, ahol jobban látszik.

tigrisarcú rák :-)

 

Ez lenne a kis hangyászmedve, ami a csónaktól olyan 15 méterre lehetett a mangróvéban. A csónak vezetője a mangróvegyökereken szükdécselve bemászott alája és a telefonjával készített képeket, amiket később megkaptunk. A medve nem ébredt fel.

Fél 1-kor indulunk el San José felé, hosszú az út és kegyetlen hőség van, még a klímával is alig lehet kibírni az autóban. Egyszer veszünk egy útszáli árusnál jéghideg kókuszdiót, nagyon üdítő a leve. Három helyen fizetni kell az útért. A szállásunk közelében veszünk még pár dolgot, kifogy a Dollár és a Colon tartalékunk is. 4-kor lemegyünk a medencéhez, de hideg a víz és a levegő is. Én hamar feljövök, pakolok, később a medencénél eszünk finom zsemlét tonhallal. Ki vagyok purcanva, képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. 

Március 31.

Jól alszunk és sokáig. Reggeli után az egész napot a medencénél töltjük el és egyszer átszaladok a szomszéd boltból zsemlét hozni, a két megmaradt tonhal konzervet esszük meg. 3 körül elmúlik a forróság, befelhősödik. Az utolsó órák lassan telnek el, de tudunk menni wc-re, zuhanyozni és egy víztartályból hideg ivóvizet venni is.

Korán elindulunk a repülőtérre. Útközben tankolunk, majd leadjuk az autót a Europecarnál és hamar ott vagyunk a reptéren. Bechekkolás, minden gördülékenyen zajlik, a várakozás is hamar eltelik és pontosan indulunk. Az éjszaka a gépen nagyon gyorsan eltelik, az ételek megint nagyon jók, vacsorára csirke rösztivel, zöldbabbal, evőeszköz fémből van, reggelire svájci sajtok, friss kenyér, joghurt, lekvár. 

Április 1. 

Az átszállás nagyon gyorsan zajlik, éppen csak egy óránk van rá és már itthon is vagyunk. Ami igen furcsa, hogy kipakolásnál itthon nem találom meg a bőröndökben a nagy bicskát, amiben a csavarhúzótól a konzervnyitóig minden van. Csak másnap pakolom ki a hátizsákok mellékfakkjait és abban volt a bicska, azaz a kézipoggyászban és sem San Joséban, sem Zürichben a kutyának fel nem tűnt az átvilágításnál. Én ezt nem értem. Két ország reptéri ellenőrzésénél vittem fel a gépre (tudtomon kívül) veszélyes eszközt, amit fegyverként is lehet használni! Svájcban odafelé az átszálláskor olyan transzferen mentünk keresztül, ahol nem volt még egy átvilágítás, visszafelé viszont igen. Ott elvették a frissen vett fél literes vizes üveget, de a bicska nem tűnt fel nekik!!!

Utószó 

Costa Rica csodás és lenyűgöző volt. Végig totálisan biztonségban éreztük magunkat. A növény- és állatvilág változatossága elképesztő. Nagyon jó volt minden és én még szeretnék visszamenni, mert annak ellenére, hogy milyen pici ország, rengeteg sok eldugott terület van még, amikre most el sem jutottunk, simán kitehet még egy második 3 hetes utazást is a maradék, nem látott helyek felkeresése. De nagyon hamar nem megyünk vissza, mert más célok sorakoznak a listánkon.

San Josét, mint várost szándékosan nem néztük meg, nem érdekelt. Eleve a természetért rajongunk, épületek, építmények, művészi dolgok nem érdekelnek, csak időpazarlás lett volna a városra extra időt szánni. Nem bántuk meg és ha másodjára mennénk, akkor sem néznénk meg.