Costa Rica - 11. rész, Carara, Manuel Antonio

Március 28.

Screenshot a google maps-ből

5-kor kelünk, nem aludtam jól, izgatott voltam. 6-tól van reggeli és itt a lejobb a zöldséges, sonkás rántotta. A nyitott étkezőből minden irányban a kertre látni, vannak madáretető helyek. Reggeli alatt jön sok madár, majmok is lopnak banánt és a vörös arapapagájok is jönnek-mennek. A kert maga a paradicsom, ahol órákig tudna az ember nézelődni, de sietnünk kell, mert 7 órára a Carara NP-ba megyünk madárlesre.

Pontosak vagyunk, de a guide több mint fél órát várat, mert még amerikaiakra várunk, azok késnek. Azokkal hatan indulunk mellékösvényeken, de szinte semmit sem látunk. Sajnos kidobott pénz volt (45 USD per fő) ez és guide is csak a szájat járatja, és magát dícséri, bár igen kedves. 10 órakor már vége és utána mi meg bemegyünk a nemzeti parkba, a főösvényen, de ott nagyon meleg van és utaznunk is kell tovább, így hamar visszafordulunk.

Útközben Jacóban eszünk egy Subw...ben, majd Quepasban fagyizunk, nagyon elnyom a meleg. 2 órakor megérkezünk a hotelbe, de csak 3-tól lehet átvenni a szobát. Igaz, a szoba minden bizonysággal késznek tűnik, de kijelentik, hogy csak 3-tól van check in és pontosan 3:00-ig meg is váratnak. Nagyon dühös vagyok, mert mennénk le a partra és előbb szeretnénk szétpakolni pár dolgot, mert minden szerteszét van különböző bőröndökban. Kapunk egy welcome italt. Az összes többi szállásra általában korábban érkeztünk meg, már délelőtt 11 és koradélután 14 óra között és mindenhol megkaptuk a szobát.Ez egy nagy hotel és minden futószalagon megy és személytelen. A legunszimpatikusabb (és legdrágább) szálásunk az összes közül.

Miután megkapjuk a szobát, elmegyünk a playa Espadillára és fürdünk egy jó órát a nagy hullámok között. A víz meleg. Utána hazajövünk, zuhanyozunk és enni megyünk. A közelben találunk kis mexikói éttermet, ott jót eszünk. 

Március 29.

Jól alszunk, a reggeli is jó, kb. 10 felé közül lehet választani, én a németet választom, sonka, finom kétféle sajt, egy főtt tojás, zsemle, lekvár. Finom és kiadós. Máshol általában csak rántotta volt rizzsel és fekete babbal, vagy főtt kaják, húsos, szószos dolgok, amiket mi európaiak nem eszünk reggelire. Már a fülemen is ez jön ki, főleg, hogy egyáltalán nem is vagyok egy tojásrajongó.

Lassan készülődünk és ma is pokoli hőség van, magas páratartalommal. Fél 10 lesz, mire a Manuel Antonio nemzeti parkhoz érünk előtte a strandnál leállítanak, hogy ott parkoljunk és megint 4 ezret akarnak érte (mint tegnap este), 2 ezret adunk és onnan meg 10 percet kell gyalogolni.

Screenshot a google maps-ből

A belépő 16 USD per fő. A bejáratnál átnézik a hátizsákokat, kekszet, rágcsálnivalót nem szabad bevinni, akinél van, elveszik, de a szendvicset nem. Az utak el vannak kerítve, sok majmot látunk és pár mosómedvét. A majmok és a mosómedvék mindent ellopnak, nagyon kell vigyázni. Mint a villám, olyan sebességgel kinyitnak ciprázokat, kivesznek dolgokat a hátizsákból és máris a fán ülnek vele. Egy majom egy nejlonzacskót lop egy hátizsákból, a fán bontja ki, napozókrém van benne, megkóstólja, rájön, hogy nem kaja és eldobja.
Egy nő egy faágra akasztja a holmiját és bemegy a vízbe, másodpreceken belül ott terem egy mosómedve, felszakad a fára, kiveszi a táskából a műanyag kajásdobozt, eliszkol vele, kinyitja, már üres, de azért végigszimatolja, végignyalogatja, meg elviszi még egy darabbal tovább a bokrok közé.

A strandok nagyon szépek. Borzasztóan izzadunk, a végen 2 órát strandolunk, nagyon szép a strand és szuper a víz, de egyikőnk mindig ott kell maradjon a holmink mellett és csak felváltva tudunk a vízbe menni, kamera, távcső, mobiltelefon, minden a hátizsákban. Itthon meg egy órára a medencéhez megyünk és azutána zuhanyzunk és megyünk enni, oda ahol tegnap voltunk. Csak egy adag ételt eszünk ketten, bőven elég. Utána sörözünk.