Costa Rica - 7. rész, Rincon de la Vieja

Március 22.

Screenshot a google maps-ből

Ma fél 8-ig alszunk, reggel iszonyúan szakad az eső és erős szélvihar van. Minden szállásadó eddig azt mondta, hogy minimum 3 hónapja nem esett egy csepp eső sem. Mi meg mondtuk, hogy napok óta követ minket az eső. Erre azt mondták, hogy mi hoztuk az esőt és már annyira szükség volt rá, köszönök nekünk és jöhetünk máskor is, ha esőt hozunk. Mondtuk, hogy igazán nincs mit, ha esőt akar, csak küldje nekünk a repülőjegyeket! 😀😁 A reggeli finom, a két különleges házi lekvár nagyon jó és nem csak mi reggelizünk, hanem a kertben madarak és múkusok is. Mire elindulunk, eláll az eső.

A csak 80 km-es út Rincón de la Vijeáig nem tart soká és egy darabon a Panamericanán utazunk, ahol alig van forgalom. A "Panamerican Highway" keresztülszeli észak-déli irányban majdnem végig az egészamerikai kontinenst, Alaszkától Tűzföldig, összesen 48.000 km-en át! Az út minősége nem a legjobb és furcsa, hogy egy kontinens főütőereként alig van rajta forgalom. A maximális sebesség csak 80 km, tiszta hülyeség! ami nagyon tetszik és már több helyen is láttuk ezt az utazás során, hogy több helyen vannak állathidak az autópálya felett, keskeny kis függőhidak, hogy az állatok át tudjanak kelni sérülés nélkül.

Érdekes, hogy az egész úton száraz szavannaszerű tájban utazunk és a szélvihar nem hagy alább. Végig rálátunk a Miravelles vulkánra, ami felhőkbe bújva csodás látvány.

Már dél előtt megérkezünk a szálláshoz (Rinconcito Lodge), délben meg is kapjuk a szobát és egy óra múlva a medencénél vagyunk. Nagyon kellemes. A ma délutánt a pihenésnek szenteljük. A 3 hetes utazás során ez tűnik az egyetlen ilyen napnak. Itt két teljes napunk lesz még, amikor túrázunk, így kicsit kellemesebb, hogy nem kell minden nap továbbutazni. 31 fok van. Kb. 16 óráig maradunk a medencénél, két órán át csak mi vagyunk utána egyre többen. Zuhanyzunk és elmegyünk 12 km-re, Guayabo faluba vacsorázni. Grillcsirkés gyorsétteremben eszünk olcsón finom csirkét és igen nagy az adag, és veszünk pár élelmiszert a következő két napra a túrákhoz. Egész nap brutál erős szél fúj. Hazafelé látunk egy kábelen egy oposszumot és direkt mellette egy baglyot. Még az erkélyen sörözünk, de nagyon hideg van, a szél továbbra is brutál erős. Korán lefekszünk, korán fogunk felkelni is.

Március 23. 

6:15-kor kelünk, 7-kor reggelizünk, itt sok buszos csoport van, mind 7-kor ugranak rá a reggelire, hogy sorba kell állni, rémes, a választék sem jó és nem is finom és az ülőhelyért is vetekedni kell. 8-kor elindulunk a nemzeti parkba, a Pailas Sectorba, szokásos 15 dollár fejenként a belepő és iszonyú meleg van ma. Előbb a Cangreja vízeséshez megyünk, ez 5 km oda és szinte folyton lefelé. 

A vízesés szép, fürdeni nem szabad benne, pedig jól esett volna, hoztunk is cuccokat. Mi vagyunk az elsők, így egy nagy lapos sziklán egyedül élvezzük a helyet és piknikezük. Utána már egyre többen jönnek, mi pedig visszafordulunk. 

Visszafelé brutális az út, sokszor meredek és hosszú szakaszon kint megyünk a tűző napon szavannaszerű tájban. A pihenővel együtt kevesebb, mint 4 óra alatt visszaérünk. Utána a vulkán körútra megyünk, de itt már elviselhetetlen a hőség és fáradtak vagyunk már nem sok kedvünk van. Kétszer láttunk ma csuklyás majmokat. 

Mikor hazaérünk, kérünk a bárból jégkásás gyümölcslevet és a medencénél hűtjük le magunkat. Utána zuhanyozunk, én pakolászok és ülünk az erkélyen. Nem megyünk ma vacsorázni, erőnk sincs hozzá, meg éhesek sem vagyunk. Útközben kenyeret és a tegnapról elpakolt csirkét ettük.