Donaudurchbruch - Riedenburg - Abensberg

Ma és holnap szabadnapunk van. Egy darabig gondolkoztunk, hogy ismét a hegyekbe megyünk túrázni, de most én inkább egy kicsit másfajta, nézelődős kirándulásra vágytam és hirtelen jött egy ötlet, így indultunk ma kényelmesen, reggel 9-kor el, Kelheimba. 

Itt a Dunának az egyik ágán lehet hajókázni. Ez természetvédelmi terület, ezért csak ezek a halk motorú, elektromos hajók mehetnek ott. Kelheimtól 6 km-t megy a hajó a Weltenburg kolostorhoz. 

Nagyon meleg volt ma. A kolostor udvarában van egy jó kis bajor étterem, sörkerttel és lehet ebédelni, de túl drágának találtuk és még nem is voltunk éhesek. A következő hajóval visszamentünk Kelheimba. 

Innen elindultunk kocsival Riedenburgba, a Majna-Duna-csatorna mentén, de míg odaértünk, útközben jópárszor megálltunk, mert annyi szép látnivaló volt. 

Elsőként Essing faluban álltunk meg, ami felett sziklaszirtek ágaskodnak és a tetejükön trónol a Randeck vár. 

Itt kedvünk támadt ebédelni. Volt egy hangulatos perti étterem, nagyon drágán, így még tovább nézelődtünk és találtunk egy olcsóbb, szintén hangulatos éttermet. Itt ebédeltünk, de megbántuk, mert a két étel egyértelműen mélyhűtött kajából készült és a szószók, egyebek is mind flakonból kerültek hozzá. Nem volt rossz, de jó sem, és azért ez eléggé átverés. 

Kicsivel a falu után található Európa leghosszabbnak mondott fahídja. Itt totális tömeghisztéria volt, több száz turistát hoztak buszok és mind egyszerre özönlötték el a hidat. Amúgy az egész környéken rettenetesen sok turista volt mindenhol és sok, kiépített bicikliút van erre, így rengeteg biciklist is láttunk. 

Riedenburgban végül nem álltunk meg magában a városkában, de felmentünk kocsival a kastélyához, mert onnan szerettem volna a szép tájat fentről fényképezni. De a kastélyba 7 Euro volt a belépő és csak egy fényképért ezt nem adtuk ki, mert amúgy meg ragadozó madár show lett volna ott, de azt már láttunk Werfenben, így mégsem mentünk be, hanem tovább autóztunk Neustadt an der Donau felé. A Holledautól Regensburg felé elterülő földeket mind sörkomló termesztésére használják, ezek így néznek ki, amikor nőnek (most még elég kicsik) és az egész autópálya illetve mellékutak mentén mindenütt ezt látni:

Végül Abensbergben kötöttünk ki, ahol a táblák egy Hundertwasser házat hírdettek, de mikor odaértünk, kiderült, hogy ez a Kuchlbauer sörfőzde építménye és az épület alatt sörkert van, de így is nagyon tetszett. Ezt is megnéztük és sétáltunk a hangulatos városkában. Majd isteni fagyit ettünk és hazaindultunk.
(Utólag az is kiderült, hogy e sörfőzde tulajdonosa Hundertwasser rajongó volt és meghívta egyszer a serfőzdéjébe az építészt, aki kérésére megtervezte neki ezt a tornyot. Az elkészültét viszont már nem élte meg. )