Augsburg

A mai napon Augsburgra esett a válsztás. M. éjszakás volt, reggel hagytam aludni (én a motoros láncfűrészre ébredtem, mint tegnap délután is) és elmentem a jogsimért. Tiszta röhej, hogy egy ekkora hatalmas városnak minden jogosítvány és rendszámtábla ügy miatt oda kell autózni a világ végére (Grasburunn-Neukeferloh). Egy négy (néha 5 is) sávos autópályán hogy lehet akkora forgalom, hogy szinte dugóban kell araszolnom...Nagyon utáltam. Aztán odaértem és senki sem volt előttem, odaadták az új, kártyás, német jogosítványom, a réginek pedg örök búcsút kellett intenem, amit nagyon sajnáltam, mert egy nagyon jó, 17 éves kori fotó volt benne. Legalább a képet odaadhatták volna. :-( 

Fél 12-kor kelt fel M. és hamarosan ebéd volt. Most minden nap valamilyen saláta van, különböző sült husokkal, vagy sült feta sajttal, vagy hallal. Nem is annyira a diéta miatt, mert igazából nem is diétázunk, hanem mert egyszerűen jól esik, és a saláta mindig isteni finom, és bőséges köret, mindig jól lakunk így is, minden kenyér és egyebek nélkül. Volt pár görög joghurtom is még, abból az utóbbi két hétben gyakran került tzatziki az asztalra, amit imádunk, jó erős fokhagymásan. 

Aztán elmentünk Augsburgba, egy ritka ronda (nincs semmi látnivaló, sem tájilag, sem növények, ronda kavicsos oldalfal) autópályán. A város lüktetett és nem igazán emlékeztem már semmire sem 2003-ból, amikor januárban, farkasordító hidegben ott jártunk. Most nagyon tetszett a város, nagyon életrevaló volt, szinte már idegesítően lüktető, hektikus. Tömegek az utcákon, állandóan jöttek, másodpercenként a villamosok (amik úgy néztek ki, mint valami katonai egység - a színük miatt), rengeteg üzlet, rengeteg gíroszárus, ezzel szemben semmi fagyis, semmi bolt, ahol egy üveg vizet lehetne venni. A villamosok folyamatosan belecsurogtak minden egyes fotómba, de mindegy is volt, mert az ég helyett is csak kábelsaláta létezett és esély sem volt arra, hogy valamit le tudnék fényképezni zavaró elemek nélkül, így aztán bőszen fényképezgettem kábelekkel és egyebekkel együtt, mert ezek ehhez a városhoz tartoznak. 

28 fok volt, de 40-nek érződött, szabályosan szenvedtünk a napon, így mindig az árnyékos oldalt kerestük. Tömeg és tömeg és tömeg hömpölygött az utcákon. De tetszett. Nagyon is tetszett, nem volt olyan steril, mint München, ahol a járművek percre pontosan jönnek, de közel sem gyarkran, ahol csak a megszokott márkaboltok vannak, de semmi kis egyedi üzletkék, amikkel Augsburg tele van. Kaptam olyan fényképalbumot, amit a múltkor a bevásárolóközpontban nem, kapotunk M-nek shortnacit, amit itt már kifosztottak, és nézelődtünk, csavarogtunk, jól éreztük magunk.

Ettem egy csapnivalóan, iszonyú rossz ízű fagyit, ahol csőlakószagú bácsi állt előttem és megcsípett a bolhája, majd később ettünk hihetetlenül hatalmas nagy méretű is isteni finom döner dürümöt. Ez olyan, mint a gírosz, csak kiterítenek egy nagyon nagy, kerek száraz tásztát (pont úgy néz ki, mint a mexikói tortilla), erre tesznek egy halom zöldséget, de az egész hosszában középre, majd rá vastagon, hihetetlenül sok húst, és vastagon joghurtos öntetet, felcsavarják és kb. kétszer akkora az egész, mint egy gírosz és sokkal jobb is, mert a gíroszban alul van egy tonna zöldség és rajta némi hús, de itt minden harapás egyforma, mindenből jut minden falatra. De nem bírtam megenni teljesen. M-nek kellett az enyém végét is befejezni. 

A hőségtől és nemivástól megfájdult a búrám, így most halasztanom kell a pedig betervezett esti futást, de lüktető aggyal nem bírnék, meg amúgy is dörög és villámlik már, jön a zuhé. Na, de összességében remek nap volt, jól éreztük magunk.