Irány Drezda - Moritzburg

Mostanában többször sikerül egy hónapban három egymást követő és közös szabadnapot kapnunk, persze, hogy azonnal beindul az agyunk, hova is utazhatnánk. 

Most Zürich volt a fő cél, vagy Amsterdam vagy Prága, de rövidtávúlag előtte már egyikhez sem sikerült olcsó repülőjegyhez jutnunk, így maradt az autós utazás. Zürichet nem mertük bevállalni, mert a svájciak nagyon durván büntetnek, ha nincs autópályamatrica, és hiába, hogy Zürich nincs messze a német határtól, de ha véletlenül is rátaláltunk volna az autópályára, az gáz lett volna, míg egy éves matricát sem volt kedvünk venni 3 nap miatt. 

Szóval, elkezdtünk autós útban gondolkodni. Hegyes helyek még nem jöhettek szóba, mert túrázáshoz még sok a hó, lavinaveszély. Bajorországban nem nagyon van már hely, ahol ne jártunk volna, így egyszer csak beugrott Drezda, ami szintén nincs valami közel, kb. jó 450-500 km tőlünk.

Péntek délután egyenesen a munkából indultunk és felosztottuk az utazást. Az első 300 km megtétele után, Felső-Frankországban, párom mamájánál aludtunk. Így másnap korán felkelve, kényelmesen megtéve a maradék kb. 150 km-et a reggeli órákban már Drezdánál voltunk. 

Az Oberfrankenből vezető autópálya menti táj már olyan gyönyörűséges volt, hogy csak ámulni tudtam. Dimbes-dombos, sok kis pocsolya méretű tavacskával, a repce sárgállott mindenhol és cseresznyefák virágoztak. Ezekre majd még visszatérek. 

Rossz időt jósoltak. Még kezdetre jó időt, aztán egyre rosszabbat, ezért úgy gondoltuk, hogy előbb egy kastélyparkot nézzük meg, mert ott kell a jó idő a fotózáshoz, sétáláshoz, míg az eső a városban kevésbé zavarna. 

Meg az autó miatt is jobb volt így, telepakolva, előbb a kastély parkolójában hagyni és nem valahol a városban. 

Így az első célunk a Moritzburg vadászkastély lett. 

A parkolódíjak igen pikánsak, itt óránként egy Euro volt. A végtelenül nagy, erdőkkel és tavakkal összenőtt parkrendszerben egy egész napot is el lehet tölteni, de mi csak két órára vettük meg a parkolójegyet, mert a mai napon még a várost is meg akartuk nézni és nem akartunk egy egész napot egy kastélyra szánni. De hamarosan bebizonyosodott, hogy a két óra rettentően kevés volt. 

A wc-k használatért is mindenhol 50 Centet kell fizetni, ami egyszer nem gáz, de ugye az embernek többször is kell mennie egy napon, meg ketten vagyunk és a három nap lefolyása alatt bizony jó 30 Eurót adtunk kis csak parkolásra és wc-re. 

Az ember sokszor indul úgy neki, hogy egy ilyen 3 napos kirándulás kocsival, kijön olcsón. De ez nem igaz, egy egy hetes tengerparti utazás ára is lehetne. A benzin, a hotel, a tömegközlekedés, az étkezések...és Drezda nem mondható el olcsó városnak. 

De térjek előbb vissza a Moritzburghoz. A kastély egy mesterséges tó közepén fekszik, ettől tök romantikus a kinézete. Hatalmas nagy park veszi körül, ahol szarvaspark is van és egyéb pavilonok, meg újabb és újabb tavacskák. Csodálatosan szép a környezet és mi most pont kifogtuk azt az időszakot, amikor minden fa virágzik.

A kastély a tó közepén nyugodt (szélmentes) időben és mélykék égnél csodálatos tükröződéseket vetít a vízre. Az interneten lélgzetelállító képeket láttam róla, éjjeli képeket is, de nekünk sajnos nem volt szerencsénk, mert ezen a napon az ég vékony, köd szerű fátyolfelhőkkel volt bevonva és a víz sem volt tükörsima. A képeimmel nem vagyok elégedett, persze szépek, de szerettem volna valami művészit alkotni, este visszatérni állvánnyal, de aztán semmi sem lett ebből. 

Sajnos a végén már szinte vágtáznunk kellett vissza az autóhoz, így is negyed órával lekéstük a kifizetett parkolási időt, de szerencsére nem büntettek meg. Nagyon sajnáltuk, hogy nem 3-4 órára vettünk jegyet, ennyi időt mindenképpen szánni kell a parkra. A kastély belsejében porcelánkiállítás van, azt nem néztük meg.