Túra a Spitzingseenél a Rotwandhoz, Soinseehez és Taubensteinhaushoz

Végre ismét elmentünk a hegyekbe túrázni. Az idén csak egyszer voltunk és az utóbbi években is egyre kevesebbet. Ennek oka, hogy sokszor csak egy szabadnapunk van egy hétben, az sem mindig együtt és akkor muszáj, hogy kialudjuk magunkat, mert mindkettőnknek sajnos napi 10-12 óra között van az alvásigénye és mivel ez munkanapokon csak 6-7 órára korlátozódik, szükségünk van arra, hogy ezen az egy napon sokat aludjunk és így képtelenek vagyunk egy kirándulásért feláldozni az alvást.
Ezen a szombati napon is igen nehezünkre esett a 7 órai kelés, de persze megérte. Szép idő volt, szombat és még szünidő is, így sokan mentek spontán a hegyekbe, már az odafelé úton dugóban ácsorogtunk és 10 órakor szálltunk ki a Spitzingsee parkolójában, ahol rögtön le is szedett a parkolóőr rólunk 4 Eurót. 

Általában felkészülök egy túrára, a területre spciális túratérképből vagy túrakönyvből választom ki a nekünk megfelelő és tetsző utat, így előre tudom, mit merre és mi vár ránk. De most nem így volt. Mert a Garmisch-Partenkirchen területet kivándoroltuk, azaz már nincs hely, ahol ne jártunk volna, így új helyek felé kell nézni, amikről még nincs térkép. Szóval vakon mentünk a Spitzingseehez, azzal, hogy ott úgyis lesz elég tábla, majd ott választunk és spontán döntünk a túráról.

Mivel mi jobban szeretünk fent, azaz a magasban túrázni, ahol sziklákon mászkálunk és alattunk csak a zöld völgyek és távoli panorámák tárulnak elénk, mint hogy órákon át egy erdei ösvényen a fák között meneteljünk felfelé, mert ez valahogy baromira unalmas és egyhangú nekünk, úgy döntöttünk, hogy a Spitzingseetől jó 600 métert egy felvonóval megyünk fel, és előbb ott fent kezdünk el még feljebb menni. A Taubensteinbahn régi, kicsi kabinos felvonó, így olcsóbbnak vártuk, mint a szép modern felvonókat, amik 15 Euro körül szoktak lenni fel és le. Hát igen nagyot néztük, mert 18 Euróba került fejenként a fel és le út ezzel a rozoga felvonóval. Így a parkolódíjjal együtt már 40 Euro oda is volt.

Előbb csak 200 m magasságkülönbséget mentünk gyalog felfelé, de ezt 2,5 km-re felosztva, a Rotwand 1800-as csúcsához és máris elment két óra.

Havasi sisakvirág:

Elvirágzott nyugati kökörcsin (Pulsatilla vulgaris):

A kép nem adja vissza, de ezek a bogáncsok alma nagyságú gumókkal rendelkeztek:

A csúcskereszttől kicsit leereszkedtünk a Rotwandházhoz, majd onnan ismét jó 300 m-t le egy gyönyörű völgyön keresztül a  Soinseehez. Itt többször is hallottunk mormota füttyet és innentől figyeltem mindenfelé, hogy észrevegyem, ha valahol van mormota, de nem láttunk. Egyszer viszont majdnem beleszaladtam egybe, aki egy, az ösvény mellett lévő szikla tetején ücsörgött, de én később vettem észre őt, mint ő engem, így mire a fényképezőgéphez nyúlhattam volna, el is szaladt. 

ezüstbogáncs

hegyi tárnics

A tó nagyon szép volt, de ahhoz már nem volt kedvünk, erőnk, hogy jobban körbejárjuk. A csücskében egy nagy sima sziklára telepedtünk és uzsonnáztunk itt, hogy új erőre kapjunk az ismételt felfelé mászáshoz. A völgyben több magán házikó is volt, idillikusan, mintha csakegy meséből tették volna oda őket.

A tehénitatóban hűtött italokból el lehet venni és a fizetés becsületbeli alapon van, valamennyi összeget ott illendő hagyni érte.

Egész idő alatt csak mormoták után kutattak a szemeim. De nem láttunk egyet sem, csak a lukakat, amikben laknak. Azután felértünk egy gerinchez és azon áthaladva leereszkedtünk a következő völgybe. Itt ismét hallottuk a füttyentésüket és ezzel egyidőben meg is láttam kettőt. Közel lopakodtam és láttam, ahogyan odaér az egyik a lyukhoz, egy harmadik kidugja a fejét és megpuszilják egymást. Olyan aranyosak!

Azután még többet is láttunk távolabb. Ha nem kellett volna sietni, hogy elérjük az utolsó felvonót lefelé, akkor itt maradtunk volna órákat is és lestük volna a mormotákat. Végül a Taubensteinházhoz értünk, ahol ittunk még egy üdítőt és ettünk fejenként egy pár virslit. Ismét 14 Eurónk bánta.
Innen már csak pár percre van a felvonó hegyi állomása.
Egy nagyon szép túra volt, megérte a koránkelést. Kb. 9 km volt és összesen, a sok fel és le menetellel 1000 m magasságkülönbség.

A hazafelé úton alig volt bennünk élet, annyira ki voltunk szipkázva, hogy nagyon nehezünkre esett a hzafelé autózás.