Reggel elsőnek a Teufelsschlucht-hoz megyük, nincs messze tőlünk és majdnem a luxemburgi határnál van már. Ha nem lenne ez a fránya corona, egészen biztosan átmentünk volna egy napot Luxemburgba. Ez nagyon bosszant, hogy itt ez a lehetőség egy számunkra új országot megismerni, ami csak karnyújtásnyira van most tőlünk, de nem merünk kockátzatni a karantén miatt, pedig elvileg 24 órát szabad minden következmény nélkül is tartózkodni Luxemburgban, de akkor sem tudnánk nyugodt lélekkel most átmennia határon.
A Teufelsschluchthoz egy fura, kiszáradt, szélkerekekkel tarkított dombos tájon vezet az út. Olyan kihalt minden, olyan kevés erre a lakott terület, hogy néha el sem hisszük, hogy Németországban vagyunk. Néha olyan érzésünk van, mintha egy sivatagban lennénk, fura ez a szárazság, és később tudjuk meg, hogy tavasz óta egy csepp eső sem esett.
A Teufelsschlucht (ördög-hasadék) Ernzen település mellett van és egy nagy Dinoszaurusz park is van mellette, így az egész együtt egy hatalmas parkolóval bír. Minket a dínók nem érdekelnek, csak a hasadékba megyünk és a három túraútvonal közül a közepes hosszúságút választjuk. Az elején igazán lenyűgőző sziklaformák vannak és szűk alagútak, de utána az egész már nem sokkal érdekesebb egy sima erdei túránál.
Mivel mára már rossz időt, esőt mondtak, nem tudjuk, mibe kezdjünk még délután bele. Visszamegyünk a szállásunkra, kávézunk egyet és utána elinduunk a szemközti kiálló sziklához, így egy kellemes kis túrát csinálunk háztól házig a településünk körül.
Kb. 230 millió ével ezelőtt, itt egy trópusi tenger homokdűnés partjai voltak, onnan ülepedtek le ezek a vöröses színű homokkőrétegek és formálódtak ezek a sziklák. Kordelen keresztül vezet a 313 km hosszú Eifelsteig túraútvonal, amit 15 nap alatt lehet megtenni.
Mi a házunktól legyalogolunk a patakvölgyig és onnan a másik oldaln egy ösvényen fel a vöröses sziklafal előtt, amiben sok barang van, amik a római időkben lakottak is voltak. Itt tornyosul ez a vöröses sziklaforma, melynek tetején egy sziklaplató a semmi fölé nyúlik ki. Itt van egy pihenőhely, paddal, itt esszük meg a szendvicsünket és pont rálátunk a házunkra is. Majd Kordel másik településrésze felé egy nagy kört leírva érkezünk később vissza a szállásra. Este elkezd esni az eső, de még előtte éppen hogy tudnk kint vacsorázni.
Másnap szeretnénk a bremmi Calmond túrát csinálni, ami Klettersteig, azaz mászni kell sziklákon, szűk peremeken, ahol sokszor létrákon kell felmenni vagy acélsodronyokba kapaszkodni. Bremm 100 km-re van tőlünk, a túra pedig jó 6 órás és mára sajnos esőt mondtak, így semmi sem ideális ennek megvalósítása érdekében. Végül is csak éjjel esett az eső, de sziklákon, szűk peremeken mászkálni eső után nem ajánlott és veszélyes, meg viharos széllökések is vannak. Nem tudjuk, mit tegyünk. Úgy döntünk, hogy elmegyünk Bremmbe és meglátjuk, arrafelé hogyan alakul az időjárás.
Jeges hideg szél fúj. Kicsivel Bremm előtt kiszállunk egy helyen az autóból, és egészen véletlenül pont ott, ahonnan egy 2 km-es ösvény a bremmi Mosel-kanyar feletti kilátóhoz vezet, ami a mászótúrának a legmagasabb pontja lett volna. Így akkor most túra nélkül is megkaphatjuk azt a kilátást. De ebben a szélben még a 2 km sem kellemes. A Mosel-kanyar direkt alattunk fekszik, de a kamerával nem lehet befogni az egészet úgy igazán szépen.
A kilátó után visszagyalogolunk az autóhoz és lemegyünk Bremmbe, ahol egy parkolóból, felgyalogolunk egy közeli kilátóba, de az olyan alacsonyan van, hogy igazából semmit sem ér, így innen elindulunk csak úgy pár 100 métert a mászóösvényen, hogy jobb szögból is rálássunk a folyó kanyarulatára. A hurok közé befogott földnyelven egy római kolostor romjai láthatóak. Annyi sok szép vándorút van errefelé, heteket el tudnánk itt tölteni.
Miután megyünk egy darabot a nagyon keskeny, meredek ösvényen és készítek sok fotót Európa legmeredekebb borszőlő hegyén, visszafordulunk. Az idő jobb lett közben, nagyon lett volna kedvünk itt tovább túrázni, de hát ehhez már túl késő van. Visszaérve Bremmbe, sétálgatunk az utcákban, kávézunk egyet és utána elindulunk vissza, hazafelé.
Bremm után visszafelé haladva a következő nagy Mosel-huroknál Zell városka fekszik, igen hangulatos és hosszasan elnyúló kis város, lenne kedvünk még itt egyet sétálni, de nem találunk parkolót.
Kis pihenő, ismét jeges szeles hidegben, utolsó szendvicsünkkel a Mont Royal kápolnánál, kilátással Krövre.
