100 km a Mosel folyó mentén

Kicsit elmaradoztam, de sok tennivalóm volt, nem jutottam oda, hogy folytassam a beszámolóm, de ami késik, nem múlik! 😊

Nos, a második napunkon és élvezhetjük a nyárias időjárást, szeptember végén 26 fokot! 

Kordelből, ahol lakunk, egy kanyargós völgyúton érjük el a Ehrang nevű települést a Mosel mellett, innentől indulunk el a folyó bal partján, felfelé, északnak és minden egyes településen megállunk szinte, nézelődünk. Így az idő nagyon hamar elmegy. 

Elsőként Trittenheimban állunk meg, ahol előző este a Moselkanyar felett a kilátás élveztük. Ezek a települések a szűk utcáikkal, falusias nyugalmukkal, a régi Fachwerk-házakkal (ezek, amiknek a homlokzatában ezek a nagy fa keresztrúdak vannak) és a házakon lógó cégérekkel kicsit középkorias hangulatot árasztanak. Az ilyen helyeket imádom! Mediterrán hangulattal keveredik az egész, sok helyen vannak pálmák, nem cserépben, rendesen a szabadba kiültetve. A települések mind nyüzsögnek a gumicsizmás, kötényes borász emberektől és traktorok fel-le járnak, hozzák nagy tárolókban a frissen szüretelt borszőlőt. Mindenütt borozgatnak az emberek a kiülős helyeken. 

 

Szerettünk volna egyik nap egy Mosel hajózást betervezni, le is megyünk itt a kikötőbe, éppen szállnak be egy hajóba, utána kérzdezni, de sajnos csak egy nagyon kis szakaszon közlekedik a kirándulóhajó, mert itt tavasz óta (!!!) nem esett az eső, nagyon komoly szárazság van, hogy már vízhiánnyal is küzdenek, a folyó nagyon le van apadva és nem járható hajóval mindenhol. Hát akkor ennek sajnos annyi. 

Sok helyen megállunk útközben, de nem részletezem annyira, mindegyik település hasonló. Legjobban Bernkastel-Kues tetszik. A folyó mindkét oldalán van település, ez sokszor van így és egy híd köti össze őket, innen ered a dupla elnevezés is (mint Buda és Pest). Nyüzsögnek az emberek, mind kint ülnek, kávéznak, esznek, fagyiznak, boroznak és mivel a folyó mindkét partján végtelen hosszú bicikliút vezet, rengeteg a biciklis is. 

Ezt a fehérbort Krövi pucérfenéknek hívják! 😁

Vettem is egy üveggel, már csak a neve miatt is.

Bernkasten a régebbi, patinásabb városrész, ez tetszik nekem a legjobban az egész folyó mentén. Tele van Fachwerkházakkal, kanyargós kis utcákkal, nagyon szép hangulata van. Itt sok időt eltöltünk, mint ahogy később Traben-Trarbachban is, míg végül egészen Zellig felautózunk. Mivel az autóút a folyó kanyarulatait követi, igen hosszúra el tud húzódni az utazás, ami a térképen csak pár kilométernek tűnik, a valóságban jóval a duplája annak. 

A célom ez volt, mivel nem akartunk két vagy több napon 100 km-re elmenni a akóhelyünktől, hogy ha már eddig eljutottunk, akkor már innen elmegyünk a kb. 20 km-re lévő Geierlay hídhoz. Ez két oldalról közelíthető meg, északkeletről Mörsdorf felől, vagy délnyugatról Sosberg felől. Az interneten leírtak alapján Sosbergtől (bár többet kell gyalogolni - 2 km a parkolótól!) kedvezőbb menni, mert a tömegek Mörsdorf felől jönnek, ott lehetséges a több órás várakozási idő is. Sajnos a Covid miatt rendszerezték a látogatást, az amúgy szabadon és ingyen látogatható hídon. Most mindkét végén biztonsági őrök csak óránként egyik irányba engednek át kb. 30 embert. Belépő most sincs! 

 

A függőhíd 2015-ben lett kész és főleg turisztikai céllal épült. Az említett két település közötti mély völgyet csak megkerüléssel vagy a völgybe le- és felmenéssel lehetett leküzdeni. A híd túraútvonalak része és biciklivel is át lehet menni rajta, így megrövídít sok útvonalat. Hossza 360 m, és 100 méter magasan feszül a a Mörsdorfi patakvölgy felett. 

Nekünk most szerencsénk van, mert nincs annyira sok látogató, hogy egy órát várni kellene, 20 perces ritmusban eresztik át az embereket az egyik, majd másik oldalról.

Étterembe a Covid miatt nem megyünk, mert amúgy is sokkal kényelmesebb otthon, még tegnapról maradt a garnélás tésztából és mellé egy szelet halat kisütünk.