Egy hét Rheinland-Pfalzban, a Mosel folyónál - 1. rész

Többször láttam dokumentunkfilmekben erről a vidékről ismertetőt és lenyűgözött a Mosel folyó sok hurkos kanyara, a szőlővel benőtt üdezöld domboldalak láványa. Régóta szerettem volna ide elutazni, de számunkra a külföldi nagy utazások mindig fontosabbak voltak, mint hogy kivennénk a drága és kevés szabadságunkból azért, hogy "csak" országon belül utazzunk. Mindensetre terveztem valamikor erre a vidékre egy hetet szánni, ami nem volt elegendő! A szomszédos Vulkaneifel és Luxemburg, valamint a közeli Elsaß (Elzász) is nagyon szépek és jó lett volna az egészet valami két hetes körutazás keretében összekötni. 

Ez az utazás nem volt tervezve, sőt szabadságunk sem volt eredetileg, munkahelyi belső változások hozták az időbeni véletlent, hogy mindkettőnknek egyidőben lett két hét szabadnapunk túlórákból és hogy a corona állása miatt most már bárhova külföldre túl kockázatos lett volna elutazni, anélkül, hogy a hazautazás után ne zártak volna karanténba. Így előbb lefoglaltunk 5 napra egy apartamant az Allgäuban és bár ez a sztori nem tartozik annyira ide, de mégis le szeretném írni, hogy lássák mások, milyen hirtelen milyen tehetetlenekké válhatunk, milyen hamar korlátozottak lehetünk az életünket olyan módon élni, ahogyan megszoktuk, az utazásokról nem is beszélve. 

Párom munkahelyén lett egy (majd kettő, végül 5 coronás kolléga). Igaz, párom már nem találkozott, csak röviden egyikkel előtte, utána már szabin volt, de minden kapcsolatot leadott a főnöke és így ő is belekerült a körbe, az allgäui indulás előtt egy nappal csöngött a telefon. A vonal másik végén az egészségügyi hivatal volt. Mivel párom munkehelyén coronás megbetegedések voltak és egyik kollégával neki is volt kapcsolata, ezért kötelező és nagyon szigorú karanténba kellett neki is mennie (érdekes módon én már nem számítottam, hogy én is itt vagyok, engem nem zártak be, nem is érdekelte őket, hogy én ezidő alatt végiga párommal voltam, de azért ne tartózkodjunk otthon egy szobában!). Ezen a napon konkrétan 9 nappal korábban történt a megbetegedés! 9 napba tellett nekik elérni mindenkit, aki kapcsolatban volt a megbetegedettel. 9 nap alatt nem lett sem párom beteg, sem én, de neki akkor is 14 napra karanténba kellett mennie. Az első naptól számítva! Tehát 9 napot, amikor szabadlábon volt, levontak belőle és így pont azon az 5 napon kellett karanténban lennie, amikor 5 napra elutaztunk volna a hegyekbe. Na erre kössetek csomót!!! 🙀 Csináltattunk azon nyomban mindketten tesztet, aminek 4 nap múlva lett meg az eredménye, mindkettőnknek negatív, de akkor sem engedték el azt az egy utolsó napot. Minden nap többször is felhívtak, ellenőriztek. Borzalmas volt! Kint nyári 30 napos későőszi gyönyör, mi pedig itthon dekkoltunk és a kifizetett szállás ára is odaveszett, mert azt legkésőbb két nappal az utazás előtt lehetett már csak veszteség nélkül sztornózni!  😤 Hogy mi volt borzalmas? Bezárva lenni, még a lépcsőházba sem kimmeni, bilinccsel elvitt, börtönbe zárt bűnözőnek érezni magunk ártatlanul!!!Hiszen semmi bajunk nem volt!!!

Na de visszatérve az utazásra, miután lejárt a karantén, mentünk egy hétre Rheinland-Pfalzba, ami innen pontosan 500 km-re esik. Ezen a vidéken, valamikor nagyon régen erőteljes vulkanikus tevékenység volt és ennek nyomai a mai napig láthatóak. Még a föld színe is más, vöröses. A régió nagy részét erdők fedik, dimbes-dombos, hegyes a táj. 

 Minden corona 🙀😱😱 

Az autópályán tesztelő hely és a tábla atz írja, hogy rizikóterületről hazatérőknek karantén!!!!

 

Egy kiseőbb faluban, Kordelben találtunk kedves szállást, egy házaspár házában, egy nagyon szép, modern kiadó, mindennel felszeret apartmant, hihetetlenül olcsón (napi 51 Euro). Nagy kinti előtér van kerti bűtorokkal és pazar kilátással a falura, a völgyre és szemközt egy nagy vörös sziklaszirtre. 

Koradélután érkezünk meg Kordelbe. Csinálunk egy kávét, majd nekivágunk a Mosel folyónak. Mármint autóval, a folyó mentén. A tulajék javasoltak egy szép helyet, kb. 30 km-re innen, Trittenheim településnél, ahol fel lehet menni a hegyoldalba és szép a kilátás. Nem csak a kilátás lélegzetelállító, hanem ezen a helyen vannak piknikpadok, asztalok és naplemente felé, jönögetnek a párocskák, kis falatkákkal, borral, boros poharakkal feszerelkezve. Jajj, de romantikus! Jajj, de nagyon lenne nekem is kedvem! De mi sosha nem iszunk alkholt napközben és addig sem, amíg bármelyikőnk autót vezet, a másik sem iszik, mert soha nem lehet tudni. Hihetetlen hőség van, szeptember végén 27 fok! Ez az egész környék egy melegebb vidék, még pálmákat is látni erre-arra. Mintha csak valahol mediterrán helyen lennénk. Igen hosszú ideig gyönyörködünk itt, majdhazafelé bevásárolunk vacsorára valót. 

 Úgy tekereg a Mosel, mint egy hatalmas anakonda! 😁😁😂