Otthénlétem során egy egéász szombati napot Évi barátnőmmel töltöttem. 40 fok volt éppen az nap és mi útrakeltünk. Vácrátót volt a célunk, de útközben megálltunk a fóti székesegyháznál pár fotóért.
Madj az Arborétum felé vezető úton valahol (sorry, nem jegyeztem meg és utána sem néztem, mi ez), egyszer csak megláttuk ezt a kopjafás emlékművet, így hát persze itt is kiszálltunk gyorsan pár képért.
A Vácrátóti Arborétumba 900 Ft volt a felnőtt felépő. A hatalmas terület bejárásával el lehet jócskán időzni, minden esetre nekünk a 40 fokban ez még az árnyékosabb helyeken sem volt túl kellemes, nem beszélve a kaktuszházról, ahol gőzfürdőben éreztük magunkat. Így túl sokáig nem is maradtunk. A park nekem nem kínált annyi sok meglepetést, szuperérdekességet, mint amit vártam tőle.
Természetesen a makrofotózás miatt már érdekesebb volt, de a sok kis rovar annyira mozgásban volt, hogy nagyon sokat kellett ácsorogni, várni a tűző napon egy jó képért.
Az Arborétum után ide lyukadtunk ki Évivel. Jó tíz éve nem jártam Vácon, azelőtt gyakran, de a búcsúban még nem voltam. A sok német Volksfest után jó volt egy kis magyarosabb ízű ilyen fajta fesztiválba is belekústolni, bár sok időt nem töltöttünk el ott. Egész nap a 40 fokban meneteltünk és már nagyon kiszívott a nap bennünket.
Már lángosevésra nagyon vágytam, természetesen mindennel megpakolva. Nagyon sajnáltam, hogy a párom nem lehet itt velem, ő is imádja a lángost és szegénynek otthon még főzni sem főzött senki sem.
Csinálhattam volna sok szép képet ilyen tipikus magyar cuccokról a német blognak, de csak túl későn jutott ez eszembe.
Itt gyártják a lakatokat, amikbe szerelmesek vésetik a nevüket és dátumot, majd hidak korlátjaira akasztják.
Vác most a tornyait mutogatta, így elis neveztema tornyok városának, régebben nem tűnt fel, hogy ennyi torony van.
