Tenerife - La Gomera 2017/13. Garajonay

November 23.

A tegnapi lustálkodás után ma ismét valami mozgósabb dologgal akartuk elütni a napot. Előző este több túrát is kénéztünk magunknak, nehéz volt dönteni, mert sok túráhz, ami érdekelne, igen messzire kell utazni és nagyon korán nem akarunk felkelni, meg én a szerpentineket sem szeretném. 

Végül úgy döntünk, ha már La Gomerán vagyunk, akkor illendő a sziget legmagasabb csúcsát megmászni, ami nem is igen magas, csak 1.487 m. Ehhez kiindulópontnak a sziget közepébe felkanyargó út egyik nagy pihenőhelyét választjuk, amit Laguna Grandenak hívnak. 

A túraleírás annyira idióta, hogy nem is találjuk meg azt az ösvényt, amit leír, helyette egy másikon megyünk, amit a táblák egyértelműen kiírnak és végül rájövünk, hogy könyvre itt nincs is szükség, mert minden annyira egyértelmű. Előbb lefelé megyünk, majd szénné égett erdőn át, ahol már annyi regeneráció van, hogy bokrok borítják a tájat, de mindenütt ott fekszenek még vastag, elszeneseddett fatörzsek.

A túra nem különösen megerőltető, összesen 400 m magasságkülönbség van és 10 km hosszú. Szép napos idő van és rálátni a hegy tetejéről El Hierrora és Tenerifére. Szép túra volt.

Itt látszik El Hierro:

Visszaérve a Laguna Grande pinknikhelyre, vagy 6-7 turistbuszból szállnak ki tömegesen az utazsok. Vezető kíséri őket végig a pihenőhely körülötti kis kör alakú ösvényen. Elképesztő.
Egy sólyom repked a pihenőhelyen és nem fél, látni, hogy emberekhez van már szokva, egészen közel enged magához. 

16:30-re már haza is érünk és kávézunk, majd szépen lassan készülődünk a vacsorához. Az El Faro nevű étterembe megyünk, ami Hermugua (Santa Catalina) tengerparti falurészében van és egy német (vagy svájci?) nő vezeti. Már többször elmentünk ott autóval, tudjuk, hova kell menni, de úgy döntünk, hogy nem autóval megyünk oda, hanem elsétálunk a házunk felett vezető úton. Így egy órával korábban elindulunk már.  

Az étterembe előre kellett foglalni, minden este dugig tömve van. Halas ételek, tészták, tipikus előételek (tapas) és nyúl a választék. M. és én a nyulat választjuk. Az adagok nagyok és minden finom. Új ismerőseinkkel a végtelenségig tudunk beszélgetni, majdnem 23 óráig ott vagyunk az étteremben, majd ők hazavisznek autóval és behívjuk őket még hozzánk, hogy megnézzék a házat, amiről áradoztunk és totálisan odavannak tőle.

Éjfél után fekszünk le.

Tenerife - La Gomera 2017/12. La Caleta Strand

November 22.

A másik német pár mondta, hogy előző nap a La Caleta strandon voltak és nem erős a hullámzás, lehet fürdeni. A szállásunktól egy (oda-vissza) 4 órás túrával lehetne megjárni, amit még meg lehet hosszabbítani a Punta San Lorenzoval. Előző este már sokat gondolkoztunk, mi legyen, de ez a túra folyton fel és le megy, összesen 700 méter szintkülönbséggel, amihez ma nincs olyan sok kedvünk és mivel autóút is vezet a strandhoz, ezt a kényelmesebb megoldást választjuk. 

Előtte viszont még elmegyünk a megírt képeslapokkal a hermiguai postára és feladjuk őket (egy hét alatt meg is érkeznek). 

A posta mellett szembetűnik, hogy egy teherautóról banánokat rakodnak le és leragadok ott bámészkodni, minden banánfürtön már odaszállításkor van egy kampó és egy kis darura akasztják ezzel, majd átrakják egy kampós futószalagra és megy be a banánszétosztó üzem belsejébe. Ahogy nézem és fotózom a folyamatot, az egyik rakodó ember elkezd nézni, azt gondolom, hogy nem tetszik neki, hogy fotózok. Aztán bemegy az üzembe és máris jön vissza két érett banánnal a kezében és széles mosollyal a kezembe nyomja. Én pedig széles mosollyal megköszönöm és nagyon tetszik ez a hozzáállás. 

Most a Hermigua völgyét közrefogó, a házunk mögtti hegyláncolaton (fenti képen szemközt) kell átkelnünk, és útközben ismét szép panorámákat látunk. Még most is hihetetlen, hogy szemközt azt a csúcsos hegyet (balra) pár nappal ezelőtt megmásztuk.

Mégegyszer a piros apartmanok, ahoval először próbáltam foglalni:

 

A Playa de la Caleta egy kis köves öböl, pár puha, feketehomokos folttal. Felette egy parkolóban lehet letenni az autót és leérve a strandhoz, az ember előbb egy szépen kiépített piknikhelyre érkezik, ahol grillezni is lehet és van öltözőkabin, wc, és zuhanyzó is. 

A parton nagyon nehéz találni olyan helyet, hogy nem köves. Mikor mi 10:30-11 óra körül megérkezünk, még csak kevés ember van és így le tudunk telepedni a finomhomokos helyre. Minél később lesz, annál jobban telik a strand és végül egészen tele lesz. Sok túrázó érkezik ide, akik egyszer megmártóznak, szárítkoznak és mennek is tovább, de grillezni is jönnek emberek. Mi kétszer fürdünk és négy óra hosszát maradunk itt. Egy igazán jó kis öböl, ha ismét Hermiguaba jönnénk nyaralni, ide biztosan többször is eljönnénk. 

Hazafelé még elmegyünk a Sparba, veszünk finom friss kenyeret és mivel még csak délután van, kiülünk a felső teraszra és ott olvasunk, pihenünk, eszünk és isszuk meg a naponta kijáró frissen facsart narancslevünket.Élvezzük a pihenős napot.