Április 10. Vasárnap
Évi és Sanyi elhozzák Verkáékat, és a reggeli ugyanúgy zajlik, mint tegnap. Ezután elvisszük Verkáékat a városhatárig kocsival, mert ők a Pinatkotheka-ba akarnak menni, ahol képgyűjtemények vannak, Sanyit pedig a dachaui koncentrációs tábor érdekli, így mi négyen oda megyünk autóval.
A gyönyörű napos idő enyhít egy kicsit a valamikor borzalmas tábor atmoszférája adta nyomasztó hangulaton. Ez volt az első koncentrációs tábor, mely modellként kellett szolgáljon egész Németországnak. 1933-ban építtették meg az első idehozott hadifoglyokkal. 1933 és 1945 között összesen 206.206 fogoly fordult meg itt, akikből 43.000-en veszítették itt életüket. Dachau nem kivégző, hanem munkatábor volt és ismert volt arról, hogy (viszonylag) jobban bántak itt az emberekkel, mint a másik hasonló, sokkal brutálisabb táborokban. A több, mint 40ezer lengyel és egyéb származású foglyon kívül összesen 21.124 magyar raboskodott itt. Hosszú időt töltünk el itt. Az emlékhely színvonalasan van megcsinálva. Azokban a helyiségekben, ahol valamikor az újonnan jött foglyokat fogadták, majd elvették mindenüket, levetkőztették őket meztelenre és beterelték őket a közös zuhanyzóhelyiségbe, alakították ki most a múzeumot, melyben sok szöveg és kép demonstrálja az itt történteket.
Emléktábla
Foglyok elvett igazolványai, középen egy magyaré (katt a képre, hogy nagy legyen)
így aludtak
így mosakodtak
Innen a ’72-es Müncheni Olimpia egyik helyszínéhez, az evezőpályáknak kialakított mesterséges tóhoz megyünk sétálni, és megmutatjuk Éváéknak azt a kis tavat is, ahol nyáron fürdeni szoktunk.
Már 13 óra lesz, mire hazafelé tartunk és sms-ben értekezünk Verkáékkal, hogy mi legyen. Ők még szeretnének tőlünk egy kis időt kapni a képtárakra, így mi hazamegyünk és kényelmesen eszünk valamit, frappézunk és kis csapatunk fél 3-kor egyesül ismét a városban, a Königsplatz-on. Pár fotó után, elmegyünk S-Bahn-nal az Isartor-hoz, és onnan az Isar mentén sétálunk egy nagyot. Gyönyörű az üdezöld, virágzó természet.
Egy kép Verkától a Phinakothékából:
Otto király fogadása Nafplionban
Königsplatz
Isartor
Az Isartor fotózása :-)
Isar
Müllersches Volksbad
Szent Lukács templom
Jó kis hely :-)
A vasárnap és a jó idő kicsalta a sok münchenit a szabadba. Hatalmas tömegek vannak errefelé, akik pokrócokon heverésznek a sok zöld területen, vagy sétálnak, bicikliznek. A biciklisek olyan sokan vannak, hogy folyton nézni kell, hogy nehogy eltiporjanak minket.
Közös fotó beállítása :-)
és ez lett belőle :-)
A két Küklopsz :-)
A Friedensegel-t (Béke Angyala emlékmű) megnézve buszra szállunk majd metróra és elmegyünk az autóinkoz, majd azokkal egy messzi bajor étteremhez autózunk. Ez nagyon bejön mindenkinek, igazi bajoros berendezés, a felszolgálólányok népviseletben vannak, a kaják finomak. A fiúk egymás után öntik le az egy literes söröket és a málnasnapszokat a torkukon, így a hangulat még vidámabbra fokozódik, mint eddig volt. Nagyon jól érezzük magunk.
A bajor étterem sörkertje
Későn érünk haza és itthon folytatjuk a sörözést, borozást, pálinkázást. Verkáékat nagyon későn visszük haza és hajnali kettőkor fekszünk le.
Április 11. Hétfő
Nagyon nehezen kelünk fel és azt a megállapítást tesszük, hogy ahogy telnek a napok, úgy növekszik az alkoholfogyasztásunk és jókedvünk, és ezzel egyenes arányban apad lefelé a lelkesedésünk. :-)
Hiába, hogy mindent úgy csinálunk, mint eddig, a reggeli után sikerül addig tötyörögni, hogy csak 10 után indulunk el itthonról és 11-re érünk csak oda az Olympiaparkhoz. Itt olyan tempóban vánszorgunk, hogy a csiga szalad hozzánk képest, úgyhogy nagyon elmegy az idő itt. Előbb körbesétáljuk a stadiont, felmegyünk az Olympiai-dombra, majd körbesétálva a mesterséges tavat, elérjük a Tévétornyot, ahova a többiek négyen felmennek, míg M. és én egy pokrócon henyélünk és el-el szunyókálunk a zöld füvön a torony alatt.
A BMW gyárnál
Olympiapark
BMW gyár és múzeum
Allianz Futball Aréna
Úgy fél óra múlva találkozunk a többiekkel, ekkor már 2 óra is elmúlik, így csak 3-ra érünk a Nymphenburgi kastélyhoz, ahol már nem marad idő a belső részek megtekintésére. Viszont sétálunk egy hatalmas nagyot a végtelen nagy kertben (erdőben) és azokat nevetünk ismét. Közben megnézzük a Pagodaburgot és Badeburgot is még.
"Killermókus, de van akinek csak Bluteichhörnchen" :-)
6 óra lesz mire odaérünk a két buszmegállóra lévő görög étteremben, amit mi már régebbről ismerünk, de évek óta nem jártunk ott. Olyan kellemes idő van még, hogy a kerthelyiségben ülünk le. A pincér egyszer csak elkezd magyarul beszélni hozzánk, de beszélünk mi németül, sőt még görögül is egymással, nagyon vicces az egész. Hatalmas adag, isteni finom görög ételeket eszünk, mindenkinek nagyon tetszik.
Utána M-nek el kell hoznia a céges autóját és T. elmegy vele. T. jól beszél németül és a két fiú jól megérti egymást. Mi, akik ott maradunk, busszal és S-Bahnnal megyünk vissza az autóinkhoz és itthon találkozunk újra. Ma egész nap nagyon fáradtak voltunk, alig volt jártányi erőnk, és ragadtak le a szemeink, így ma 10 óra körül már lezárjuk az estét. M. hazaviszi Verkáékat, mi pedig éjfélkor fekszünk le. Nagyon fáradtak vagyunk mind, mégis – mint utólag kiderül – ismét alig aludtunk mi hárman lányok, és nem tudjuk miért.
Április 12. Kedd
A ma reggel hosszúra nyúlik ismét és sajnos elromlott az időjárás, jeges szél tépi a fákat odakint és esik az eső. Ezért sajnos leteszünk a helybéli szép kastély megtekintéséről és ehelyett bevásárolni megyünk. Én ebédet készítek, Éva pedig szendvicseket az útra, majd 2-kor elindulnak haza, én pedig nekiesik kábán, szédelegve kitakarítani a lakást.
Csodálatos napok voltak, nagyon összeért a társaság, egészen biztosan lesz még ilyen közös nyaralásunk. Sajnos sok minden kimaradt, amire nem jutott idő, így az sem kizárt, hogy majd újból jönnek valamikor.
Verka és T. saját kérésükre a képekről le vannak vágva, illetve Maci Laciékkal helyettesítve. :-)
Képek jönnek még jócskán a következő napokban, kb. ezer kép készült.
Végezetül pedig a pár nap aranyköpése:
A Nymphenburgi kastélynál telefonál Évi a mobilján a fiával. Évi magyaráz, M. meg figyel és megszólal hangosan a kevéske tört magyarjával, hogy Évi fia is hallhassa:
"Nem igaz. Anya réééészeg, és Apának van edzs új nő."
Ez lett a pár közös nap mottója.
