A tervezés kezdete

...végül úgy döntöttem (igen, egyedül), hogy eljött az idő (köszönöm Mama!), hogy megvalósítsam életem álmát.

TANZÁNIA!

Régóta tudtam, hogy ha Afrika, csak is Tanzánia lehet, és hosszú évek óta meg volt bennem a konkrét, elképzelt terv is. Egy hetes Kilimandzsáró túra, egy hét szafari, egy hét Zanzibár... :-)
Épp most olvastam Georg Küpfler: Mesélj Afrikáról c. könyvét és ez adta a döntő lökést, hogy feladjam az álmodozást és kézbe vegyem a szervezést, valamit, hogy teljesen ésszerűen lemondjak életem ex-álmáról, a Kilimandzsáróról. Küpfler Úr sem volt sportoló előtte, de egy évig edzett rá, minden nap futott, lépcsőzőtt, konditerembe járt és előtte egy hétig hegyet mászott az Alpokban, mégis vért izzadt, amíg felszenvedte magát a Kilire, húga pedig, aki rendszeresen sportolt, nem bírta ki, vissza kellett fordulnia a hegyről. Na, én egy dekát nem sportolok és 2600 magassági méteren már elkezdenek mutatkozni rajtam a hegyi betegség első enyhébb jelei. 

Nem akarok egy álom után vakon rohanni úgy, hogy akár bele is halhatok, vagy kiadom azt a rohdt sok pénzt érte és a felénél visszafordulok. Ráadásul, amiket olvasok mindenhol, hogy micsoda tömegturisztikai hisztéria zajlik ott a Kilin, az már nem az én világom. Nem is fájt annyira, hogy elbúcsúztam egy életen át tartó álomtól, simán belenyugodtam. 

Na, de nehogy már hegy nélkül jöjjek haza Tanzániából. Akkor megmászom az 5ezres Mount Meru-t, a Kili kistesóját. Sokkal kevesebb ember megy oda, sokkal szebb túra, sokkal több természeti szépséggel és általában mindeki kibírja és nincs az a rohadt -20-40 fokos hideg sem fent, mint a Kilin, amit nem tudom, hogy bírnék ki sátorban aludva. Szóval Meru - máris belédszerettem!

Egy hét alatt átbogarásztam az összes utazási honlapot, akik Tanzániával foglalkoznak, kijegyzeteltem mindent, padlót fogtam az áraktól, végül közöltem M-mel, hogy oda akarok utazni januárban, ennyi pénzbe fog kerülni és állom a sarat, menni akarok. 

Az utazás mozaikjainak összerakása

Először is megrendeltem a neten két nagyon profi Tanzánia útikönyvet. Az egyiket nevezhetem a Tanzániautazók Bibliájának is, mert a fickó, aki írta, mindent bejárt, végigcsinált saját maga és nagyon öszintén megírja a saját véleményét, tapasztalatait és emelett iszonyatos profi módon összegyűjt minden infót, ami csak kellhet, még pakolólistákat is írt, külön a hegymászáshoz, külön szafarihoz és külön csak nyaraláshoz. Egy délután alatt kiolvasom a vastag könyvet, és közben már jegyzetelek is egy papírra, hogy miket kell majd megvennünk. Hát megmondom őszintén, ettől jobban kétségbe vagyok esve, mint az utazás bármi más részétől, mert eszméletlen sok cuccot kell beszereznünk és ezeknek az anyagi vonzata sem lesz éppen kevés. Ezenkívül, ami még utálni fogok elintézni, az a vízum és a rohadtul sok oltás lesz. Ezeknek többsége a gyerekkori oltások felfrissítése. Ezekről majd fogok írni, ha valóban ott tartunk, hogy utazunk és elkezdődik a mostani álmodozás-tervezgetés fázisból a megvalósítás fázisa.

Írtam 10 német, direkt Tanzániára szakosodott utazásszervezőnek, hogy mikre kérek árajánlatot. Az egy hét alatt kettőnek sikerült egyáltalán nem válaszolnia, kettő iszonyatosan tukmálta magát, három áltagosan kedvesen válaszolt, egy pedig iszonyat tapló volt - azt elküldtem a fenébe. Volt pofája a lekérdezésemre olyat visszaírni, hogy az általam elképzelt árból lehetetlen Tanzániába utazni és eleve már az egyes építőkövek is mind jóval ezer Euro felett lennének, értve ezt mind a Mt. Merura, mind a szafarira, mind Zanzibárra és még a repülőjegyre is. Csak annyit mondtam neki, hogy köszönöm kedves válaszát, de a szafarin kívül minden más építőkőre van már fele annyiért is ajánlatom, sőt kihozom az egész utazást a tervezett pénzből, amit szerinte lehetetlen. Tovább nem is kommentálnám a dolgot.

Egy héten át megnéztük az összes létező direkt és átszállásos repülőjáratot, írtunk tanzániai szafariszervezőknek is (na ezek meg vannak hibbanva, háromszor annyit kérnek, mint a németek! Totálisan csak a fejős tehenet látják a turistában! - vagy lehet, hogy jobban jártam volna, ha .hu-végű e-mail címről írok és nem .de végűről?? :-)

Attól mert az ember álmodozik és keresi a lehető legolcsóbb megoldást, meg mert már egy ilyen utazás gondolatával foglalkozik és próbálja a legjobb árakat begyűjteni, máris milliomosnak nézik ezek az irodák és próbálják palimadárra venni.

De hát mik a lehetőségek?
Kimehetünk és elkezdhetünk ott heyben is szervező után kajtatni, bár nem ajánlott, sokan vannak fekete listán és becsapnak, csalnak, lehúznak, a német precititásban bízunk inkább és biztosítási szelvénnyel (azaz utazási garanciával) aláírt szerződésnek jobban örülnénk. Nem beszélve arról, hogy nem szeretek vadidegen embereknek külföldre pénzeket utalni át, ezt nyugodtabb szívvel teszem meg egy belföldi, elismert cégnél. Amúgy meg jelen eset arról árulkodik, hogy nem mindig igaz, hogy a helyi választék a legolcsóbb, mert két kinti cégtől sokkal drágább ajálatot kaptunk, mint a legdrágább némettől és a német nem csak garanciát ad, hanem minden egyéb plusz dolgot is, amit az ottani nem biztos.

Aztán volt egy szerdai szabadnapunk, amikor is - még ha hihetetlenül/vagy éppen elmebetegnek is hangzik - 12 óra hosszát ültünk mindketten a számítógép előtt. Néztük együtt a repülőjáratokat, szállások képeit és értékelését, árait, excel táblázatot gyártottunk, bele tettünk keresztbe-kasul mindent, osztottunk-szoroztunk, még mindig az egekben jártunk az árakkal, de iszonyat jó nap volt. Mindketten nagyon élveztük és M. többször is mondta, hogy olyan jó már a szervezés láza, és olyan jó, hogy mindkettőnket egyformán izgat fel az egész, hogy már erről álmodunk és nappal is egész nap minden gondolatunk Tanzánia, hogy ennyire bele tudjuk élni magunkat, mikor még csak álmodozás szintjén van a dolog. Mikor még simán elbukhatjuk. Már pár nap alatt drágultak a repülőjegyárak, de addig nem tudunk venni repjegyet, míg valaki végre nem ad egy normális (kibírható összegű) szafari ajánlatot és akkor annak az időpontjához kell majd igazítani a repüléseket is.

A konkrét útvonaltervünket majd csak akkor írnám le, ha már tutira utazunk és minden le lesz foglalva.
Az árakat sikerült lenyomnunk odág, amennyiértt utazni tudunk, most az első lépés a repülőjegyvásárlás lenne. Az éjjel nem tudtunk aludni az izgatottságtól és ma reggel még a "mars" is elkapott kétszer. :-) Nem kis döntés és nem könnyű meghozni. Ma el fog dőlni. Ha ma estére repjegytulajdonosok leszünk, folytatódik ez az írás, ha nem, akkor ki tudja...

Repülőjegyvásárlás

Az egyhetes kétségbeesett repülőjegy után való kutatás eredményei:

1. Condor: az általam kedvelt közvetlen járat, 1.000 Euro oda-vissza

2. Emirates: előkelő légitársaság, és ami a legnagyobb dolog lenne és M. bármit megadna ezért, az új Airbus 380-800-assal repülnénk Dubai-ig...731 Euro - igazán barátságos ár, de a fene sem fog 10-14 órát ülni egy reptéren a két gép között

3. KLM: a legolcsóbb verzió, és nagyobb szabadcsomagsúly, mint máshol, 636 Euro, de nem vagyok hajlandó 3-4-szer átszállni, tekintve, hogy Amsterdam nagy mestere a bőröndeltüntetéseknek (München-Amsterdam-Nairobi-Kilimanjaro, vissza ugyanez Rómával Amsterdam helyett) és hogy szakadjon le a pofájuk, nincs ellátás a gépen, na de ezért a pénzért ne is várjak semmit alapon, értehtő. Amúgy sincs jó hírük, nagyon ellenkezik a belem ellene, nem akarom.

4. Ethiopian Air: 700 Euro körüli jegy...nehezen tudom elképzleni, hogy egy ország, ahol szegénység van és éheznek az emberek, hogyan tud egy ekkora légitársaságot fenntartani, még nehezebben tudom elképzelni, hogy a csontsovány elképzelésű etióp pilóta hol szerezte meg a baromi drága kiképzését, így levonom azt a következtetést, hogy valószínűleg nem tartják karban a repülőket és túl nagy a lezuhanás esélye, nem akarok velük repülni, de az utazási irodák rájuk esküsznek és M. szerint sem rosszak - márpedig ő ugyebár minden hónapban kiolvassa a repülős szaklapot a legújabb hírekkel. Plusz pont: 23 kilo szabadcsomag!

Szóval mindegyiknél van valami, ami nem igazán jó. Még mindig a Condor lenne a legjobb, csak hát bazi drága és nekünk most oda kell figyelni, hogy mindenhol annyit faragjunk le, amennyit csak lehet.

5. Egyptair: Egy átszállással, jó hírnévvel (Star Alliance Member = minőség), komforttal, és 23 kg szabadcsomag fejenként inkluzív egy esetleges bombarobbanással a reptéren?, csupán 595 Euróból....ő nyerhetett volna...csak így meg még három belföldi repülést kellene hozzávennünk, és akkor már majdnem a Condor áránál vagyok.

Végül az Ethiopian mellett döntöttünk, de amikor ellenőrizni akartuk újból az egy nappal korábbi szuper árakat, másnap már 200 euróval drágább lett a dolog. Ennél az utazásnál pedig minden Cent számít, hogy mit faraghatunk le.

Egyéb tényezők:
Mivel a Kilimanjaro reptértől indulnak a programjaink, jó lenne oda repülni, de oda csak a Condor, KLM és az Ethiopian repülnek. Az Egyptair és Emirates Dar es Salaamba, de onnan kellene akkor egy egyszeri belföli út a Kilimanjarora, majd egy egyszeri Zanzibárra, majd egy egyszeri Dar es Salaamba (két belföldi cég van, akik szerencsére jó hírnek örvendezhetnek, azaz nem esnek le a gépeik idő előtt az égből: Precision Air és Fly540). A két belföldinek jó áraik vannak, de főleg return menetre és nem pedig az egyszeri útra. Így ez nagyjából el is döntötte, hogy a Kilimanjarora kell repülnünk, mert akkor csak egy Kili-Zanzi-Kili oda-vissza jegy kelle még. Addig, míg megvolt az Ethiopian olcsó jegye. De most már nincs, most már csak az Eyptair maradt.

Amúgy meg van még nagyon olcsó jegy a Turkish Airlines-nál és a Qatar-nál is, de azoknál nagyon durva átszállási idők vannak, részben 16 óra várakozással, és mondjuk Dohában még csak a váróból sem mehetsz ki a nemzetközi területre, mert ahhoz vízum kell (ez érvényes Dubaira is).

Aztán az ember végre kitalálja, hogy mit is akar, és csak egy nyavalyás hét telt még el azóta, amióta elkezdte nézegetni, most már tudja, hogy mit akar, csak még egy pár napot várnia kell egy árajánlatra, mert utazási irodás maca lusta volt már pénteken délután 4-kor ajánlatot gyáratni, és hétvégén nincs ott, hétfőn ünnepnap van, keddig várni kell, és az ember már ég a vágytól, hogy megvehesse a repülőjegyet, hiszen onnantól már biztos az egész...és mégegyszer végig akarja zongorázni a lehetőségeket és halálos csalódottság uralkodik el rajta, amikor a tegnap még létező olcsó árak mind eltűntek egy nap alatt és ma már csak 200 Euróval drágábbakat dob ki ugyanaz a légitársaság. Az ember össze tud roppani és minden kalkulálás kezdődik előlről.