Imádott szállásunk

Annyira a megszokások embere vagyok, hogy ha már előfordul az életemben, hogy többször ugyanoda megyek nyaralni, akkor nem csak ugyanabban a szállodában, hanem ugyanabban a szobában is akarok lakni, mert azt már szinte második otthonomként szoktam meg. Ez eddig minden alkalommal sikerült, Tenerifén és szuper érzés volt, belépni oda, ahol minden zugot ismerek és jól érzem magam. Csak egy dolog zavart mindig, a minden második estén, a belső udvarban megrendezett spanyol zenés est, ahol a tipikus spanyol nótákat iszonyatos hangerőn nyomták éjfélig. Sem tévét nézni sem aludni nem lehett. Mi pedig a hegyi túrák után sok másra nem vagyunk képesek azokon az estéken. 

Így az idén kockáztattam, és foglaláskor a szállásnak nem azt írtam, hogy ugyanazt a szobát szeretnénk, hanem egy ugyanolyat, de a külső részen, az utcára nézőt. Most kicsit félek, hogy majd csalódok, mert az utcára néző részeken két oldal zajos és csúnya, egy oldalon ronda teniszpályákra van a kilátás és az az oldal egész nap árnyékos és végül a negyedik oldalról csodaszép a kilátás mind a tenger és mind a Teide felé. Ide kértem szobát, legfelül, hatalmas erkéllyel.

Azt írták vissza, hogy megpróbálják teljesíteni, de megígérni nem tudják. Kicsit félek, hogy ha nem jön össze, nehogy a csúnya, zajos oldalra kerüljünk, vagy kicsi erkélyes szobába, akkor annál már mégis csak jobb lett volna a régi, de imádott, zajos szobánk. 

Apartamentos Casablanca, Puerto de la Cruz