Szóval, ott tartottam, hogy itt állunk ezen a nyergen és elénk tárul ez a csodálatos panoráma, a Schöttelkar-csúccsal (amit még meg kell másznunk) és mögötte a nagyon szépen kéklő Walchensee-vel.
 |
| Schöttelkarspitze, 2050 m |
Itt egy meredek sziklás vájatban kell leereszkednünk a két hegy közti nyeregre és onnan egy csúszós kavicsösvényen felmásznunk a fenti képen látható 2050 m magas csúcsra. Innen tárul először elénk a kép a két kis Soiern-tóval és azt is sejtjük, hogy hol bújik meg a harmadik, ami innen még nem látható.
 |
| Itt, az oválisabb tó felett látszik a menedékház, ahova később majd lemegyünk |
 |
| Sikerült!!! |
 |
| Kipurcanva |
Rendesen kipurcanva érünk fel a csúcsra, 13:50-kor, és egy húsz perces pihenőt engedélyezünk magunknak, eszünk, iszunk (utolsó vizünk) és élvezzük a mindegyik irányban csodálatos panorámát.
Aztán el kell indulnunk lefelé, a menedékház felé, ahol majd ismét megpihenünk, de addig még végtelen hosszú, szerpentines, köves ösvény vár ránk. Ez az út csodálatos, végig élénkzöld lejtők, vadvirágok és szüntelenül a varázslatos kilátás a tavakra...alig tudunk betelni a látvánnyal. Már fájnak a lábaink, alig maradt innivalónk, éhesek vagyunk és kínoz a forróság, alig várjuk, hogy a házhoz érjünk.
Hiányolom a mormotákat és hegyi zergéket, csodálkozom, hogy egyet sem láttunk, míg M. felnéz egy magas, messzi gerincre és ott meglát két hegyi zegét.
15:15-kor érjük el a házat (Soiernhaus, 1613 m), végig roppanós virsliről álmodozunk, de itt az nincs, csak nagyon gyenge választék, egyedül a gúlyás levest tartjuk ehetőnek, de döbbenetünkre, ezt konzervdobozból melegítik meg (egy tál 4,5 Euro!), ami tulajdonképpen egy jóravaló Hüttében nem tipikus. Elég vacak íze van, de éhesek vagyunk, gyorsan bekanalazzuk, hozzá megiszunk 1,5 liter innivalót! Úgy érezzük, egy hordót is ki tudnánk inni. Nekem már hordóhasam van és kezd fájni a gyomrom a sok tartalmától, de mégis innék még.
 |
| A konzervgúlyás és ribizlifröccs |
16 órakor indulunk el lefelé, ami igazából már elég késő, a tábla szerint 3 órás út vár még ránk. Folyamatosan lefelé menni sokszor megerőltetőbb, mint felfelé. Terheli a térdeket és az embernek már mindene fájni szokott ennyi gyaloglás után.
 |
| Visszatekintve a hegyekre, ahonnan lejöttünk |
 |
| Ott fent a Hütte |
Leérünk egy gyönyörű völgybe és csalódásunkra, itt ismét felfelé indul el az út. Jó fél órán át felfelé menetelünk, miközben megkerülünk egy fél hegyet és elérjük a Fischbach Almot, ahol tehenek legelésznek és az itteni Hüttében is megiszunk 1 liter üdítőt. 7 liternél tartunk (együtt), de folyton csak innánk! :-)
Gyötrelmes és hosszú út vár még ránk lefelé. Mindig a lemenet a legrosszabb, mert már nem hajt a vágy, hogy újat felfedezzünk és hosszú és nyűgösek vagyunk. Este 7-re le is érünk a kiindulási pontunkhoz. Az autóban 70 fok vár ránk, még tankolni kell és korog a gyomrunk. Irány Garnisch, ahol még Dönert eszünk (gírosz-szerűség) és elégedetten, teli jó érzésekkel autózunk még másfél órát haza. Este fél 10-re haza is érünk. :-) Minden nyűg megérte, csodaszép túra volt, nagyon élveztük és a sok szép élmény elnyomja a pillanatnyi nehézségek emlékét.
 |
| Isar, a parkoló előtt |
Végül is 9 liter folyadékkal zárjuk a napot és kifelé csak pár csepp jött. Nem igazán értjük, hova lett a sok folyadék. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!
Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.
Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről