La Réunion szigete nem egy klasszikus saját szervezésű utazócélpont. Maga az útikönyvünk is figyelmeztet, hogy egy spontán utazásnál nem sok valószínűsége van, hogy az ember talál szállást csag úgy ott helyben. Hogy a szállásadók az E-mailekre nem válaszolnak, nem csak intés volt nekünk, hanem hamarosan a saját bűrünkön is megtapasztalhattuk. De most úgy tűnik, mégis minden egyenes vágányra tért.
 |
| Licsi árús a szigeten |
Mégis valahogy ott marad az emberben a sok intelemn visszhangja, a félelem, a bizonytalanság, hogy vajon minden jól alakul-e, nem vágnak-e át a foglalással és a nyelv hiánya adta kommunikációs zavaroktól is tart az ember.
Mivel a sziget kevés, fürdőzésre alkalmas partszakasszal rendelkezik és ezek sem azok a mesebeli exotikus partok, amiket az ember egy ilyen trópusi szigettől elvárna, ezért Réunion nem is egy ismert nyaralóhely, kivéve a franciák körében, akik valamilyen módon képesek kiadni ezt a hatalmas összeget, amibe a repülőjegy kerül, csak azért, hogy odamenjenek egy téli nyaralásra, fürdőzni és sokan fel sem fedezik a sziget belsejének csodálatos látványosságait. Mi éppen utóbbiakért utazunk oda.
 |
| Strand L'Étang de Salé-nál |
 |
| Az óceán Ermitage-nál |
 |
| Part Saline les Bains-nél |
De minden nehézség ellenére, pozitívan állunk hozzá és reméljük a legjobbakat az utazásszervezéssel kapcsolatban.
Mint ahogy már Tenerifén tapasztaltuk azt, hogy mi történik, amikor az óceán felöl jövő, nedvességet hozó passzátfelhők magas hegyekbe ütköznek, úgy fog majd minket zavarni ez a jelenség Réunionon számtalanszor. A passzátfelhők a hegyekbe ütközve felszállnak és átalakulnak esőfelhővé, vagy szitáló köddé és megrekedve a hegyormok között órákon át elveszik a kilátást, vagyis egyáltalán a látótávolság annyira csökken, hogy kicsit félünk, hogy nem fogunk-e emiatt a hegyekben eltévedni, meg ami engem biztosan nagyon mérgesíteni fog, hogy nem fogok tudni fotózni ott és akkor, ahol éppen vagyunk, és csak egyszer vagyunk ott az életben.
E bejegyzés minden fényképe Galló-Kovács Zsuzsanna tulajdonát képezi és írásos engedélyével használtam fel őket.
Az időjárást nem lehet foglalni, akkor is lehet élvezni a természetet, biztos, hogy akkor szép ott ha esik!
VálaszTörlésBevallom engem annyira nem zavarna, ha nem tudnék fotózni. Sokkal többet jelent, amit én élek át, látok meg (azt senki el nem veheti), hisz magamért teszem (magamnak adom) és nem másokért.
Ne pas avoir peur!!! :-)
Szia Kavics!
TörlésNekem pedig ez a halálom. Ha felmegyek egy ilyen kilátóba, mint alulról a harmadik képen, akkor a kilátás a jutalmam a fizikai szenvedésért, amivel oda felcibáltammagam :-) és aztán csak egy nagy fehér levest kapok. Bele is halok. Én sem másoknak fényképezek, de igazából magamnak sem, abban az értelemben, hogy feltétlenül megörökítsem a helyet, hanem nekem a fotózás kihívás, egyre jobb akarok lenni, egyre különlegesebb képeket akarok elérni, nekem ez a "művészetem", mint neked a kavicsok ;-) és ez egy rajtam rettentően eluralkodott hobby, mánia már ez, magamnak csinálom, mert ezzel alkotok, valósítom meg magam, és ezért nekem a világvége az, ha nem tudok fotózni vagy a fotóalanyom ködben vész el.
Sajnos, mióta ennyire sokat tudunk utazni, azóta nem maradnak bennem az emlékek sem annyira mélyen meg, mint régen, amikor még csak Görögországba utaztunk. Így másodsorban emiatt is nagyon fontos, hiszen én mindegyik utazásunkról fotókönyvet készítek, amiket szeretek nézegetni, lapozni és ha nem látom a képeket, akkor idővel azok már elhomályosulnak bennem. Nekem kell az "anyagi" mivoltú emlékezés is, a fotóalbum a kezemben.
Végül a harmadik ok csak a másokkal való megosztás. Ez is fontos, főleg, ha olyan helyről van szó, amit nem ismernek sokan, mert szeretek újat mutatni, és az ilyen blogok másoknak, utazóknak, mint pl. én vagyok, kincses tárházak, hiszen az ember alig talál infót kevésbé ismert helyekről és akkor örül, ha egy blogra talál, ahol van kép, infó. Amit én kapok másoktól, most pl. Zsuzsa és Ági segítségével, azt szeretem én is továbbadni a következő utazónak, aki infót keres.
üdv
Értem a megszálottságodat, de az időjárás ellen nem lehet mit tenni (ezt már Mauritiuson is megtapasztaltad) és kár lenne ezen "agyalni" netán elrontani vele a nyaralás hangulatát, nem? :-)
VálaszTörlésAkkor rosszul fogalmaztam. De éppen, hogy lehet tenni. Ezek apasszátfelhők minennapos jelenségek, minden nap ugyanúgy, ugyanakkor vonulnak fel a hegyeken, rekednek meg a hegyek között stb...ki lehet tapasztalni, vagy lehet mások tanácsát kérni, melyek a nap legjobb időpontjai a tiszta látképhez és ehhez igazítva tervezni a nagyobb kirándulásokat, hogy azok főattrakciói láthatóak legyenek. Ha 6 órát caplatok valamim hegyre, hogy belássam a völgyet, mert az ott a látványosság, akkor amiatt megyek oda és igen sokkolva lennék, ha csak ködöt látnék a völgy helyett. ;-)
Törlés:-)
TörlésTüzetesebben utána néztem a szigetnek. Rengeteg folyó, patak, vízesés vár Rátok, sok a zöld terület, micsoda flóra-fauna világ lesz/van ott....! Vicces az a rengeteg "szent" város név körös-körül a part mentén középütt meg egy másik város Le Tampon... :-) ami ütközőt jelent... :-D :-D :-D
VálaszTörlésMár várom a fotóidat!!!!
Bizony ám, ezért is tűzök ezekhez az előzetesekhez szép fotókat a már ott jártaktól, hogy aki még nem is hallott a szigetről, lássa, hogy miről is írogatok. Hű, hát a fotómra még egy jó pár hónapot kell várnod. :-)
Törlésüdv
Csak részben értek egyet Flögivel, valóban csalódást okoz, ha nem a várt látványt kapjuk a felhők miatt, így jártunk tavaly a Maido-nál, de ugyanakkor érdemes volt felmennünk a szerpentinen, mert végig akkor virágoztak a Jacaranda fák, és olyan levendulakék színt nem láttam azóta sem máshol ilyen gyönyörűségesen. Ez novemberben volt, úgyhogy te is megcsodálhatod majd. Délelőtt 11-ig nagy esély van, hogy nem jönnek a felhők. üdv: gallokovacs
VálaszTörlésSzia Zsuzsa, nagyon jó, hogy be tudtad állítani a kommentelést. Örülök, hogy követsz. Persze, igazad van, csak én "telhetetlen" vagyok, vagy mindent vagy semmit a mottóm. :-) Azt a túrát a Maidotól a kalderaperemmentén a Le Grand Bénare-ra (6 óra oda-vissza) meg akarjuk csinálni.
VálaszTörlésÉn is odavagyok a jacaranda fákért. Annak idején egy Mauritiuson élő hölgy azt mondta, hogy ott novemberben virágzik a flameboyant, emiatt akartam novembert, vajon kitartanak még a virágok december közepéig, mire átérünk Mauritiusra? Mert ott egész fasorok vannak belőle...üdv
geweldig hier word je gewoon stil van,wat een schoonheid.
VálaszTörlés