La Palma - Befejező rész (búcsú a cicától és falusi turizmus)

Délben hagyjuk el a házat, előtte még kiadósan megebédelünk. Egész délelőtt bent van a cica és dédelgetem, tudom, hogy a búcsú nehéz lesz. Mikor bepakoljuk a bőröndöket a kocsiba, már kint ül és nézi, hogy mit csinálunk, mintha csak tudná, hogy elmegyünk. Kiteszek neki még egy dobozban tejet, legalább még ma legyen elesége, felveszem, meggyömöszölöm, megpuszilgatom és odateszem a tejhez. Lefetyel. Ahogy beülünk az autóba és csapódnak az ajtók, felszalad a kertet elválasztó alacsony betonfalra és szalad az autó felé, de egy helyen megtorpan és csak furán néz. Nekem meg meghasad a szívem, de annyira, hogy rámjön a sírás, görcsösen zokogva és egészen Madridig nem bírom abbahagyni, hogy már megnéznek és elég kellemetlen is.

Nem lehetett rájönni hova tartotzott, mert valakijé csak volt, hiszen kanári-sziámi keverék volt, ápolt, tiszta, nagyon szelíd, hízelgős, bújós, nem olyan, mint a többi, lezüllött küllemű kóbor macska. Abszolút beleszerettem. Nem ment el sosem, azaz végig éjjel-nappal nálunk volt, etettük, beengedtük a házba és az ölemben dorombolt órákig. Nagyon szép cica volt és ilyen hálás, kedves állatom még nekem nem volt, mert az én korábbi macskáim gyilkosok voltak, karmoltak, haraptak.

Párom szerint egy szomszéd házban lakhat, csak azok nem foglalkoznak vele, és tudja, hogy ha itt laknak nyaralók, azok adnak neki enni, meg kényeztetik, így olyankor itt van. Hát nem tudom, remélem, így van és van gazdája, aki ad neki eleget enni, ha nincs vendég a nyaralóban. 

A hazafelé út problémamentesen zajlik. 

Itt szeretnék még külön írni a spanyol falusi turizmusról és a vidéki vendégházakról.

Amikor a szigetre utaztunk és ezt a csodálatos házat választottuk, még nem tudtam, hogy ez egy program része és csak csodálkoztam, hogyan lehet ennyi sok hasonló és szinte egyformán berendezett ház egy közvetítő oldalán, így utánajártam a dolognak. A program neve "Turismo rural" (olyasmi, mint a falusi turizmus) és a házak Casa rurales (vidéki ház) néven futnak. Ezek a házak régi parasztházak, melyek tipikus kanári stílusban épültek és bizonyos stilisztikai, építészeti jegyeket hordoznak. Általában a bennük lakó idősebb családok halála után a gyerekek ott hagyták magukra állni, félig leomlottak, tönkrementek. 20 éve indult be a Turismo rural ág. A valamikori háztulajdonosk leszármazottai általában erősen kötődnek ezekhez a házakhoz, csak nincs pénzük a renoválásra. Az egyik háznál ki volt írva egy táblára, hogy a rekonstrukció és renoválás egy bizonyos részét az állam állta, így sejtésem szerint (erre nem találtam leírást vagy információt) esetleg az államtól kapnak segítséget, támogatást a renoválásra. Ezek a házak mind csodálatos környezetben helyezkednek el és még az eredeti építőanyagokból állnak. Felújításuk után, ki tudják őket adni és így az érintett család továbbra is dolgozhat a mezőgazdaságban, termesztésben, amivel kevés pénzt keres, mert ezáltal biztosítva van a megélhetése. Így kevesebb helybéli ember kényszerül arra, hogy elmenjen nagyvárosokba és kihaljanak a falvak. Valamint a felújítás során helybéli mesteremberek is munkát kapnak, akik régi iparukat űzhetik így. Némelyik házat nem a tulajdonosa tartja karban, hanem egy gondnok, így ezáltal is több helyi álláslehetőség nyílik meg. 

Így utólag ezt megtudva és nézve, külön jó érzés, hogy támogathattam az ottlétünkkel a házunk tulajdonosát, aki sejtelmeink szerint banántermelésből élhet (ez sem biztos, mert a hiányzó közös nyelv nélkül nem tudtunk beszélgetni, csak többször láttuk a ház alatti banánültetvények között teherautóval közlekedni).

Utószó

A sziget hasonlóképpen tetszett, mint Tenerife. Közben nézegettem ott is ilyen falusi házakat, és ott sokkal drágábbak, összességében La Palma olcsóbb volt, így nem kizárt, hogy ismét megyünk valamikor, akkor pedig a májust fogjuk majd választani, mert akkor virágzik a legtöbb szép növény a szigeten.

Összességében nem bántuk meg a sok lustaságot, hogy nem mentünk annyit nézelődni, kirándulni, mint lehetett volna. Ki voltunk merülve, és pihenni is tudni kell, nem csak folyton menni. Így volt minden jó, ahogy volt.