Végre ismét túráztunk!
Eleve nem könnyű napot találni rá, mikor mindketten szabadok vagyunk, ha pedig csak egy szabadnapunk van, akkor fontosabb a sokáig alvás, mert mindkettőnknek nagyon nagy az alvásigénye és minden munkanap a hét előrehaladtával csak egyre jobban kikészít. Ha pedig egy nap szabad és mégis túrázni mennék, másnap ismét hullán mennénk a munkába, izomlázzal.
15 éve, ahányszor túrázni készülünk, kiterítem előző este az asztalra a Freytag & Berndt WK 322-es túratérképét, mely a Wetterstein, Karwendel, Seefeld-Leutasch és
Garmisch Partenkirchen területet foglalja magába. Ez a terület a szívünkbe lopta magát. Ebből a térképből választjuk ki, hova is menjünk.
A könnyű vagy rövid túrákat nem találjuk elég érdekesnek, nem szeretünk az erdőben menni, mert unalmas, azt szeretjük, ha nagyon magasan, sziklás, mászós ösvényeken megyünk és mindenfelé ellátunk és alpesi virágok, és hegyi zergék, esetleg mormoták is a képbe jönnek, ha lehetséges legyen mindig valami pici hegyi tó is.
Így az elmúlt 15 év alatt már szinte az összes ilyen túrát megcsináltuk erről a környékről. Amik még vannak, vagy nem villanyoznak fel, vagy túl nehezek nekünk.
Így az elmúlt 15 év alatt már szinte az összes ilyen túrát megcsináltuk erről a környékről. Amik még vannak, vagy nem villanyoznak fel, vagy túl nehezek nekünk.
Az egy dolog, hogy szeretünk magasra túrázni, de nem annyira vagyunk alkalmasak rá, mert nincs hozzá elég jó kondíciónk, lassabbak és gyengébbek vagyunk, mint nálunk sokkal idősebb emberek, nem kapunk levegőt, izzadunk, fuldoklunk és mégis akarjuk. A györtelmes pillanatokban az egész hegymászást a pokolba kívánjuk, de amikor felérünk a csúcsra, az büszkeség, öröm, eufória és mindent megér. Ez az egész dolog, amikor az ember a saját határait feszegeti, végeredményben az önbecsülését erősíti. Szóval egy fontos pozitív dolog nekünk, akik a munkájukban annyit frusztrálódnak.
Ezen a hétvégén két szabadnapunk volt. Szombaton egy pénteki bulit aludtunk ki és vasárnap elmentünk túrázni.
Már csak a Notkarspitze volt a térképen, ahol még nem jártunk és egy napos túrában kivitelezhető.
Már csak a Notkarspitze volt a térképen, ahol még nem jártunk és egy napos túrában kivitelezhető.
A túránk Ettalban, a kolostor parkolójából indult (877 m) és a Notkarspitze pedig 1.889 m magas.
Iszonyatos meredek út vezet fel, néhol sziklákon is kell mászni.
Egy hegyizerge csoport, három kicsi is volt köztük:
A csúcson pihentünk, ettünk és minden irányba el lehetett látni.
Az alábbi képen Partenkirchen városrász látható a síugró sánccal.
Iszonyatos meredek út vezet fel, néhol sziklákon is kell mászni.
Egy hegyizerge csoport, három kicsi is volt köztük:
A csúcson pihentünk, ettünk és minden irányba el lehetett látni.
Az alábbi képen Partenkirchen városrász látható a síugró sánccal.
Gyönyörű Ettal és környéke is, a zergék és az enciánok, ma azok. :-)
VálaszTörlésMi rendszeresen túrázunk, szinte minden hétvégén kisebb túrák, a rendszeresség nálunk a lényeg és még mi sem tudjuk felvenni a hegyi emberekkel sokszor a versenyt. Amikor 60-70 év körüli túrázók lehagynak bennünket, na akkor elszégyellem magam. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ők 30 év előnnyel mennek hozzánk képest. Így remélem, ha mi is annyik leszünk, mint ők, addigra behozzuk a lemaradásunk. :-)
Köszi - mármint az enciánt, előtte sokat kerestem a neten, de nem találtam. Most másképp kerestem és megtaláltam, Herbstenzian néven. Nem gondoltam volna, mert olyan hajas, mint a kökörcsin.
VálaszTörlésA baj az, hogy behozni ezt nem lehet, legalábbis, a mi évi egy alkalmunkkal. Azon kívül ezek az emberek sportolnak, futnak esőben, hóban, bicikliznek és tartják a kondíciójukat. Ez nálunk mind kiesik.
Gratulálok a túrához, 1000 m szintkülönbség... Hát nem semmi! Gyönyörű napot fogtatok ki, és a jól megérdemelt jutalom sem maradt el (zergék, virágok, csodálatos kilátás) ;-) Én ilyen túrákról nem is álmodom... Egyrészt a kellő erőnlét sincs meg hozzá, másrészt a térdem miatt sem vállalhatok be ilyet.
VálaszTörlésDe épp ez az, hogy mi sem bírjuk, haldoklunk és lefelé meg fél után már majdnem sírtam, mert nem bírtam már lépni, annyira fájtak a térdeim, hogy minden lépés kín volt, de ilyenkor "anyázok" párat és összeszorítom a fogam, utána meg jó érzés, meg a térdte Voltaren. ;-)
TörlésÉn viperaméreg krémet használok. De az én térdeim annyira sz...ok, hogy én egy ilyen után, amit te írsz, egy hétig sem tudnék (de szó szerint!!!) lábra állni. :-(
TörlésWo immer das auch ist, es ist eine wunderschöne Gegend, wahrscheinlich Österreich, wie ich der letzten Zeile entnehme. Eine tolle Wanderung, bei der ich früher gerne mitgelaufen wäre...
VálaszTörlésLiebe Grüße
Edith