Bajor-erdő Nemzeti Park

A Bajor-erdő Nemzeti Park Németország délkeleti részén a cseh határ mentén terül el és Csehországban folytatódik (Böhm-erdő), így összefüggő területének méretét nézve, Európa legnagyobb természetvédelmi területe. Az erdők nagy részét lucfenyők alkotják, melyeket a '90-es övekben szóvak támadtak meg és rengeteg fa elpusztult. (forrás: wikipedia)

A nemzeti park alapelve, hogy az erdőt úgy hagyják élni, ahogyan magától formálódik. Semmilyen szinten nem avatkoznak bele a természetbe, ha kidől egy fa, ott és úgy marad, ahol és ahogyan kidőlt...

Itt található az ún. Baumwipfelpfad is, ami egy faépítmény, hidakkal, tornyokkal, amikben az ember a fák magasságából szemlélheti a körülötte lévő erdőt. 

Altschönaunál van a nemzeti park legnagyobb szabadtéri állatmegfigyelő helye, mely 250 hektár területen fekszik és egy 7 km-es ösvény vezet benne körbe. Ennek mentén különböző, elkerített területeken lehet megfigyelni az állatokat természetes élőhelyükön (de mégis kerítéssel körbezárva). Pl. ragadozómadarakat, vadmacskát, hiúzt, medvét, farkast, jávorszarvast, hódot, vidrát...

Sűrű ködben indultunk el a hotelből a kicsekkolás után. Az előző nap megvett és éjjel az erkélyen hűtött 4 zsemléből, kolbászból és sajtból összeraktunk a hotelszobában szendvicseket, hiszen az erdei út mentén sehol sem lehet ennnivalót venni és vasárnap lévén üzletek sincsenek nyitva. 

A köd egyre sűrűbb lett, már 50 méterre sem lehetett ellátni és erősen szitált is, nagyon apró szemekben, de olyan sűrűn, mint egy kiadós eső, így a park bejáratánál lévő parkolóból ernyővel a kezünkben kellett elindulnunk. Bár + 3 fok volt, de a nedvesség és az 1.300 m magasság miatt ezt sokkal hidegebbnek érzékeltük. Megerőltető volt 6 óra hosszán át folyamatosan tartani az ernyőt és hátizsákot, meg 6-8 kilós kamerát cipelni. De hajtott a látniakarás. 

Az ösvény mentén eléggé gyakran vannak egyszerű kis faházban tartályos wc-k, amik még most a téli hidegben is igen csak büdösek voltak, de ránézésre tiszták, csak hát emésztőgödrösek, jön fel a szag. 

Az utat többször is le lehet rövidíteni és az óramutató járásával egy irányban többnyire enyhén emelkedő részeken megy az ember. A parkba nincs belépő, a parkolókban viszont óránként egy Euro, maximum 5 Euro a napi díj. Mi ezt megúsztuk, mert a sorompó nyitva állt kifelé menet. 

Az első hely a fajdkakas volt. Már itt nagyot csalódtam, mert én azt gondoltam, itt szabadon élő állatok élnek, amiket (tekintve a terület nagyságára) vagy látunk vagy nem. De már az ez első "kifutó" vagy "bemutatóhely" egy kerek pavilon volt, ami oldalról és felülről hálóval volt lefedve, mi pedig a közepébe bemehettünk és ott is kerítésen (hálon - nem alkamas fotózásra) át láthattunk be, az igen kicsi helyre, ahol ezek a tollas állatok élnek. Nem mondanám, hogy nagyobb vagy jobb helyen, mint az állatkerben. Hát egészen másképpen képzeltem ezt el előre. 

nagy bukó

békászó sas

barna medve

Minden madárnál illetve kisebb állatnál így volt. A menyétnél és a vidránál voltak üvegablakok, amiken keresztül direktben be lehetett volna látni az állat élőhelyére, amennyiben ezeket pucolnák. A menyétnél be volt párásodva és koszos is volt, egyben átláthatatlan, a vidránál, a belső oldalán, a víz felől vastagon be volt nőve zöld algával. Tehát építettek extra helyeket a megfigyeléshez, de nem tartják karban és nem látni semmit, tehát semmi értelme nincs. 

erdei bagoly

erdei füles bagoly

uráli bagoly

A nagytestű állatoknál hatalmas területek voltak, így azokat többnyire nem is láttuk. Nem láttunk farkast, jávorszarvast, európai bölényt, vaddisznót, hódot, vidrát. Láttunk bagolyfajtákat, vadmacskát, hiúzt, barnamedvéket és szarvasokat.

Nyáron, szép időben nyilván még sokkal több időt várakoztunk volna az egyes helyeknél, mint most, bár most sem keveset vártunk, de már igen csak csalódottak voltunk a vége felé. Aztán az egészet az dobta fel, hogy a végén láttunk egy hiúzpárt és hosszú ideig meg tudtuk őket figyelni több féle tevékenységük közben is, ez nagyon nagy élmény volt, mert a hiúz volt az első helyen álló állat nélam, amit mindeképpen szerettem volna látni. Így aztán a végére szétázva, szétfagyva nagy volt az öröm. A köd is brutális volt. A hiúznál alig lehetett ellátni az állatokig és a fotózásnak persze ez nem kedvezett, de még így is jó képek lettek és utómunkával a ködöt eléggé jól közömbosíteni is tudtam.

ilyen volt ködösen:

majd kontrasztot megemelve eltűnt a köd:

Hoppá, ketten vannak!

Szinkronvakarózás:

Hát bizony 17 óra lett, mire elindultunk haza, jó fáradtan, kimerülten, hogy az autóban alig bírtunk ébren maradni. Nagyon klassz rövid hétvége volt.