Barcelona - Sagrada Familia és Ciutadella Park

A Casa Milá tetejéről nézve, úgy tűnik, hogy a Sagrada Familia egészen közel van. Mivel úgysem terveztük meg előre az egész napi programot, elindulunk toronyiránt. De a rövidnek becsült távolság a valóságban még egész sok. Megfájdul a derekam a sok egyenes menéstől. 

Meglátjuk a hatalmas sort, amely a bejárattól az épület bal sarka körül kígyózva folytatódik. Olyan másfél órára saccoljuk a sorbanállási időt és ehhez most így kifáradva nem sok energiánk van, inkább leülni vágyunk valahova, egy park lenne jó. Körbesétáljuk a hatalmas templomot és fotózok párat, majd úgy döntünk, ide majd holnap jövünk vissza, nyitásra. 

 

 

 

Egy kis nézelődés után innen metróval megyünk tovább a város magja felé és még aokat sétálunk a Triumph-kaouig, majd onnan a Ciutadella Parkhoz. 

A Győzedelmi Kapunál éppen egy nyugalmasabb fajta, de igen hangos demonstráció tanúi lehetünk, de nem tudjuk, miért demonstrálnak. 

 

Elérjük a nagy zöld parkot, ahol legalább egy órás padon ücsörgésre várunk, de ez sajnos nem jön össze. Látjuk, hogy egyre több rendőrautó és motoros rendőr lepi el a parkot és terelik kifelé a rengeteg sok embert. Miért? Ezt sem tudjuk meg. Vágyakozva és csalódottan bámászkodunk befelé egy rácsnál és nem akarunk beletörődni a sorsunkba. 

Mi van? Ez a kis pálma a magas platánfa egyik egészen felső, vaskos ágából nőtt ki!!!

Embertömegek jönnek szembe a kijáratnál, mi pedig befelé. :-) Talán őrültek vagyunk, de mi be akarunk menni, és majd ha leszídnak a rendőrök, játszani fogjuk a buta turistát, aki semmit sem ért. Gyors léptekkel menetelünk befelé, miközben mindeki kifelé rohan és eljutunk így egészen a szökőkutas emlékműig, ahol még pár fényképet sikerült lőnöm, de akkor már csak mi vagyunk az egyetelenek, akik ott állnak és azonnal jön egy motoros rendőr, aki kitessékel minket. Azt nem tudjuk meg, hogy miért. De mi leginkább bombariadóra tudunk gondolni. 

 

Így csalódottan, de ki kell mennünk a parkból. Már leszakadnak a lábaink a sok meneteléstől és tényleg csak ücsörgésre vágyunk, így elindulunk a tenger felé.

Feltűnt nektek, hogy még ugyanannál a napnál tartunk?? Eszméletlen sokat meneteltünk ezen a napon. 

Barcelona - Casa Milá

Csak kb. 200 métert kell sétálnunk a következő Gaudi házig, a Casa Milá-hoz. Itt 16,50 Euro fejenként a belépő és ide be akarok menni, mert tudom, hogy a tetőn vannak azok a különleges kémények, amiknek arcuk van és a környékre is jó lehet a kilátás. 

Tehát pár külső fotó után, bemegyünk a házba, ahol röntgengéppel átvilágítják a hátizsákunkat.

A Casa Milà, vagy ahogy más néven ismerik, a Kőbánya (La Pedrera) Antoni Gaudí épületeinek a sorában az egyik legismertebb lakóház. 1905–1910 között épült a gazdag textilgyáros, Roger Segimon de Milà megrendelésére.
Az építész utolsó lakóépülete tulajdonképpen egy öt emeletes bérház, amelynek első emeletét lakta a Milà család....

Előbb fel kell menni a tetőre (ezt lehet gyalog vagy lifttel, mi az utóbbit választjuk), onnan lefelé menet folytatódik majd az épület megtekintése. A tető a figuráival valóban nagyon impozáns és a kilátás is minden irányba nagyon jó. 

Tibidabo

 

Sok ember van egy időben a tetőn és ezért sokszor hosszú perceket is várni kell, mire egy motívum elől eltűnnek és lehet idegen arcok nélkül fényképezni. A kínaiak nagyon pofátlanok. Van amelyik beáll direkt melléd fényképezkedni, a legtöbben meg persze pont oda állnak be, az elé, amit éppen fényképezni akarok és nem mennek el. Látják, hogy várok és várok, integetek is, hogy menjen már odébb, de úgy tesznek mind, mintha észre sem vennének (vagy valóban ilyen bambák). Így aztán néhány jó fotóért néha 5 perceket is várok és ezáltal nagyon sok időt töltünk el itt. 

Glories

Sagrada Familia

Miután bejártuk a tető minden zugát, elindulunk a lépcsőn lefelé, és több szinten is kiállítás van, Gaudi modelljeiből illetve a ház korabeli berendezéséből.

A házat szinte kiviteli terv nélkül, néhány egyszerű vázlat alapján építették fel. Az építésnél használtak acélszerkezetet és a fölsőbb szinteken téglaíveket is. A homlokzat kőszerűen hat, s ebbe a látványba Gaudí belekomponálta a balkonok növényeit is, amelyek változékonyságot biztosítanak. Hagyományos értelemben nincs is homlokzata, mint ahogy az egész épületben alig található egyenes falszakasz. A tetőterasz sem hagyományos: a cementhabarccsal, kerámiával és csiszolatlan márvánnyal borított felületen non figuratív plasztikák sora található, a kémények is szobrokat mintáznak. Gaudí a későbbi esetleges szállodaként való felhasználására gondolva a lakások között áthelyezhető, eltávolítható válaszfalakat tervezett. 1954-ben a padlástérben szintén lakások épültek.
Az épület 1984 óta, a 20. század egyikelső épületeként az UNESCO Világörökség listáján szerepel.   (forrás:  wikipedia)

 

Barcelona - Casa Batlló

Hosszú idők óta szerelmes voltam a gótikus építészeti stílusba, míg nem valamikor a szecesszióba is az lettem. Gaudi és Hundertwasser építményei mindig ámulatba tudnak ejteni. 

A korábbi kettő Barcelona-látogatásomkor csoporttal voltam, és csak a gótikus negyedet és a Montjuich hegyet néztük meg, illetve utána Montserratot, Gaudi műveire nem volt idő és így még csak a közelében sem jártam sem a Güell Parknak, sem a Sagrada Familianak.

Mi most eltökéltük, hogy mindent meg fogunk nézni és amit csak lehet gyalogosan érünk el, így a Katedrálistól ismét, a most már embertömeggel ellepett Ramlán folytatjuk utunk, míg elérjük a Placa de Catalunya-t. 

Innen csak pár száz métert kell mennünk és máris előttünk áll a Casa Battló. 

A Casa Batlló Antoni Gaudí azon épületei közé tartozik, amelyek a Világörökség részei. A ház Barcelonában, az Eixample kerületben, a Passeig de Gràcia 43. alatt található.
A házat a Csontok háza néven is ismerik, és egy középosztálybeli család részére készült 1904 és 1906 között....

Bevallom, egyre lustább vagyok az utazásink előtt sokat utánaolvasni, és így már nem is nagyon készülök fel, szeretünk csak bolyongani és véletlenszerűen rátalálni dolgokra, ami kimarad, azt sem bánjuk meg. Így viszont nem néztem utána annak sem, hogy mennyibe kerülnek a különböző belépők. 

Totálisan sokkolva állunk a fejenkénti 20,35 Euros belépőár előtt. Ez nekünk már nem éppen a normális kategóriába tartozik, így egy rövid vacillálás után könnyen le tudunk mondani a Casa Batllóba való benézésről. Van még sok más Gaudi mű, ami jobban érdekel, így inkább majd máshova megyünk be. Meglátunk szemközt egy Mc D.-ot és mivel éhesek vagyunk, úgy döntünk, hogy annak utcai részén ebédelve még nézegetjük egy darabig a Batlló ház homlokzatát. 

Eközben minden percben egy-egy turistabusz megy el itt és csak akkor állnak meg, ha véletlenül piros a lámpa, különben az embereknek menet közben kell kattogtatniuk a gépeikkel. Sosem vennék egy ilyenen részt. 

Nem vagyunk bánatosak, hogy nem mentünk be a házba, a belső berendezések kevésbé érdekelnek és ennyi pénzt kiadni, az szabályosan rablás.