La Réunion - Cirque Salazie 2./Col des Boeuf

Ezután nekivágunk a Grand Ilét felé vezető 15 km-es szerpentinútnak. Útközben látjuk, hogy minden irányból rohamosan szállnak felfelé a felhők és bánjuk, hogy nem ide jöttünk elsőként Hell Bourg előtt még, mert fel akarunk jutni a legmagasabb pontra, ahonnan Mafetébe lehet lelátni, de ha addig ellepik ezt a szintet a felhők, akkor öt méterre sem fogunk látni, nem hogy Mafetébe. 

Le Voile de la Mariée vízesés:

Hajcsárolom M-et, ő pedig a kis lóerő nélküli autót és ismét versenyfutásba indulunk a felhőkkel, amik lassan felzabálják az egész tájat, de most is marha nagy szerencsénk van, mint eddig mindig, mert minden irányban elvész már a kilátás, de a Col des Boeuf hágó még szabad. Az ide vezető út végében egy lezárt, fizetős (őrzött) parkoló van azoknak, akik több napos túrára mennek innen. Ide nem engednek be. A parkoló olyan messzire elhúzódik, hogy a végéig már nem akarunk elgyalogolni, de innen csak egy apróka rálátás nyílik Mafetére. De ez is megérte. Ismét magas páfránypámák és sok-sok hortenzia van mindenfelé. Ezután visszaautózunk és elhagyjuk a Cirque Slaziet. 

A kép közepén, a csúcsos szikla mögött, szemközt van a Cap Noir, ahol korábban túráztunk és a másik irányból tekintettünk Mafétére.

Ez a szikla tűnik az elválasztónak. jobbra Salazie, balra Mafete és a felhők itt megakadnak, nem csúsznak át Mafetébe. De Salazie felé úgy ömlenek befelé, mintha a hegy nyergében valami nagy dézsából öntenék ki a folyékony tejszínhabot.

Veszünk egy útmenti árustól licsit. Nagyon megkedveltük ezt a gyümölcsöt. A tojáshéj szerű külső alatt, egy kb. 3 cm átmérőjű, undorító kinézetű, nyálkás gyümölcs bújik meg. Vacakolós munka hozzáférni és jó kitolás is maga a gyümölcs a méterét nézve, mert nem hogy csak kicsi, de akkora hatalmas magja van, hogy majdnem a mag teszi ki az egészet. Úgy néz ki, mint a dzsungeles-túlélős műsorokban, amikor a résztvevők krokodilszemet vagy kenguruherét kell, hogy egyenek. Szóval undorító a kinézete („csúnya, de finom”), de isteni finom. Nagyon lédús, édeskés, mégis savanykás, frissít és felüdít, mennyei. 

La Réunion - Cirque Salazie 1./Trois Cascades, Hell Bourg

November 30.

Ma is 6 órakor kelünk, ez már teljesen standard lett. Mivel ma vasárnap van és az egy héttel ezelőtti érkezésünk napján azt tapasztaltuk, hogy a többi nappal ellentétben alig van forgalom az utakon, a mai napot a legtávolabbi útnak szántuk, mert így talán egy kis időt tudunk spórolni, ezért ma a Cirque Salazie a célpontunk. 1 és ¾ óra alatt érünk oda St. Denisen keresztül. Valóban alig van autó az utakon. St. Leuban és a környéken rossz időt hagyunk a hátunk mögött és Salaziban jó idő fogad. Már a völgykatlanba bevezető út menti buja zöld természet és megannyi vízesés ámulatba ejt minket. Előbb a körzet központjába, Hell Bourgba megyünk, és ennek szélén letesszük az autót és első célunk a Trois Cascades, azaz a három vízesés (ahol csak egyet találunk). 

Egy leríhatatlanul brutálisan meredek betonúton indulunk, (olyan 30 fokos lejtő, de talán még több is lehet) majd gyökerekkel teli, poros, ugyanilyen meredek ösvény vezet tovább felfelé. Jó 1 km-et kell így megtenni a rekkenő hőségben. Itt olyan pompában virágzik mindenféle trópusi növény, amiket itthon exotikumként lehet kapni a virágboltban vagyonokért, hogy az már szinte hihetetlen. 

A vízesés előtt kicsivel egy szentély van, ennél tovább nem lehet menni. Két utat is megpróbálunk, de mindkettő a patak vizében végződik, ahol nyálkás, csúszos köveken, térdig-combig érő vízben kellene továbbmenni. Így nem megyünk tovább. Egy vízesést látunk csak a háromból, azt is csak messziről és rettentően csalódottak vagyunk, hogy ezért megtettük ezt a gyötrelmes idevezető utat és ismét tucskosra izzadtunk. 

Salazie-t a vízesések Cirque-jének is nevezik, és valóban mindenhonnan millió apró és vastagabb vízfolyás zúdul a mélybe, így aztán minden nagyon zöld is. Ezután megnézzük Hell Bourgot, ami nem sok érdekeset rejt magában. Ezután egy kanyarban megállunk egy piknikhelynél és uzsonnázunk.

Dodo sörök kupakjaival van kirakva a piknikhely asztalának betonlapja