November 30.
Ma is 6 órakor kelünk, ez már teljesen standard lett. Mivel ma vasárnap van és az egy héttel ezelőtti érkezésünk napján azt tapasztaltuk, hogy a többi nappal ellentétben alig van forgalom az utakon, a mai napot a legtávolabbi útnak szántuk, mert így talán egy kis időt tudunk spórolni, ezért ma a Cirque Salazie a célpontunk. 1 és ¾ óra alatt érünk oda St. Denisen keresztül. Valóban alig van autó az utakon. St. Leuban és a környéken rossz időt hagyunk a hátunk mögött és Salaziban jó idő fogad. Már a völgykatlanba bevezető út menti buja zöld természet és megannyi vízesés ámulatba ejt minket. Előbb a körzet központjába, Hell Bourgba megyünk, és ennek szélén letesszük az autót és első célunk a Trois Cascades, azaz a három vízesés (ahol csak egyet találunk).
Egy leríhatatlanul brutálisan meredek betonúton indulunk, (olyan 30 fokos lejtő, de talán még több is lehet) majd gyökerekkel teli, poros, ugyanilyen meredek ösvény vezet tovább felfelé. Jó 1 km-et kell így megtenni a rekkenő hőségben. Itt olyan pompában virágzik mindenféle trópusi növény, amiket itthon exotikumként lehet kapni a virágboltban vagyonokért, hogy az már szinte hihetetlen.
A vízesés előtt kicsivel egy szentély van, ennél tovább nem lehet menni. Két utat is megpróbálunk, de mindkettő a patak vizében végződik, ahol nyálkás, csúszos köveken, térdig-combig érő vízben kellene továbbmenni. Így nem megyünk tovább. Egy vízesést látunk csak a háromból, azt is csak messziről és rettentően csalódottak vagyunk, hogy ezért megtettük ezt a gyötrelmes idevezető utat és ismét tucskosra izzadtunk.
Salazie-t a vízesések Cirque-jének is nevezik, és valóban mindenhonnan millió apró és vastagabb vízfolyás zúdul a mélybe, így aztán minden nagyon zöld is. Ezután megnézzük Hell Bourgot, ami nem sok érdekeset rejt magában. Ezután egy kanyarban megállunk egy piknikhelynél és uzsonnázunk.
 |
| Dodo sörök kupakjaival van kirakva a piknikhely asztalának betonlapja |
Andi, csodálatosak a fotóid, kösz, hogy ilyen sokat megmutatsz, folyamatosan ámulok, hogy két hét alatt mennyi mindent megnéztetek. Megemlítek pár érdekességet: Hell -Bourg az egyetlen tengerentúli falu, melyet beválasztottak a ,,legszebb falvak Franciaországban" kategóriába. Hírnevét a teljes szépségükben megmaradt kreol házairól, és a tipikus réunioni növényről, a chou-chou-ról kapta, ami itt vadon terem amerre a szem ellát. Az egyik fotón látható, az ablakban lévő gyümölcsöknél az ananász alatt, a zöld színűek. Sajnos a termál fürdőt 1948-ban egy ciklon megsemmisítette, ez nagyban rontotta a falucska fejlődését. Ez a sziget legcsapadékosabb része, emiatt buja a növényzet, és csodálatosak a közeli vízesések, mint a 8. fotón látható több egymás mellett, alatt, tényleg olyan, mint a neve: Menyasszonyi-fátyol vízesés. Üdv, érdeklődve várom a folytatást: Zsuzsa
VálaszTörlésSzia Zuszsa,
Törlésamint látod, nem lazsáltunk és sikerült két hét alatt megnézni midnent, ami érdekelt. Nem maradt bennem olyan érzés, hogy valami kimaradt volna és kár lenne miatta. Persze túrázni még lehetne sokat.
A házak valóban szépek voltak Hell Bourgban.
Köszi, hogy írsz erről a zöld gumóról. Ezt mindenhol láttuk, a boltokban szatyorszámra vették a helyiek és fogalmunk sem volt róla, hogy ez gyümölcs vagy zöldség, valami padlizsnfélének gondoltuk. Mivel nem tuduk, mit kell vele csinálni, nem vettünk. Megírnád, hogyan fogyasztják?
A chou-chou egy tökféle, főzve, párolva, vagy gratin módra, azaz csőben sütve lehet elkészíteni, és a jellegzetes egytálételük, a cari is létezik chou-chouval. Íze nincs, talán a cukkinihez hasonlít. Nagyon nehéz megtisztítani a kis tüskéi miatt, úgyhogy otthon mellőztük a főzését. A szárát is felhasználják, legalábbis régen szalmakalapot, vagy képkeretet fontak belőle, de annyira munkaigényes, hogy horribilis ára van ezeknek. Zs
TörlésKöszönöm Zsuzsa, akkor nem is baj, hogy nem vettünk. üdv
Törlés