La Réunion - La Fenetre

November 29.

Ismét 6 órakor kelünk és La Fenetre-hez autózunk fel. A túrakönyvben leírt 2,5 órás túrát szeretnénk végigjárni, a Piton Cabris érintésével, és kilátással a Cirque Cialosra. La Fenetre ablakot jelent (= kilátás Cialosra). A leírás szerint félreértelmezzük a kiindulópontot és csak sokkal később, a túra közepe felé ismerjük fel, hogy totálisan máshol vagyunk, ami végül is nem jelent problémát, mert összességében egy másik helyről és a leírtakkal szemben, ellentétes irányban indultunk el, így végül is ugyanazt a túrát csináljuk végig, amit akartunk, csak fordítva. 

St. Lousiban nem csak eltévedünk, hanem ismét dugókban ácsorgunk, az autóból lövök két képet egy muszlim és egy katolikus templomról: 

A hegyre felfelé araszolva, az alacsonyabb szinteken a megszokott cukornádföldek kísérnek: 

Ott van valahol fent La Fenetre és a felhők pont arra szállnak, nem lenne jó a nedves ködfelhőkben túrázni: 

A felfelé vezető úton ismét versenyfutásban vagyunk a mellettünk párhuzamosan felszálló passzátfelhőkkel. Mindenfelé nagyon jól kiépített és hangulatos piknikhelyek vannak, némelyikben már reggel nagy társaságok eszegetnek. Néhol kis alpesi legelőket látunk tehenekkel. Mindenhol kék hortenziák és fehér kálák és nagy kék, gömb alakú hagymavirág szerűségek virágoznak. Csodálatosan szép a környezet. A piknik helyek annyira profin vannak megcsinálva, hogy irígylésre méltó, hogy egy ekkora szigeten, ennyi mindenre ekkora odafigyelést és pénzt áldoznak. Szemetet sem látni sehol, nincs eldobálva semmi az utak mentén, sem máshol. 

Kilátás az "ablakból" Cialosra: 

Összesen 3,5 órát tart a majdnem 10 km-es túránk. A leírás szerint a nagy piknikhely parkolójából kellett volna indulnunk, de itt több szinten több parkoló is van, egyáltalán nem egyértelmű, honnan is, mi viszont az út legvégről, a La Fenetre kilátójából indulunk. Így a kirándulásunk egy csodálatos panorámával kezdődik. Elsőként lefelé ereszkedünk. Ma is rettentő meleg van, szokás szerint ömlik rólunk a víz. Különböző vegetációkon haladunk át. A bozótos rész után egy különös fenyőerdőn át, majd egy patakvölgyből felfelé haladva elérjük a piknikhelyet, ahol indulni kellett volna. Innen egy meredek ösvényen megyünk sokat felfelé és sok virágzó kálát látunk. A vége felé már alig van bennünk akaraterő, mert 480 méter magasságkülönbséget felfelé leküzdeni 33° fokban igen megerőltető. 

Lábaival 6-7 centis ún. selyempók (Thaiföldről ismerjük már) a teste hatalmas nagy.

14 h-re érünk haza, de olyan hullák vagyunk, hogy nem igen van kedvünk már semmihez sem. Zuhanyozunk, eszünk, ruhát mosunk (mert mosógépünk is van). Ma erős viharos szél tombol, emiatt nincs annyira kedvünk a strandra sem menni. Nagyon fáradtak vagyunk, így lefekszünk és megpróbálunk aludni, de én nem tudok, mert patakokban szakad rólam a víz és a matrac alattam úgy hat, mint ha egy sütőn feküdnék. M. alszik egy órát és később felmegyünk Le Piton St. Leuba egy nagyobb Super U üzletbe bevásárolni. Valamivel olcsóbb, mint az eddigi üzletek, de nagyon lepukkadt és sok csöves kinézetű ember, iszogat a parkolóban. Halat sütünk vacsorára. Később egy skorpió ücsörög a balkon falán, amiről nem tudjuk, hogy mennyire lehet mérges, és mivel attól félünk, hogy bemegy a lakásba és mondjuk a túracipőkbe mászik, mi meg majd belelépünk, biztonságosabbnak érezzük, hogy megöljük. Ezt bűntudattal tesszük, de a saját biztonságérzetünk most fontosabb számunkra mint eme állat élete.