La Réunion - Cirque de Cilaos és St. Pierre

November 28.

Mint minden nap, felébredek reggel 5 órakor és nem tudok visszaaludni többet. Igazából nem értem az okát ennek a korai kelésnek, mert otthon 3 órával korábban van, azaz éjjel 2 óra és akkor száz százalék, hogy otthon fel nem ébrednék. De úgy néz ki, hogy valamiért, itt egy teljesen más ritmust vett fel a szervezetünk. Ilyenkor már teljesen világos van és mivel este fél 7-kor megy le a nap, igazán hosszú egy nap, ha az ember valóban korán felkel és útra kél. 

6 órakor fel is kelünk és ma a Cirque Cilaosba megyünk. St. Louisnál csak egy kis, fehér tábla jelzi (ezt napokkal később látjuk) Cilaost, amit ekkor nem veszünk észre és továbbmegyünk, belekerülünk St. Pierre reggeli forgatagába és ismét sok időbe és idegsejtbe kerül a megfelelő útra jutnunk. Cialosba rettentően sok kanyar vezet fel, de ezek most egyáltalán nincsenek a terhünkre, mert olyan szép a táj, hogy a folytonos nézelődés leköt és szinte észre sem vesszük, hogy minden kanyarban szinte megáll az autónk, mert olyan meredekek a kanyarok. Fél 10 lesz már, mire a kerület fő településébe, Cialos faluba megérkezünk. Ismételten csak ugyanazokkal a szavakkal tudom jellemezni a tájat: csodálatos. 

Előbb megállunk Cialos faluban és körbesétálunk. Nem sok érdekesség van és a sok képen látható ismert templomon közelről kifejezetten csúnyának ítélem meg. Sok jacaranda fa (lila) virágzik errefelé. A helyi pékségekből isteni illatok áradnak az utcára és leírhatatlan nagy választéka van a leveles tésztáknak, veszünk is valamit, de az árak nem normálisak. Borzasztóan meleg van, valahogy itt a hegyekben egy kicsit enyhébb időt vártunk el. 

Innen az Ilet la Cordes felé vezető hosszú, nagyon kanyargós úton autózunk végig. Közben folyton gondolkozunk, hogy túrázni is szeretnénk a Bras Rouge vízeséshez, de a túrakönyv ezt a kirándulást jó 4 órásnak írja le, előbb meredeken kell menni lefelé és aztán ismét felkapaszkodni. Egész nap vívódunk ezen, de végül nem megyünk el arra, mert annyira meleg van, hogy nincs kedvünk cseppfolyósodni a hőségben és szétizzadt ruhákban továbbflangálni egész nap. Bevallom, mindketten nagyon rosszul viseljük ezt a forró, párás klímát. Körbejárjuk az utat, egészen a végéig, majd visszajövünk és a faluból a másik irányba vezető úton is szétnézünk, egészen Bras Sec faluig, ahol már majdnem kifogy a benzinünk és csak fohászkodni tudunk, hogy Cialosban legyen benzinkút, amit találunk, de nem a fűúton, hanem egy mellékutcában. 

Mindenhol vízesések, patakok, sziklák, hasadékok....

A képeken látszik, hogyan törnek be, lentrőla tenger felől, a kaldera alacsonyabb részeinél a passzátfelhők a katlanba. Ha az ember megáll ott és nézi egy darabig, olyan, mintha egy tejszínhabfolyam ömlebe befelé egy fazékba. :-) 

Kertben virágzik az Amarillys

Egy csokor licsi: 

Ilyen, szuperül megcsinált pihenőhelyekből egészen sok van a szigeten: 

Cialos után St. Pierre megnézését terveztük, de a pokoli hőségben nem sok kedvünk van egy város utcáin bóklászni. Sokat kóválygunk a kocsival, mire a városmag közelében egy parkolót találunk, fizetős, de nem drága és egy kisebb kört teszünk a környéken. A város lüktet, nyüzsög, emberekkel teltek az utcák, rengeteg a ruhaüzlet, finom dolgok, szép, alkalmi ruhák, drága cipők, ékszerek. Megnézzük a turistapiacot, ami eszméletlen ronda, értéktelen bóvlikat árul magas áron. A templomok és maga a város sem nagyon érdekesek. Ezt elmondhatom St. Denis után most már Réunion összes nagyobb városáról, hogy totálisan jellegtelenek és akár meg is lehet spórolni a meglátogatásukat. A természet sokkal több érdekes és szép dolgot tud adni a szigeten. Isteni és hatalmas fagyit eszünk. Egy gombóc 2,50 Euro, ha kettőt veszel, 3,50!! A mangó olyan, mintha friss mangót ennénk. 

egy hindu templom St. Pierre-ben

tengerpart a város közepén:

Muszlim városrész:

Utána még felkeressük a könyvünk szerint a sziget legszebb partját, a Grand Anse-t, ami nyitott partszakasz, fürdeni tilos, erős a hullámzás és az áramlatok és cápaveszély is van. Az egész part mögötti, zöld füves rész pálmákkal és vacoa fákkal van beültetve. Valóban nagyon szép, de számunkra ez nem strand, mert strand az, ahol fürdeni is lehet, így ez csak egy látványosság marad. Úgy magyaráznám meg ezt az érzést, mint amikor kiéhezve elénk tesznek egy tál gusztusos ételt, de nem ehetjük meg, mert mérgező. 

Ma viszonylag korán hazaérünk, kicsit átsöpröm és felmosom a lakást, képeslapokat írunk, ismét finom vegyes salátát vacsorázunk, fáradtak vagyunk, korán le is fekszünk.