November 26.
Elsőként a Niagara vízesést keressük. Mint megszokott, semmi sincs a főutak vagy autópálya mentén táblákkal jelölve, magunktól kell kisakkozni, hol jövünk le a pályáról és a navi nélkül esélyünk sem lenne megtalálni bármit is. A vízesés ki van száradva, nem cseppen egy csepp víz sem a sziklákról lefelé és alatta a tó már erősen el van algásodva, poshadt büdös és zöld a vize. A környék úgy néz ki, mint egy igazi trópusi vadon, amilyet addig csak Thaiföldön láttam. Sziklás lejtők vannak vastagon benőve mindenféle nagyon burjánzó trópusi fákkal. Ha a tó nem lenne ilyen poshadt, fürdeni akartunk volna benne, mert a déli hőség itt annyira elviselhetetlen már, hogy csak kókadozunk tőle.
A tóból egy folyó folyik kifelé, azaz csak folyna, ha lenne tápláló friss vízfolyam, de az is áll és be van poshadva. A partján égig érő bambuszok állnak és mindnek a végén szővőmadarak gombolyagfészkei lógnak és a kis sárga, verébre emlékeztető madárkák hangosan csivitelnek. A tó körüli zöld területek sok helybéli piknikezik.
Útközben gyakran látunk csodálatosan virágzó lángfákat. Ezekről mindig egy ősrégi nóta jut eszembe "Ó. mesebeli Afrika, tűzvirágok illata..." :-) Tulajdonképpen a flameboyant és a lila jacaranda fa is, valamilyen akácia féle lehetnek, a leveleik mindnek egyformák.
Ezután újabb vízeséseket és tavaikat keresünk fel, a Bassin Nicol és Boef-et. Ezeket még nehezebb megtalálni és egy csomó szúnyog van ott, amik összecsípnek.
Most már nagyon vágyunk arra, hogy egy hideg, kristálytisza vízű tóban megmártózhassunk. Elsőnek a Bassin Nicolhoz megyünk le egy meredek ösvényen. Ezután hatalmas nagy, szinte szabályosan gömb alakú lávaköveken ugrándozva a patakmederben, érjük el a vízesés tavát. Maga a vízesés itt is ki van száradva, mint ahogy a Niagaránál is, nincs vízutánpótlás, az álló, algás, koszosnak tűnő víz nem éppen csalogató fürdésre.
Itt nagyon leizzadunk, mire ismét felérünk a lejtőn és egy másik még meredekebb ösvényen, gyökerekbe kapaszkodva leereszkedünk a második tóhoz (Bassin Boeuf). Ugyanaz a kép fogad, mint az elsőnél, így akármennyire is fel vagyunk hevülve és minden vágyunk volt a vízbe csobbanni, inkább leteszünk erről, mert a víz gusztustalanul néz ki és ki tudja milyen amőbákat vagy mást lehet itt összeszedni benne.
Ismét csodálatos flameboyant fákat látunk, meg is állunk és kiszállok fényképezni:
Teljesen kipurcanva indulunk el St. Denisbe, a sziget fővárosába, amihez már semmi kedvünk sincs, a hőségben ott captalni. Egy fizetős parkolóban tesszük le az autót (igazán olcsó, úgy rémlik 40 Cent egy óra) és elindulunk az útikönyv által javasolt körútra, ami több kilométert is kitenne. Úgy 200 méter után, egy Mc Donald’s-ba botlunk és bemegyünk valamit inni, mert egész nap a kocsiban felforrósodott buborék nélküli „döglött” vizeket isszuk és már meghalunk egy kis hideg üdítőért, aminek íze is van. Olyan jó a légkondicionált helyiségben, hogy már legszívesebben ki sem mennénk innen.
 |
| ez az a kicsi tipikus "búgó" galamb, ami egész nak "kru-ku-ku, kru-ku-ku" hangot ad ki és ezzel hihetetlenül trópusivá, exotikussá varázsolja a hangulatot |
 |
| St. Denis ágyúi |
 |
| ez a sárga virág is olyan akáciaszerű fán lóg fürtökben |
Úgy döntünk, hogy nem nézzük meg St. Denis minden csücskét, csak a legfontosabb dolgokat és ezt kocsival fogjuk tenni, ami légkondis és nem a 40 fokban menetelve. Így elsőként a Jardin de l’Etat parkhoz megyünk, ami a könyv szerint a sziget kihagyhatatlanul szép parkja, ami botanikus kert szerűen van megcsinálva. Hát nem egy nagy szám.
Utána a Kalikambal nevű hindu templomot és kis gyümölcs-, és zöldségpiacot nézzük meg. Eszméletlen durva ára van mindennek, a legegyszerűbb zöldségek is az 5-szörösébe kerülnek a német áraknak. Akartam mangót venni, de ez is 9 és 12 Euro között mozog kilója, ami maximum két darab mangót fedez.
Nem tudom St. Denisről azt állítani, hogy érdekes vagy szép lenne, vagy hogy akár bármilyen hangulata lenne, egy olyan jellegtelen város nekünk, ami nem sok agysejtünket fogja terhelni az emlékével.
Innen már hazamegyünk. St. Leuban, a Super U-ban még veszünk pár apróságot.
Csodálatos naplemente mellett Garnélákat vacsorázunk és sokáig beszélgetünk az erkélyen.
A Jardinről mutatott fotóid bizonyítják, hogy kihagyhatatlan látványosság. Ez az Állami Kert a város szívében a 4 hektárjával, és a 2000 faj növényeivel, fáival, 1767 óta, többszöri felújítással megőrzi a sziget ritka fáit az utókornak. Nekem nagyon tetszett, hogy a fűre lépni szabad volt mindenhol, s rengeteg programmal kedveskednek a szervezők. Itt található a Természettudományi Múzeum, többek között Dodo csontjainak másolatával, és más kihalt madár bemutatásával. Szerintem példamutató a várostól a park fenntartása.
VálaszTörlésVízesések áprilisban a legszebbek, de akkor nem virágzik a Flamboyant. Üdv:Zsuzsa
http://www.cg974.fr/images/pdf/cult_jardin-etat-depliant-arbres.pdf
Az útikönyv botanikus kertnek írta le, ezek után az a pár fa, ami benne volt, egyszerűen csalódást volt, mert olyat vártam el, mint a Jardin de Parfums war és ahhoz képest itt alig volt valami látnivaló. ;-)
TörlésHihetetlen látni a víz nélküli vízeséseket! A Niagara vízesésre alig ismertem rá így víz nélkül! Lehet, hogy kicsit korán jártatok arra, a száraz évszak végén. Nem gondoltam volna, hogy teljesen kiszáradnak. Igaz, mi január végén láttuk őket, tökéletes, nagy és habzóan alázuhanó vízhozammal. La Boef vízesésénél egész vízfüggöny alatt lehetett zuhanyozni a langyos vízesésben. A mangóért mi egy centet sem adtunk, sokfelé láttunk földre hullott gyümölcsöt, amiért rajtunk kívül senki sem hajolt le. És a magától beérett gyümölcsnek az íze össze sem hasonlítható a szupermarket áruéval.
VálaszTörlésTagnap megnéztem a fényképeidet, hogy lássam, milyennek látom őket így utólag, az utazás után. Érdekes volt, más szemszögéből látni a helyeket, ahol voltunk.
TörlésA földön nem igen volt kint mangó, csak a kertekben vagy valaki háza előtt, de annyira éretlen és nagyon kicsi, hogy azt ne szedtük össze.