Mauritius - Érkezés

December 8. 

02:45-kor kelünk fel, elég brutál, de nincs mit tenni. 4:15-kor indulunk el az autópályán St. Pierre felé. Kereken egy órára van szükségünk (null forgalom és a sebességhatárok betartása mellett) a reptérig. 5:25-kor még zárva van az autókölcsönzők parkolója. Így előbb a nyilvános parkolóba megyünk, ez 20 percre ingyenes, és becsekkolunk, feladjuk a bőröndöket és ezután ismét a sorompóhoz hajtunk, de most is még zárva van. De 5 percre rá, szerencsére már jön is az alkalmazott és minden gond nélkül visszaadjuk a kocsit. Reggelizünk egy általunk pakolt szendvicset és el is megy az idő, hogy éppen csak, hogy bemegyünk az átvilágításon, máris lehet beszállni a gépbe.

A gép pontos és 7:45-kor már landolunk is Mauritiuson. A bevándorlási hivatalnál most minden simán megy.

Mauritiuson felhős, szürke, esős idő fogad. Pontosan ilyen volt két héttel ezelőtt is, amikor Müncheből érkeztünk. Mintha azóta is csak ilyen lenne. 

Az autókölcsönző jelen esetben nem a reptéren van, egy alkalmazott a parkolóban vár ránk és az átvétel is ott zajlik, azaz a papírok kitöltése és fizetés is. Majd visszafelé is a parkolóban találkozunk és adjuk vissza az autót. 

Borult az ég és csepereg, később esik az eső, amitől igen rossz kedvünk van, mert az előző nyaralásunkat idézi és hát mostanra azért jobb időt vártunk.

Útközben:

10 óra körül érkezünk meg a szállásra, amit gond nélkül megtalálunk a régi emlékeink szerint. 

A szállás sokat változott, kívül szebb lett, mert sok fa, pálma, nagyra nőtt, csináltak új kiülős, fedett étkező részt, de belül az apartmanok nagyon lepukkadtak, festésre, felújításra, néhány dolog kicserélésére szorulnának. Hogy véletlenül vagy sem, a régi szobánkat kapjuk meg és még nincs kitakarítva. Míg a takarítónő gyorsan (túl gyorsan is = nem sokat csinál) rendbe kapja, a partot és a kertet szemrevételezzük. A tengerpart totálisan megváltozott, eltűntek részek és más a part vonala is, a víz sokkal gyorsabban mélyül és baromira nem áttetsző a vize. Régen sem volt itt a legjobb, de nem ilyen volt. Csomó csónak van itt kikötve és nem látni a hullámtörést sem a zátonyon, azaz olyan, mintha már nem lenne zátony. Nagyon fura az egész.

Miután a szobát megkapjuk, kipakolunk és elmegyünk Tamarinba, a nagy Super U üzletbe bevásárolni. Itt van egy bank, erre emlékeztünk 2007-ből, akkor is mindig itt váltottunk pénzt. Most is itt váltunk és rengeteg adatot vesznek fel tőlünk, otthoni lakcímet, itteni lakcímet és még sok mást. Borzasztóan komplikált. 

Ugyanazok a termékek itt sokszor csak a töredékébe kerülnek a réunioni áraknak. 

Eredetileg ma délután még el akartunk menni valamerre kirándulni, de túl fáradtak vagyunk ehhez. M. elalszik a parton a napágyon, én úszkálok és a medencénél skype-olok hazaikkal.

Majd, 17 óra körül feléledünk és kedvünk van mégis valamerre elmenni, így elkocsikázunk tőlünk délebbre, a Le Morne félsziget felé. Itt felfedezzük a nyilvános strandot, ami hihetetlenül szép.

A temető, az apartmanunk közelében, Black Riverben:

Le Morne Brabant

Utána továbbautózunk Baie du Cap-ig. Ez az a hely, ahol régen csak a szikla volt a kanyarban, de nem volt, hol leparkolni, hogy felmászhassunk rá, most meg kibővítették az utat és vannak parkolók és a sziklára is lépcsők és korlát kísérnek fel. Az öböl mélyében meg, ahol akkor egy folyó vize folyt bele itt a tengerben és egy kis öntött betonút vitt át a vizen, most egy komolyan hidat építettek, amire szükség is volt, mert annak idején, a ciklon után, a nyaralásunk végén, a reptérre menet, itt alig bírt a kisbuszunk átevickélni.

Fél 8-ra érünk haza, és találkozunk a régi biztonsági őrrel, aki egy kis beszélgetés után és közös emlékeket idézve a ciklon idejéből, megismer minket. Amikor éhezve kuporogtunk a szobánkba, ő nyitotta ki az éléskamrát és osztott szét müzlit és kenyeret, meg banánt és egy machétével felvágta nekünk a vihartól földre esett kókuszdiókat. Erre ő is nagyon emlékszik még.

képek 2007-ből:

Azután zuhanyozunk, vacsorázunk, netezünk és beszélgetünk még kicsit, de ragadnak le a szemeink és hamar le is fekszünk.