2016. január 24., vasárnap

Hófedte Fekete-erdő/Freiburg

Freiburg im Breisgau a Fekete-erdő központi fekvésű nagyobb városa, egyetemi város, és turisztikai mágnes, régi városmagjával, valamint mert közel fekszik Elzászhoz. A városon alig látható, hogy a II. Világháborúban teljesen szétrombolták. Dél-Németország legnagyobb templomával dicsekedhet. Az oválisan elhelyezkedő, középkori városmag még most is jól felismerhető, bár a városfalak már nem állnak, csak a városkapuk és azok védőtornyai (természetesen felújítva). Az óváros tele van üzletekkel, hangulatos, szinte sikátorszerű kis utcákkal, és ami ritkaság számba megy, hogy az utcákon meghagyták (felújított fromában) a középkori, nyílt csatornarendszert. Nekem ez különsképpen tetszik. A Münster (templom) terén naponta helyi piac van, itt zöldséget, gyömölcsöt és hentesárút, meg nagyon finom sült kolbászos zsemléket kínálnak az árusok. Parkolni parkolóházban tudunk itt, 2 órára 3,60 Eurót fizetünk. A többit pedig képekben: 




























Visszafelé a Titisee mögötti Hinterzarten faluban állunk meg és sétálunk még egy órát a jeges hidegben a sípályák melletti erdei ösvényeken. 




2016. január 22., péntek

Hófedte Fekete-erdő/Feldberg és Titisee

Éjjel a holdfénynél is csillog a hó, mintha az álommanók apró gyémántokkal hintették volna be...és reggel ragyogó napsütésre ébredünk. A még alacsonyan álló nap, oldalról, narancsos fénnyel világítja be a hófedte fenyveseket. 





Akárcsak egy álom. Az autónk tetején felfelé ágaskodó dérkristályok csillognak a napfényben. Elindulunk Feldberg felé és a Schluchsee felett még köd terül el, melynek alján jégképződést látni a tó felületén, de összefüggő jégtakaró nem alakul ki. 









Egy picike bafagyott tó: Windgfällweiher








Todtnau



Feldberg:





Titisee településen (az azonos nevű tó partján) nehezen találunk parkolót, míg végül a kicsit kintebb eső vasútállomásnál sikerül 1 órára 2 Euróért parkolni. Az első fél órát a vasútállomás cukrászdájában töltjük el, ahol igen jó a kávé és a sütemények is. A maradék fél órában végigszaladunk Titiseen. Itt jártam már egyszer 12 éves koromban és villámlanak az emlékképek a fejemben. Meglepően sok mindenre emlékszem még. 

Itt fürödtem akkor a tóban: