Valahogy már semmi sem olyan, mint az első két hétben volt, valahogy ez a 3 nap toldalék ebben a szörnyű hotelben már nem élvezhető számunkra. A borzalmas reggeli után, menekülünk is kifelé, csak el innen. A reggelinél alulöltözött (bikini és felette egy strandkendő) nők lökdösik könyékkel egymást tovább a büféknél, hogy valamelyik ételből az utolsó darabot megkaparintsák. A kávés csészék elfogytak és műanyag bögréket tesznek ki helyettük. M. ujjain szürke ragacs lesz miután alul tarva az asztalhoz viszi a tányérját. Felemeljük és egy olajos, rátapadt haluszonnyal szembesülünk (előző este halvacsora volt itt). Behhh....
A kaja rossz és választéktalan. Utálunk itt lenni.
Aztán nekivágunk az egyik belső úton, amelyiken már az első héten Sassari felé mentünk, az északi szigetbelsőnek. A Lago Coghinasnál fordulunk északnak. Itt belekerülünk egy villámlós, hatalmas zivatarba, így a tónál nem sikerül fotózni, azaz kiszállni az autóból. Rohamosan hűl le a levegő.
A kanyargós utak parafaerdőkön át vezetnek:
Nehéz havat ide képzelni a szigetre:
A hólánctábla fotózása közben szemmel tartanak minket:
Elérjük Tempio Pausaniat (amit valahogy még a felkészülésem során Tempio Pasuániának olvastam és azóta így hívom és csak a falu vonatállomásán lévő táblánál tudatosul bennem a rossz név, de akkor már nem vagyok képes máshogyan mondani).
Maga a híres falu egyáltalán nem egy nagy látványosság, az útikönyv úgy írt róla, mint az északi rész legnagyobb nevezetességéről, így aztán igen csak csalódott vagyok az egésztől. Pár szép kis utca, egyetlen jelentős templom, ennyi.
Az északi partra akartunk menni, a Costa Paradisot felfedezni, de erre már nincs idő, mert iszonyatosan sok idő elment azzal, míg ideértünk, így nem akarjuk az egész napot elvesztegetni autóban üléssel, inkább leteszünk újabb távoli strandok felfedezéséről és elindulunk vissza egy rövidebb úton Olbia felé, mert a Capo Coda Cavallio szép strandjára akarunk menni, amit még az első napon szemeltünk ki.
Közben őrülten keresgélünk olyan benzinkút után, ahol van porszívó is, ugyanis a mi autókölcsönzőnkhöz tisztán kell visszavinni az autót, amennyiben homok lenne benne, 125 Euróig terjedő díjat kell fizetni. Ettől rendesen be vagyunk rezelve, mert az autóban minimum egy cm vastag homok van már és a szőnyeg nem kivehető és tele van apró bogáncsokkal is. De ahol van porszívó, nem működik Euro érmével, hanem valami mással és a benzinkutas meg nem érti, mit akarunk, így nem jutunk tovább. Végül egy mini faluban tudunk 2 Euroért kiporszívózni. Még sosem volt ilyen autókölcsönzésünk, ahol gond lett volna a koszos kocsi, mindig ők takarítják ki. Kicsit kívül is lemossuk.
Csacsik a benzinkútnál:
Sziklaformáció az út mellett:
Viszonylag hamar oda is érünk és pechünkre nem találjuk meg sehol sem annak a földútnak a kezdetét, ami ehhez a strandhoz vezet. Csak a lent parkoló sok autót látjuk. Csak utólag itthon találom meg google earth-ön, melyik út is lett volna az.
Capo Coda Cavallio
Mivel nem akarjuk az időt vesztegetni további keresgéléssel, inkább elmegyünk a szomszédos Lu Impostu öbölbe, ahol amúgy is nagyon tetszet elsőre is.
Sokáig maradunk és hazafelé az Auchanban lévő Mekiben. Visszaérve a hotelbe, befizetünk egy holnapi hajókirándulásra a La Maddalena szigetcsoportra.
