Tavaszi kirándulások Münchentől északra

Minden évben így szokott lenni, hogy amint egy picit melegszik az idő, amint tavaszodik, mi azonnal nekiindulunk és minden szabadidőnkben csak kifelé megyünk. Nem céltalanul, de egyre nehezebb 100 km-es körzetünkben olyan célokat találnunk, amiket még nem ismerünk és mivel folyton az újat keressük, ez az idő múltával lassan már nem lesz megoldható.

Első tavaszi kirándulásom egy fotós tanfolyam keretén belül Freising városába vitt. Freising Münchentől északra, a nemzetközi repülőtér közelében fekszik, egyetemi város és a hatalmas dómja mellett, nagy körzeti kórháza és a Weihenstephan tejüzeme miatt is ismert. Van egy kellemes, üzletekkel teli városmagja és sok kis patak szeli keresztül és teszi hangulatossá.

A következő képsorozataim a schleißheimi kastélykertből származnak, ami mellett lakunk és így gyakran megyünk oda sétálni. A 17-18. században épített nagy barokk kastély a bajor fejedelmek nyári rezidenciájául szolgált. A kis hátsó kastélyában porcelánkiállítás van. Hatalmas kastélykertjében nyugodtan lehet sétálni, mert nem annyira ismert és látogatott kastély, mint a hozzá hasonló Nymphenburg München szívében.

Rá következő hétvégén Münchentől északra, a dombos tájban kanyargó mellékutakon autókáztunk és így értük el Hohenkammer kastélyát, amiben egy hotel működik:

Majd Scheyern hatalmas nagy kolostorkomplexumát, aminek sörkifőzdéje is van: 

Végül pedig Pfaffenhofen kis városban landoltunk, ahol a kellemes márciusvégi melegben a főutca (vagy tér) egyik utcai kávézójában ittunk egy kappucsínót. 

Jégvarázs a Partnach-szurdokban

Már négyszer voltunk itt, 3x nyáron és 1x télen és mindig lenyűgözött a szurdok. 2005 telén hatalmasra nőttek a jégzuhatagok. Akkor még csak kis automata filmes fényképezőgépem volt. A szurdok nagy szűk, nagyon kevés fény jut bele, egy automata géppel szinte lehetetlen jól fotózni, vagy mindent be kell vakuzni, amitől megváltozik az eredeti színe....

régi képeimből: 

Ősz óta még komolyabban foglalkozok a fotózással, egynapos gyorstanfolyamokra is elmegyek és igyekszem minél többet kihozni belőle és hihetetlen hajtóerő van bennem, elérni valamit, jobbat....

Már tél elején elterveztem, hogy ha hosszabb ideig huzamosan hideg lesz, és már "beérnek" a jégcsapok, és lesz egy passzoló szabadnapunk, akkor elmegyünk a Partnachklammba, kifejezetten fotózni. 

Borzalmas szürke, ködös időben indultunk és tudtuk, hogy az a csoda fog történni, ami mindig eddig, és amitől mindannyiszor leesik az állunk. Amikor a München-Garmisch autópálya végetér, Eschenlohe-nál, egy szűkebb völgybe autózik az ember, Oberau településen át. Itt megreked a mélyen álló köd. Majd ahogyan a völgy ismét tágulni kezd, eltűnik az egész köd és csak a havas táj és a vakítóan kék ég marad. 

Garmisch-Partenkirchen, mint ahogy a neve is mutatja, két település összenövéséből jött lérte és a Partenkirchen nevű részben található a hegyek lábánál az olimpiai siugró stadion. Itt lehet parkolnia annak, aki a Partnachklammba szeretne menni. A parkolás egész napra 2,50 Euroba kerül. A nyomorult automata nekünk elnyelte az elsőre bedobott 3 Eurónkat, így 5,50-et fizettünk sajnos. 

Erről a csodálatos napról és élményról mutatok most egy hosszú fotósorozatot. 

Egy, kb. 1 - 1,5 km hosszú aszfaltúton kell elgyalogolni a Partnach patak mentén a szűk szurdokvölgybe, melynek bejáratánál 4 Euro belépőt kell fizetni. 

A 700 m hosszú sziklaszorosban egy kiépített és korláttal védett út vezet, sok helyen sötét, kivilágítatlan lagutakon keresztül. Évente kb. 200 ezer ember látogatja a szurdokot, ami több hegyi kirándulás kiindulópontja  is lehet, sőt a Zugspitzére vezető leghosszabb (két napos) túraút is itt kezdődik. 

A stadion parkolójában - 11 fok volt, de szél is, így a hideget sokkal hidegebbnek érzékeltük. Nagyon sok réteg ruha volt rajtunk és így bebugyolálva indultunk neki a szurdoknak, szerintem ott simán megvolt a - 15 fok is. Minél mélyebbre mentünk a nedves, jeges szurdokvölgybe, annál hidegebb lett. 

Normálisan negyed óra oda és vissza is az út a szurdok két vége között, de mi 4 órát töltöttünk el itt, mert fotóztam beállításokkal is, állvány filterekkel is. Fáztunk is nagyon, de megérte. A szurdok déli végében napos helyre jutottunk ki, ahol a nap sugarai hamar felmelgítettek és termoszkannából finom forró teát ittunk.