2017. január 27., péntek

Jégvarázs a Partnach-szurdokban

Már négyszer voltunk itt, 3x nyáron és 1x télen és mindig lenyűgözött a szurdok. 2005 telén hatalmasra nőttek a jégzuhatagok. Akkor még csak kis automata filmes fényképezőgépem volt. A szurdok nagy szűk, nagyon kevés fény jut bele, egy automata géppel szinte lehetetlen jól fotózni, vagy mindent be kell vakuzni, amitől megváltozik az eredeti színe....

régi képeimből: 






Ősz óta még komolyabban foglalkozok a fotózással, egynapos gyorstanfolyamokra is elmegyek és igyekszem minél többet kihozni belőle és hihetetlen hajtóerő van bennem, elérni valamit, jobbat....

Már tél elején elterveztem, hogy ha hosszabb ideig huzamosan hideg lesz, és már "beérnek" a jégcsapok, és lesz egy passzoló szabadnapunk, akkor elmegyünk a Partnachklammba, kifejezetten fotózni. 

Borzalmas szürke, ködös időben indultunk és tudtuk, hogy az a csoda fog történni, ami mindig eddig, és amitől mindannyiszor leesik az állunk. Amikor a München-Garmisch autópálya végetér, Eschenlohe-nál, egy szűkebb völgybe autózik az ember, Oberau településen át. Itt megreked a mélyen álló köd. Majd ahogyan a völgy ismét tágulni kezd, eltűnik az egész köd és csak a havas táj és a vakítóan kék ég marad. 

Garmisch-Partenkirchen, mint ahogy a neve is mutatja, két település összenövéséből jött lérte és a Partenkirchen nevű részben található a hegyek lábánál az olimpiai siugró stadion. Itt lehet parkolnia annak, aki a Partnachklammba szeretne menni. A parkolás egész napra 2,50 Euroba kerül. A nyomorult automata nekünk elnyelte az elsőre bedobott 3 Eurónkat, így 5,50-et fizettünk sajnos. 
Erről a csodálatos napról és élményról mutatok most egy hosszú fotósorozatot. 



Egy, kb. 1 - 1,5 km hosszú aszfaltúton kell elgyalogolni a Partnach patak mentén a szűk szurdokvölgybe, melynek bejáratánál 4 Euro belépőt kell fizetni. 











A 700 m hosszú sziklaszorosban egy kiépített és korláttal védett út vezet, sok helyen sötét, kivilágítatlan lagutakon keresztül. Évente kb. 200 ezer ember látogatja a szurdokot, ami több hegyi kirándulás kiindulópontja  is lehet, sőt a Zugspitzére vezető leghosszabb (két napos) túraút is itt kezdődik. 






A stadion parkolójában - 11 fok volt, de szél is, így a hideget sokkal hidegebbnek érzékeltük. Nagyon sok réteg ruha volt rajtunk és így bebugyolálva indultunk neki a szurdoknak, szerintem ott simán megvolt a - 15 fok is. Minél mélyebbre mentünk a nedves, jeges szurdokvölgybe, annál hidegebb lett. 













Normálisan negyed óra oda és vissza is az út a szurdok két vége között, de mi 4 órát töltöttünk el itt, mert fotóztam beállításokkal is, állvány filterekkel is. Fáztunk is nagyon, de megérte. A szurdok déli végében napos helyre jutottunk ki, ahol a nap sugarai hamar felmelgítettek és termoszkannából finom forró teát ittunk. 













2016. december 19., hétfő

Seychelles - Nem álom (már), valóság!

2010- ben majdnem elutaztunk a Seychelle-szigetekre (lásd bejegyzést itt). Aztán a foglalások előtti utolsó pillanatban meggondoltuk magunkat és mégsem mentünk. Drága volt, de belefért volna a keretbe, de valami megmagyarázhatatlan bizonytalanság volt bennem, valami belső hang azt mondta, ne menj. Nem is értettem, de gondoltam, hogy valami csak van benne, hogy hezitálok, talán történt volna valami velünk. Nem mentünk. A készre tervezett utazás jegyzetei a fiókba kerültek. 

2014-ben előszedtem ezt a tervet, abban az évben akartunk menni "nászút" gyanánt egy nagyobb utazásra. Ekkor egy másik varázslatos hely, La Réunion is nagyon erősen foglalkoztatott, hogy képtelenek voltunk a kettő között dönteni, de Réunion számunkra egyértelműen izgalmasabbnak ígérkezett. 


Végül vázába dobtuk a két rövidítést egy-egy cetlin és kétszer húztunk, egyszer én, majd visszadobtuk és M. és mindketten Réuniont húztuk ki, így az lett, és nem hogy nem bántuk meg, hanem életünk egyik legtökéltesebb, legcsodásabb utazása volt a hegyekkel teli vulkánszigetre, ahol sokat túráztunk.

Ekkor már tényleg azt gondoltam, valami titkos erő visszatart a Seychelle-szigetektől. De nem mentek ki a fejünkből, sokat beszéltünk róluk és én még éveken át követtem a fórumot is, jegyzeteltem ki az infókat, hogy azokból egy kis magán útikönyvet is tudtam gyártani. De a kész útiterv ismét a fiókban landolt. 

Mostanra érett be ez az utazás a Seychelle-szigetekre. 
Mi nem vagyunk azok a típusok, akik két napnál többet elüldögélnek egy strandon, azaz, akiknek csak strandolásból állna egy utazás, mi felfedezni akarunk. Általában a természeti szépségek érdekelnek jobban, mint a kultúrális látnivalók és ezekből a szigetek eleget kínálnak, de nagyon kicsik. 

Előszedve régi tervemet, a napok száma és a légitársaság ugyanaz maradt. A szállások, amiket annó kiválasztottam, sajnos mind megdrágultak, sokszor duplájukra is, pedig már akkor sokalltam az árat, így azokat újakat kellett keresni. 

Itt most kitérőt teszek. Természetesen vannak ezek a luxus kategóriájú, csodálatosan szép, medencés hotelek, félpanzióval, amiket az ember egy ilyen utazáshoz elképzel, de ezek számunkra már megfizethetetlen árban vannak (300 Euro per éjnél kezdődnek), ezért mi a kis vendégházakat kerestük, amik nem másmilyenek, mint pl. a görögországi apartmanok. Egyszerűen berendezett kis szobák, esetleg konyha is van hozzájuk, aminek ott nem sok értelme van, mert nincs sok bolt és azokban sem olyan nagy a választék, hogy az ember maga főzőcskézne. De legalább egy zacskós levest meg lehet főzni. Szóval, aki alacsony áras utazási verziót választja, az ne álmodozzon eme luxusról. 

Nagyon nehéz volt elfogadható árú és fekvésében kedvező helyen lévő szállást találni, ahol legalább a reggeli is benne van az árban és van saját konyhájuk, ami azt jelenti, hogy igényre főznek vacsorát is. Ez volna a legegyszerűbb megoldás. Ugyanis az étkezés megoldása sem annyira egyszeű a szigeteken. Nagyon kevés az éttermekben a választék és pokoliak az árak. 

Így teljesül mindkettőnk álma, páromé, hogy repülhet a világ legnagyobb utasszállító repülőgépével, enyém, hogy láthatom a gránitsziklás álompartokat.



(G.A. fotói)

Három szigeten leszünk, a három fő szigeten, melyek a belső atoll szigeteit képezik. A Seychelle-szigetek közel sem csak ebből a szigetcsoportból áll, amit a legtöbb ember a poszterekről, reklámokból ismer, hanem távolabb fekvő, külső atoll szigetcsoportok is tartoznak hozzájuk, mint pl. az Aldabra atoll, ami a fő szigettől, Mahétól 1600 kilométerre esik légvonalban és már messze Afrika partjaihoz közel helyezkedik el, direkt Madagaszkár felett. A két sziget közötti ívelt vonalon fekszik még a Farquar csoport, az Alphonse csoport, az Amirantes csoport és a Belső-szigetek. A legtöbb utazó számára csak a belső szigetek, azokból is a központi fekvésű három: Mahe, Praslin (kiejtés: "Pralen" -francia) és La Digue ("La Dik") ismertek. 

Már a 800-as években felfedezték arab hajósok a szigeteket, majd 1502-ben a portugál Vasco da Gama a külső Amirantes coportot. 1756-ban pedig az ír Corneille Nicolas Morphey kapitány vette a francia király megbízásából francia birtokba a szigeteket és adta a Seychelles nevet. A név Jean Moreau de Séchelles-től származik, aki XV. Lajos pénzügyminisztere volt. A következő száz évben folytonos harc volt a franciák és a britek között a szigetekért. 1811-től a britek keze alá kerültek a szigetek. Napjainkban független köztársaságot alkotnak és földrajzilag Afrikához tartoznak. Bővebben majd az utazásunk előtt írok infókat. 

Tehát a legtöbb turista által ismert három szigetre utazunk mi is. Elsőként, a Mahén való landolás után, azonnal átrepülünk egy Twin Otter tipusú repülővel (mini gép) Praslinra, ott kezdjük a nyaralásunkat, majd átkompolunk La Digue-ra (ahol a poszterekről és reklámokról ismert gránittömbös strandok vannak), majd átkompolunk vissza Mahére, ahonnan aztán visszarepülünk Dubaion keresztül. Dubai nem villanyozott fel kellőképpen, hogy ott is maradjunk egy-két napot, abszolút nem a mi világunk. Abu Dhabi jobban érdekelt vonla, de az  - egyébként olcsóbb repülőjegyet - az Ethiad légitársaságnál nem sikerült megvennünk, mert fizetéskor hiba lépett fel a tranzakcióban. Így az Abu Dhabiban lévő hatalmas mecset megnézése máskorra marad sajnos.

Közvetlen ismerősök köréből két pár járt az elmúlt években a szigeteken, egyikőjüktől kaptam a fent látható hárrom képet, hogy felhasználhatom a blogomban.