Barátainkkal Münchenben - Forróság és sörhegyek

Péntek este megjöttek barátaink Magyarországról. Nem találtak minket a legjobb passzban, mert mindketten hulla fáradtak voltunk és én fejfájós, kába. Mire elvittük Verkáékat a közeli szállodájukba és lefeküdtünk, éjjel fél 1 volt és a mai nyolc órai kelés brutál volt. Senki sem aludta ki magát rendesen. Kábán kezdtük a napot. Verkáék a szállodájukban reggeliztek, mi négyen pedig nálunk és utána elhoztuk őket a szállodából. Együtt mentünk be Feldmochingba, a városhatárhoz, hogy onnan olcsóbb 3-napos turistajegyet vehessünk. 

Jegykiadó automata:

Müncheni metróhálózati térkép

Először a BMW Welthez mentünk, ahol szombatnak köszönhetően rengeteg ember volt. Igazából engem nem nagyon érdekelt az egész, de jól elhülyéskedtünk a szép BMW-kel, az idő is elszállt. Kár, hogy nem munkanap volt, mert így nem volt lehetőségünk a BMW gyárban való vezetésre, amit szerettünk volna.

Utána Elmentünk az Odeonsplatz-ra, onnan gyalog a Frauenkirche-hez, mert ennek a tornyába akartunk felmenni, de renoválás miatt zárva volt. Iszonyatos embertömegek voltak az utcákon és a hőségtől meg lehetett kukulni, ami nagyon fura volt azután, hogy az elmúlt három hétben, egészen még tegnapelőttig télikabátban jártunk. 

spárga

A Marienplatzról busszal mentünk pár megállót a Mariahilfplatz-ra, ahol az Auer Dult nevű, búcsú szerű rendezvény van most. Itt már annyira szenvedtünk a hőségtől, hogy nem sok mindenhez volt már kedvünk. Beültünk egy sürsátorba és magunkévá tettünk két grillezett makrélát, három óriásperecet és fejenként fél liter sört. Nagyon tele lettünk.

Utána még sétáltunk egy sort az Isar partján. Arra felé, ahol voltunk, már olyan 5 éve nem jártam és azóta teljesen kiépítették strandövezetnek ezt a részt. Annyi ember volt, hogy hihetetlen, de nem bírtuk a meleget, keringésileg rosszul voltunk és szenvedtünk, tikkadtunk, mindeki haza vágyott. Útközben kitört rajtunk még a kórós álmosság és van akin a pollenallergia is, így íztán hazajöttünk és söröcskék és frappék és a mindig imádott meggyes tiramisum kíséretében lazsáltunk a hűs lakásban. Mindenki olyan szinten ki volt ütve, hogy egy rakáson egymáson fetrengve félálomba estek a kanapén, míg én a fotókat töltöttem át a számítógépre.

Két órás ejtőzés után elgyalogoltunk a közeli kis erdőben lévő bajor étterembe. Jó fél órát kellett menni és az erdőben majdnem eltévedtünk, de az idén nem láttunk "vérmókust", mint tavaly. :-) Előbb a kinti sörkertben ittunk sört, aztán átmentünk az étterem kiülős részéhez, mert a sörkertben nem szolgálják fel ugyanazt a kaját, amit az éttermi részben, mi ugye pedig vacsorázni jöttünk ide. Nagyon finomakat ettünk és későig kint lehetett egy szál ingben ülni, még hazafelé is meleg volt. 9 óra körül már haza is sétáltunk, Verkáék a szállodájuk felé, mi meg haza. Nem volt kedvünk, jobban mondva erőnk már összeülni és még iszogatni, mindenki örült az ágynak, főleg szegény M., akinek másnap 5-kor kellett kelnie. Tavaly jobban bírtuk a strapát, de most nem.