Barátainkkal Münchenben - Pitypangmező és óriáskerék

Vasárnap M-nek 5-kor kellett kelnie, sajnos nem kapott szabadnapot, aznap nélküle jártuk a várost. Éviék idehozták Verkáékat reggelire, jól beettünk és viszonylag későn indultunk el a városba. Hiába, hogy vasárnapra mondták a legmelegebb időt, borús, langyos idő volt, de nem bántuk, mert nem volt olyan kibírhatatlan hőség, csak hiányzott a fényképekhez a kék ég.

Az Angol Kert nevű hatalmas nagy parkba mentünk, ahol órákat sétáltunk, mert sikerült alaposan eltévedni és kiderült, hogy egyszer körbe-körbe mentünk és közben nem találtuk a Kínai Tornyot. Útközben csodaszép pitypangos mezőket találtunk, ahol vagy egy órát fényképezkedtünk és nagyon jó képek születtek. Alaposan sárga foltos lett mindenünk, hogy az én nadrágom totálisan zsiráfmintás lett. :-)

Mire odaértünk a Kínai Toronyhoz, már fáradtak voltunk és beültünk ez ehhez tartozó sörkertbe, ahol hamarosan elveszítettük az idegeinket, mert annyi ember volt, hogy mozdulni sem lehetett és tálcával a kezünkben lökdöstek minket mindenhonnan, hogy már a kajáért nem is volt kedvünk sorbaállni. Leültünk három nagy pereccel és a söreinkkel és kipihentük magunkat, majd továbbindultunk.

hal a fán

Még sokat sétáltunk és fényképeztünk, voltunk a dombon, ahol az ún. "hamis görög körtemplom" van, onnan egy műanyag pályán lehetett seggen lecsúszni, amit ketten nem is hagyhattak ki.

Majd a szörfösöket néztük a patakon és elmentünk a Theresienwiese-re, ahol most egy tavaszi fesztivál van. Ott is hihetetlen embertömeg volt. Ahogy megláttuk az óriáskereket, érdekes módon mindenkinek az volt az első szava, hogy üljünk fel, így aztán el is indultunk rögtön a torony kerék irányába. Három kört ment velünk a kerék és nagyon jó volt.

Ettünk fél méteres kolbászt, égetett mandulát, bóklásztunk, nézelődtünk, hárman felültek a vizihullámvasútra is. Jó volt. 18 ór körül értünk haza, M. addig kipihente magát a munka után és elsétáltunk az egyik közeli görög étterembe. Elég kellemes volt az idő, hogy a kerthelyiségben maradhassunkés ott vacsiztunk finomakat.

Szomorúan állapítottuk meg, hogy öregszünk, mert minden nap nehezünkre esetta felkelés is és este a vacsorák után, már inkább haza akart menni minkenki, mint bulizni, míg tavaly minden nap 7 órai kelés volt és éjjel 1-2-ig ivászat. De csak rábeszéltük Verkáékat, hogy ma este jöjjenek már hozzánk. Jöttek is, és még egy órácskát buliztunk, aztán Évi hazavitte őket. Mi pedig éjfélkor le is feküdtünk.