Görögország 2016 - Vikos-szurdok, a Zagoria falvai, Vikos-Aoos Nemzeti Park (2.rész)

Miután lenéztünk Oxiánál a Vikos-szurdokba és elámultunk gyönyörűségétől, visszafelé megyünk Monodenri felé, majd onann egy nagy félkört leírva, Aristin át Vikos és Papingo felé tartunk.

Aristi

a Papingoba vezető út

Aristinél egy villás elágazás megy külön-külön a két falu felé.

Vikos egy aprócska falu, ahova nem éppen a legtökéletesebb út vezet és a szurdok legvége felett fekszik. Innen le lehet menni egy meredek ösvényen a szurdok aljában lévő kis kolostorhoz, ami mellett a Voidomatis folyó hihetetlen smaragd színekben tündöklik. Lenézünk ide, és elfog a vágy, hogy lemenjünk, hogy a forróságban belecsobbanjunk a jeges vízbe. De tetőzik a déli rekkenő hőség. A legkisebb mozdulattól is izzadunk és a nap szabályosan fájdalmasan égeti a bőrünket. Számolgatunk, de sajnos időben sem férne bele ez a legalább 2 órás kirándulás, így végül nem megyünk le.

Továbbautózunk Papingo felé. Ragadózó madarak köröznek vijjogva az égen és zöld vízű folyók kanyarognak a mély kanyonokban.  Felfoghatatlan, hogy ezeknek a folyóknak vize szinte fájdalmat keltően jeges hideg, miközben a levegő izzik. Sajnos fürdésre alkalmatlanok.Bár keményebb fából faragott ifjoncok egy röbidke pillanatra belecsobbanak.

Papingonál van egy pár természetes vízmedence, amikben megreked és felmelgszik a víz, ezek kellemesk fürdésre, és nagyon jól esne egy kis lehülés, de már nem fér bele az időbe. És még sok minden más sem fér bele. Ide bizony jó pár napra lenne szükség vagy akár egy hétre is. 

Ismét visszafelé, Monodendri irányába haladunk, de most nem fordulunk le a falu felé, hanem továbbmegyünk az úton Kipibe, amerre rengeteg kőhíd található. A legnagyobb híd a Kokoris kőhíd, ami mellett egy modernkori útnak a hídja halad át a kiszáradt folyómeder felett. Itt a nagy parkolóban meg lehet állni, fel lehet menni a régi kőhídra, aminek valami meséből származó hangulata van.

 

Továbbautózva még több, kisebb hidat is látunk, de nem állunk meg, majd csak a visszafelé úton. Már alig van időnk, lassan 5 óra lesz és nekünk még el kell ma autóznunk Pargaig.  Lenyűgöznek ezek a hidak, hogyan tudták őket jó ezer ével ezelőtt így megépíteni, hogy még ma is állnak???

A Kontodimou híd Kipi előtt: 

A legismertebb, három lyukú híd, Kipinél: Kalogeriko:

Még 17 órakor is olyan kegyetlenül éget a nap, hogy szinte hihetetlen. El kell indulnunk Parga felé és a tervünknek megfelelően bevásárolunk a Ioannina/Perama határában lévő L-ben, 50 Euróért egy egész hétre való görög salátához való zöldséget és feta sajtot, sajtokat, szalámit, gyümölcsöt, olíva olajat, 3x 6-os vizet, sört, bort. Az áruházat már otthon a neten előre kinyomoztam. Ezzel rengeteg pénz megspórolunk, mert a helyi üzletek igen drágák és az első hetünk során nem kell már friss kenyéren kívül semmi mást sem vennünk. 

Ismét megyünk egy darabon az autópályán, majd nagyon kanyargós utakon ereszkedünk szépen lassan lefelé a zöld hegyek között a parti régióba. Több faluban látunk gólyacsaládot is.

A pargai szállásunk megtalálásával kicsit gond van, mert csak gps cím van megadva és a google.maps térképről kb. emlékeztem rá vizuálisan, hol is fekszik, de eslőre nem sikerül megtalálni, mivel a mobilom egyszerű navija nem fogad el gps kordinátát, csak postai címet, olyan pedig nincs. 

A szállásunk Parga  magjától kintebb fekszik, egy csodálatos olajfaligetben, a Valtos strand mögötti kis síkságon. Érkezésünk kalandosra sikeredik és igen késő is lesz. A szállás tulajdonosai nagyon kedves, segítőkész emberek és az apartman számunkra tökéletes, szép nagy, az erkély is nagyon szép és minden alapdolog meg van benne, amire szükségünk lehet. Jó, a konyha nem valami felszerelt, de főzni nem akarunk, pont elég, ami benne van. Az ágy jó kemény, kényelmes, van klíma, ami nagyon szükséges. 

Egyetlen hatalmas hátránya, hogy reggel napfelkeltétől délig az erkély felől tűz be a nap, hogy 5 percig sem lehet kibírni, mert mintha az ember a grillezőben lenne. Így az általunk annyira kedvelt, hosszasan elhúzott, lustizós erkélyes reggelik eléggé zaklatottak, mert ki be rohangálunk és részben az ágy szélén, a klíma alatt ülve reggelizünk. Itt készítettem egy kis videót a mobilommal a kabócák hangja miatt, amik már reggel nagyon hangosak és imádom őket hallgatni. Ezt majd a következő bejegyzésembe teszem bele.

Ki vagyunk szipkázva, már nem megyünk el sehova sem, az erkélyen vacsorázunk hatalmas adag és nagyon finom görög salátát.