Görögország 2016 - Érkezés Szalonikibe és utazás Ioanninába

2016. júlus 5.

Délelőtt repülünk az Aegean Airlines-szal Münchenből Thessalonikibe. 23 kg szsbad bőröndöt szabad feladni és mindkét úton felszolgálnak meleg ételt. A légikísérők nagyon csinosak és nagyon kedvesek. Amióta a sok olcsó légitársaság versenyzik, ritkaságszámba megy az ilyesmi, de a 264 Eurós jegy (fejenként) nem is ez az olcsó kategória, mégis ez volt a legolcsóbb, amit Németországból találtunk.

Görörgországban egy órával későbbet írunk.

15 óra felé indulunk el Ioanninába. Előbb Thessaloniki északi része körül, egy külső körgyűrűn haladunk, ahol egy nagy áruháznál letérünk, megvenni az útra pár üveg vizet és estére pár sört. Ezután az autópályára kerülünk, ahol szakaszonként kell kapuknál fizetni, hogy az összegek mi alapján vannak kiszámítva, ez számunkra átláthatatlan. A szakaszon nincs benzinkút, kétszer van pihenőhely wc-vel. A hegyekbe érve, többször látunk táblákat, amik nagy és kis medvét mutatnak az úttesten haladva, erősen meglepődünk, hogy itt medvék is élnek, de utánaolvasva látom, hogy farkas, hiúz és még keselyük is élnek a Vikos-Aoos Nemzeti Parkban. 294 km-et utazunk, 40 fok feletti forróságban. Erre a szakaszra összesen 6 Eurót adunk ki.

Egy éjszakás, átutazó szállásunk, Peramaban van, Ioanninától kicsit északabbra, szintén a Pamvotida-tó partján. Perama a nagy és jelentős cseppköveivel teli cseppkőbarlangjáról ismert, amit nem nézünk meg, mert már sok ilyet láttunk és az idő sem lenne elég rá. 

Útközben egy zivatar járt előttünk, aminek fekete felhőit még látjuk és Ioanninában mindenütt áll az utcán a víz, heves eső lehetett, ennek köszönhetően a negyven fokban igen megemelkedett a páratartalom.

Rögrön megtaláljuk a szállásunkat, egy házban, ahol az üzemeltető család is lakik és azonnal kedvesen fogadnak. A szoba teljesen rendben van, nagy, tiszta és szép. Gyorsan felhordjuk a cuccainkat, és rögtön el is indulunk Ioanninába.

Ioanninanak van egy történelmi városmagja, ahol egy erődítmény és két török mecset is található. A várost nem találjuk megkapóan szépnek, de meg van a kedves hangulata, a régi, macskakővel lerakott, szűk utcák teli vannak üzletekkel és éttermekkel. A tó partja és az erődítmény fala között lehet leginkább parkolót találni. Hamar be is járjuk a kevés látnivalót és utána vacsorázni szándékozunk valahol. Választék van bőségesen. Egy grill büfé grillnyársain akad meg a szemünk, nagyon gusztusosak a húsok rajta, úgyhogy itt is maradunk enni. A nyárson több féle különböző hús pörög és ezekből lehet kérni a pitába gíroszként. Én disznóhúsos szuvlakit kérek bele, M. pedig disznócsülökből a nyársról, ami hihetetlen puha, isteni faszenes ízű. Görög salátát kérünk hozzá, ami hatalmas és minden nagyon finom. Két itallal összesen 13 Eurot fizetünk. Ahogy visszamegyünk az autóhoz, pont elkapjuk még a naplemente utolsó pillanatait, ami csodálatosan fénnyel borítja be a Pamvotida-tó vízét.

Visszaérve a szállásra, az erkélyen ülünk még sokáig és átbeszéljük a terveket a következő napra.