Szardínia - Keleti part Budonitól Arbataxig/Orosei

2013. június 25.

Következő célunk Orosei. Útközben három híres, álomstrand közelében haladunk el (Berchidda, Bidderosa und Liberotto), de egyiket sem találjuk. Semmi sincs kitáblázva.  

Előbb Oroseit nézzük meg. Ez olyan igazi hangulatos kisváros, ahol szívesen csatangol az ember a kis kacskaringós utcákban egy finom fagyival a kezében.

Egy nagy kilátóteraszon Orosieben a szardíniai zászlóval: 

Ismét egy kígyózó folyó, mely Oroseinél torkollik a tengerbe:

Érdekes, kis mini harangtornyocskás templom:

Nagyon meleg van, jó lenne valahol a tengerbe csobbanni, de még nem jött el az ideje, még előbb pár dolgot fel kell fedeznünk.

Oroseiben rengeteg csodaszép képeslapot látok a fent említett és nem talált három strandról, így nem hagy nyugodni, hogy látni akarom őket, ezért pár km-t visszafelé autózunk, a lejáratokat keresve, de sikertelenül. A főútról letérve és a partot elérve egy rossz minőségű földút halad, ennek mindkét oldalán kacsalábon forgó villák állnak és ezek telkei elzárják a tengerhez vezető utat. Csak egy helyen jutunk le egy ministrandhoz. Ezután visszamegyünk Oroseibe, hogy megnézzük a folyótorkolatot, de itt csak én kínlódok több száz métert a déli hőségben a sivatagi homokban pár fotóért odáig, M. a kocsinál vár és eszi a szendvicsét. Már 15 óra van és még sehol sem vagyunk a tervezett helyektől, borzalmas, hogy hogy elszáll az idő.

Az egyik ministrand a villák között: 

Orosei folyótorkolata a parton: 

Egy csodálatos strand ez, nagyon apró kavicsos, vagy inkább durva homokos, ahogy szeretem, csodálatosan átetsző vízzel, alig van ember és nagyon el tudnék képzelni itt egy kis strandolást, de egyelőre tovább akarunk menni dél felé. 

Szardínia - Keleti part Budonitól Arbataxig/Siniscola

2013. Június 25.

A tegnapi idegesítő északi kirándulás után, úgy döntünk, ma délnek megyünk, hátha arra mások az utak adottságai és nem kell annyi szerpentinen átküzdeni magunkat, ami által talán egy nap alatt több célt elérhetünk, mint tegnap.  :-)

10 órakor indulunk el és azt nyugodtan kijelenthetem, hogy a szállásunk közvetlen környéke a legeslegszebb része a szigetnek! Végtelen píneaerdők, zöld dombok, fehér mészkőhegyek, leandererdők mindenfelé, csendes, nyugodt, napágyak nélküli strandok. Ös ezek az egyetlenek, ahol nincs fizetős parkoló! Maga a paradicsom!

A szomszédos falu, Posada után a következő település Siniscola, amely szintén egészen hangulatos. A faluban nem állunk meg, de a strandjához lenézünk. És ismét ez a képeskönyvbe való part fogad: píneaerdők, fehér homokdűnék, folyótorkolat...mintha csak Szardínia összes strandja egy előre megadott terv szerint lett volna megteremtve, újra és újra ismétlődnek ezek az elemek. Egyszerűen csodálatos! Nem is értem, hogy lehet az, hogy sehol a világban nem láttam még ilyen belső tavakat, folyótorkolatokat és itt pedig minden egyes strandon ugyanúgy van? Hogy lehet ez?

La Caletta öböl, Spiaggia Santa Lucia Siniscola-nál

Röviddel ezután elérjük a Capo Comino fokot, ahova természetesen szintén kimegyünk megnézni a strandokat. Itt hatalmas, világos homokdűnék vannak. A parkolóból rögtön az első kis öbölbe lehet menni, ami mögött hatalmas nagy dűnék sorakoznak és a dűnék mögött látni még szebb, de csak egy dűnetúrával megközelíthető strandokat, amiről mi ebben a déli hőségben inkább leteszünk. 

Szardínia - Északkeleti part

2013. Június 24.

Már 7:45-kor fent vagyok. Nem beszéltünk meg mára előre programot, mert előbb ki akartuk aludni magunkat, így M-et még hagyom, én pedig reggelizek és utána úszni megyek. Az apartman szuperül be van rendezve, meg minden van benne, kivéve egy elektromos vízforralókannát. Kis füles kávémelegítő alumíniumkannában tudom a gázon kétszeri adagra felforralni a teavizem és M. kávévizét, így ez minden napból kb. fél órát el vesz, a várakozás a reggelire. Ez az egyetlen, ami idegesítő itt. 

Iszonyatos viharos szél támadt az éjszaka. Csak úgy hullámzik a medence vize. Ember fia nincs ott, úgyhogy teljes nyugalomban leúszok negyven hosszt, majd amikor visszajövök, felkeltem M-et is és még egy jó ideig eltötyörgünk, mire kitaláljuk, mit is akarunk. Folytatni akarjuk az északi partok felfedezését, és mivel Olbiáig már ismerjük, most mehetünk odáig az autópályán és onnan a partok mentén. Fél 11 körül indulunk el. Alaposan elszámítottam magam. Azt gondoltam, hogy az egész Costa Smeraldát és még magát az észak felé néző partot is végigjárjuk ma, sőt még a hegyekbe is lesz idő bemenni. Nagy frászt. A melléutak úgy kanyarognak, hogy csak nagyon lassan lehet haladni és annyira végtelen hosszúnak tűnnek a két hely közötti szakaszok, hogy úgy érezzük, hogy az egész napot az autóban töltjük el és alig látunk két-három helyet. Azonnal tudatosul bennem, hogy lehetetlen lesz bejárni az egész szigetet. Így azonnal szelektálni kezd az agyam, mi a fontos és mit lehet kihagyni. 

Nagyon erős a szélvihar és csak 22° fok van ma, ha kiszállunk a kocsiból, tűszórásképp bombáznak a homokszemcsék és képtelen vagyok a fényképezőgépet remegés nélkül tartani, főleg ha bezúmolok, akkor lehetetlen, így a szélnek köszönhetően sok homályos kép lesz. 

Olbiát elhagyva a Golfo Aranci mentén autózunk és itt lemegyünk az öböl külső vége felé egy csodálatos, fehérhomokos kis strandra, a Spiaggia Bianca-ra (fehér strand). Ott még menni is alig tudunk a parton, úgy lökdös a szél és hülyén hangzik, de én majd megfagyok sortban és trikóban. Itt készülnek ezek a képek: 

Sok helyen szinte ki sem lehet szállni az autóból a szélvihar miatt. Palauig megyünk fel és közben itt-ott megállunk. Hemzsegnek a turisták és a kilátóhelyeken tumultus van. 

Porto Cervo nyüzsgő város. Szeretnénk sétálni a kikötő környékén, de lehetetlen parkolóhelyet találni, így pár kör után a városkában, feladjuk és továbbállunk. Sokszor fogalmunk sincs, hol vagyunk egyáltalán, mert eltűnnek a táblák, vagy pl. egyik helyen azt írja, hogy Porto Cervo x km és utána egy másik táblán meg sokkal messzebbet ír. 

Polto Quatu

Píniaerdő Palaunál

Palaunál nézegetjük a hajólehetőségeket a Maddalena szigetcsoporthoz, de árat sehol sem írnak ki és így egy halom begyűjtött prospektussal el is megyünk. A közelben van a Capo D'Orso, ahol a medve formájú nagy szikla van, oda tartunk.

Itt 2 Eurót kell fizetni a parkolásért, majd fejenkénti 2 Eurót ismét a "belépőért", hogy az ösvényen felmehessünk a Medve-sziklához. Itt minél feljebb megyünk, annál több lesz az ember az egyre szűkebb helyen. Normál esetben, ki lehet menni a sziklához és átmenni alatta. Ez most lehetetlen a szél miatt. Áll ott egy ilyen parkőr szerű akárki, aki vigyáz az emberekre. Megpróbálok legaláb a szikla alá állni, hogy átlássak alatta, de majdnem elrepít a szél, nem bírok lábon maradni, így nem is kockáztatok tovább. 

A medve

La Maddalena

Délután 5 óra felé jár az idő, még mehetnénk tovább, de úgy érezzük, hogy csak megyünk és megyünk és alig haladunk és minél messzebbre kerülünk a szállástól, annál hosszabb lesz a hazaút. Már nincs kedvem a szélben kiszállni az autóból és éhesek is vagyunk, így visszafordulunk. 

A mai vacsoránk egy vegyes saláta, amibe tonhal és mozarella is keül, mellé padlizsán és cukkini karikákat sütök ki. 

Fincsi a vacsoránk és utána még elmegyünk egy nagyot sétálni, bejárjuk a környékbeli lepukkadt partot. A fűút túloldalán a píneaerdők alatt egy-egy szállodarom van. Teljesen leromosodott, elhagyatott telkek, épületek. Alig tudjuk magunk átközdeni a partig, ami nem szép itt. Méter vasatagon ellepi a fövenyt a partravetett és kiszárat, bűzlő alga. Sokáig bolyongunk a rozsdás szögesdrótok és píneák közötti labirintusban, mire visszajutunk a főútra. 

Ezek nem sziklák, hanem métermagas algahegyek.

 

Zuhanyzás után a teraszon ücsörgünk. Csodálatosak az esték (leszámítva, hogy meg lehet fagyni), nagyon tiszta, csillagos az ég, tücskök hada ciripel és ellátni messze a tengerre.