2013. július 15., hétfő

Szardínia - Északkeleti part

2013. Június 24.

Már 7:45-kor fent vagyok. Nem beszéltünk meg mára előre programot, mert előbb ki akartuk aludni magunkat, így M-et még hagyom, én pedig reggelizek és utána úszni megyek. Az apartman szuperül be van rendezve, meg minden van benne, kivéve egy elektromos vízforralókannát. Kis füles kávémelegítő alumíniumkannában tudom a gázon kétszeri adagra felforralni a teavizem és M. kávévizét, így ez minden napból kb. fél órát el vesz, a várakozás a reggelire. Ez az egyetlen, ami idegesítő itt. 

Iszonyatos viharos szél támadt az éjszaka. Csak úgy hullámzik a medence vize. Ember fia nincs ott, úgyhogy teljes nyugalomban leúszok negyven hosszt, majd amikor visszajövök, felkeltem M-et is és még egy jó ideig eltötyörgünk, mire kitaláljuk, mit is akarunk. Folytatni akarjuk az északi partok felfedezését, és mivel Olbiáig már ismerjük, most mehetünk odáig az autópályán és onnan a partok mentén. Fél 11 körül indulunk el. Alaposan elszámítottam magam. Azt gondoltam, hogy az egész Costa Smeraldát és még magát az észak felé néző partot is végigjárjuk ma, sőt még a hegyekbe is lesz idő bemenni. Nagy frászt. A melléutak úgy kanyarognak, hogy csak nagyon lassan lehet haladni és annyira végtelen hosszúnak tűnnek a két hely közötti szakaszok, hogy úgy érezzük, hogy az egész napot az autóban töltjük el és alig látunk két-három helyet. Azonnal tudatosul bennem, hogy lehetetlen lesz bejárni az egész szigetet. Így azonnal szelektálni kezd az agyam, mi a fontos és mit lehet kihagyni. 

Nagyon erős a szélvihar és csak 22° fok van ma, ha kiszállunk a kocsiból, tűszórásképp bombáznak a homokszemcsék és képtelen vagyok a fényképezőgépet remegés nélkül tartani, főleg ha bezúmolok, akkor lehetetlen, így a szélnek köszönhetően sok homályos kép lesz. 

Olbiát elhagyva a Golfo Aranci mentén autózunk és itt lemegyünk az öböl külső vége felé egy csodálatos, fehérhomokos kis strandra, a Spiaggia Bianca-ra (fehér strand). Ott még menni is alig tudunk a parton, úgy lökdös a szél és hülyén hangzik, de én majd megfagyok sortban és trikóban. Itt készülnek ezek a képek: 








Sok helyen szinte ki sem lehet szállni az autóból a szélvihar miatt. Palauig megyünk fel és közben itt-ott megállunk. Hemzsegnek a turisták és a kilátóhelyeken tumultus van. 


Porto Cervo nyüzsgő város. Szeretnénk sétálni a kikötő környékén, de lehetetlen parkolóhelyet találni, így pár kör után a városkában, feladjuk és továbbállunk. Sokszor fogalmunk sincs, hol vagyunk egyáltalán, mert eltűnnek a táblák, vagy pl. egyik helyen azt írja, hogy Porto Cervo x km és utána egy másik táblán meg sokkal messzebbet ír. 



Polto Quatu


Píniaerdő Palaunál
Palaunál nézegetjük a hajólehetőségeket a Maddalena szigetcsoporthoz, de árat sehol sem írnak ki és így egy halom begyűjtött prospektussal el is megyünk. A közelben van a Capo D'Orso, ahol a medve formájú nagy szikla van, oda tartunk.




Itt 2 Eurót kell fizetni a parkolásért, majd fejenkénti 2 Eurót ismét a "belépőért", hogy az ösvényen felmehessünk a Medve-sziklához. Itt minél feljebb megyünk, annál több lesz az ember az egyre szűkebb helyen. Normál esetben, ki lehet menni a sziklához és átmenni alatta. Ez most lehetetlen a szél miatt. Áll ott egy ilyen parkőr szerű akárki, aki vigyáz az emberekre. Megpróbálok legaláb a szikla alá állni, hogy átlássak alatta, de majdnem elrepít a szél, nem bírok lábon maradni, így nem is kockáztatok tovább. 

A medve




La Maddalena
Délután 5 óra felé jár az idő, még mehetnénk tovább, de úgy érezzük, hogy csak megyünk és megyünk és alig haladunk és minél messzebbre kerülünk a szállástól, annál hosszabb lesz a hazaút. Már nincs kedvem a szélben kiszállni az autóból és éhesek is vagyunk, így visszafordulunk. 

A mai vacsoránk egy vegyes saláta, amibe tonhal és mozarella is keül, mellé padlizsán és cukkini karikákat sütök ki. 




Fincsi a vacsoránk és utána még elmegyünk egy nagyot sétálni, bejárjuk a környékbeli lepukkadt partot. A fűút túloldalán a píneaerdők alatt egy-egy szállodarom van. Teljesen leromosodott, elhagyatott telkek, épületek. Alig tudjuk magunk átközdeni a partig, ami nem szép itt. Méter vasatagon ellepi a fövenyt a partravetett és kiszárat, bűzlő alga. Sokáig bolyongunk a rozsdás szögesdrótok és píneák közötti labirintusban, mire visszajutunk a főútra. 


Ezek nem sziklák, hanem métermagas algahegyek.

 



Zuhanyzás után a teraszon ücsörgünk. Csodálatosak az esték (leszámítva, hogy meg lehet fagyni), nagyon tiszta, csillagos az ég, tücskök hada ciripel és ellátni messze a tengerre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről