Görögország 2016 - Vikos-szurdok, a Zagoria falvai, Vikos-Aoos Nemzeti Park (1.rész)

Olyan sok fotó van, és annyi mindent csináltunk ezen a napon, hogy sajnos le kell bontanom két részre...

Este megkérdezték, mit kérünk a reggelihez inni, mert majd a szobába hozzák és hány órára kérjük. 8 órát mondtunk, így 7:30-kor kelünk. A tulajdonos néni hozza nagy tálcán a csodás reggelit: egy teli kosár kenyeret, négy sajttal és sonkával töltött, szendvicssütőgépben készített összepréselt toastkenyeret. Ezek isteni finomak. Mellette van még lekvár, négy nagyon vastag szelet márványkuglóf, két pohár narancslé és a tea meg kávé, amik sajnos a mosogatóban landolnak. Párom kávéja érdekes kotyvalék, teljesen átlátszó színű, mint egy híg fekete tea, semmi íze nincs és tejet sem adtak hozzá. Én fekete teát kértem citrommal, de valami hegyoldalból szedett (ezt a lányuk mondta) gógynövényekből kapok keserű, nagyon rossz italt kapok és citromnak nyoma sincs. De nem baj, a többi dolog nagyon jó és hangulatos az erkélyünkön reggelizni. 

Fizetünk (40 Euro volt az egy éjszaka kettőnknek, reggelivel) és 9 órakor elindulunk a Zagoria falvaihoz. 

*Itt most bemásolom az évekkel ezelőtt általam összegyűjtött és külföldi honlapokról összevagdosott, lefordított szöveget, melyet a hellasz.hu oldalon is megtaláltok. Akit ez nem érdekel, ugorja át a dőlt betűs részt.*

Kb. 40 km-re északra Ioanninától fekszik a Zagória (szláv eredetű szó = a hegyek mögött). Egy vidék, amely egy jó tucatnyi falut foglal magába; amely a görög történelem során, félre eső mivoltának köszönhetően, autonómiáját magas mértékben meg tudta őrizni. Ez az önállóság még ma is jól felismerhető a jellegzetesen egyedülálló építkezési stíluson. A falvak tradicionális házai a környékről származó mészkőből épültek és nincsenek kivakolva. A tetőket is sima mészkőlapok fedik. Ezen a vidéken nem terjedt el a különben mindenütt jelen lévő építkezési stílus: ahol a tetőszerkezetet öntött vasbeton oszlopok tartják, és a házak falait tégla borítja. A falvak jellegzetessége házaikon kívül a sok kis meredek, lépcsős utca, a vízimalmok, az utcai kutak, kolostorok és a régi ívelt kőhidak. 2000 méter magas hegyvonulatok és az egész évben vízzel telt patakok jellemzik e tájat.
Egyedülálló kulisszát képez a Vikosz-Aoosz és a Pindosz Természetvédelmi Terület, a Valia Kalda vízben gazdag, magasan fekvő völgyével. Így, a két természetvédelmi terület által a Zagória több mint 2500 növény- és állatfaja védelem alatt áll. A terület kb. 46 települése (44 lakott) mind 600 és 1350 méter közötti magasságban fekszenek, így kellemes hőmérsékletet kínálnak a nyári csúcsszezonban is a túrákhoz. A legismertebb Zagória-falu Papingo. Bár a hegyi falvak ifjúsága általában Ioanninába költözik, a falvak mégsem „kihaltak”.  A hegyi falvakban nincs lehetőség bankkártya használatára, és telefonkártyát sem lehet kapni.
Papingo kb. 60 km távolságra fekszik Ioanninától, 960 méteres magasságban. Az eredeti hegyi falu Mikro Papingo és Megalo Papingo településrészekből áll és kb. 180 lakosa van. Egyetlen kis szupermarketje van és néhány tavernája. A házak és az utak is mind fel vannak újítva és ápoltak, gondozottak. Papingóból jelzett turistautak indulnak a Vikosz-szurdokba, a Sárkány-tóhoz (2000 m) az Astraka-csúcsra (2436 m) és a Gamila-csúcsra (2497 m).

A görög polgárháborúban e vidék a partizánok hazája volt, akik a görög Ché Guevara, Aris Velouchiotis példájára a hegyek mélyén sáncolták el magukat. 1941-ben az olaszok átlépték az albán határt és elakadtak az Epirusz szurdokaiban. Ekkor önkéntesek ezrei vonultak Észak-Görögországba, hogy hazájukat megvédjék a bevonuló idegenektől. Hiszen még 400 éves oszmán uralom okozta sebek sem gyógyultak be. Még Odysseas Elitis is, aki 1978-ban irodalmi Nobel-díjat kapott, az epiruszi frontra sietett és finom tollát nehéz fegyverre váltotta. Majd súlyos sérülésekkel tért vissza a hegyekből, ami egy cseppet sem tartotta őt vissza attól, hogy az Epirusz tájainak egy himnuszi verseskötetet szenteljen. Zagoria sem – távol Görögország hangos fővárosától – marad a turizmutól megkímélve.

Évente 200.000 fő feletti látogató érkezik ide. Mégis tíz emberből kilenc görög. Nekik elegük van a tengerből és a szigetek kopárságából és emberforgatagából. Zagoria nem csak a forró nyárban kedvelt célpont, hanem az ünnepnapokon is sokan odautaznak és a szállodák már jó előre mind le vannak foglalva. Ide utazva emlékeznek az idősebbek a tradicionális Görögországra, és megmutatják a fiataloknak, hogy hogyan nőttek fel ők maguk, nem is olyan régen a saját falvaikban.
A kissé egyedi lakosok jól illenek ebbe a tájba, mintha ezt a vidéket csakis nekik teremtették volna, és nem pedig fordítva.
Két főütőér élteti a sziklás lejtőket, az Aoos és a Voidomatis folyók. Közöttük terül el Görögország második legnagyobb természetvédelmi területe, ahol a Timfi-hegyek 2480 méteres magasságba nyújtózkodnak az ég felé. Itt még barnamedvék élnek az erdők sűrűjében és kopár sziklák barlangjai körül csoportosulnak a vad hegyikecskék.
A közeli falvakból kiinduló utak a fennsík zöld dombjain keresztül vagy a régi, vakmerő karavánvezetők sziklák között kitaposott ösvényein, mind a szakadék pereméhez vezetnek: a Vikosz-szurdokhoz.

A Zagória déli részét Konitsa, Karies és Tsepolovo falvakon keresztül érjük el. A főút a folyómedret követi, meredeken felkapszkodik hegyoldalba,  majd egy 180°-os kanyart téve befordul egy magasan fekvő völgykatlanba. Itt érinti meg először a turistát e vidék elzártsága. Aki Görögországba nem csak a tengerpart miatt utazik szívesen, annak ajánlatos pár napot ezen a környéken maradnia. A Zagóriát felfedezni elegendő egy autó és pár séta. Nincs szükség nagy túrázásra, kisebb séták is elegendők ahhoz, hogy pillanatok alatt magával ragadjon és elbűvöljön minket ez a vidék. De aki időt szán egy-egy túrára, annak egészen biztosan megtérül ideje és fáradozása is, amikor e bizarr hegyi vidék nyáron kiszáradt folyómedrei mentén régi, szamárhátíves kőhidakat láthat. Görögországban sajnos alig akad hasznát vehető vándortérkép és a jelzőtáblák e környéken is – mint Görögország más részein – példát követően elhanyagoltak. Ezért ajánlatos előzőleg informálódni, mert a vidék igen elhagyatott és a kieső szakaszok közötti távolságok részint nagyon hosszúak és megerőltetők. 

A magasan fekvő (1300 méter feletti) Zagória-falvakhoz hosszú, kígyóként kanyargó szerpentinút vezet fel. Az egész út során pompás kilátásban lehet részünk. Egy bizonyos magasságot elérve a hegyek egyre kopárbbak lesznek, a távoli hegyoldalakban lépcsős szerpentineket láthatunk. Régebben a falvakat csak ezeken az utakon lehetett gyalogosan, illetve szamárháton megközelíteni. Az embernek még most is az az érzése támad, hogy ez a hely teljesen elszigetelt, csak az új utak engedik az idegen e terület autonómiájába belekukkantani. A havas téli hónapokban gyakran le kell zárni az utak egy részét, ilyenkor a Zagóri falvai néha akár hónapokon át is teljesen el vannak zárva a külvilágtól.
    Ha Vradetótól továbbautózunk, akkor pár kilométerrel a falu után az aszfaltozott utat egy salakos út váltja fel, ezen hat km-t kell autózni, hogy a Vikosz-szurdokra letekinthessünk. Bár az út minőségét látva, biztosan kétségeink támadnak, vajon tényleg egész hosszában járható-e autóval. 

Már kora reggel borzalmas hőség van, az első hetünkben még csak egy enyhe szellő sem jár, áll a beszorult kemencehőség. Ahogy kifelé indulunk Peramaból északra, elmegyünk egy Lidl üzelt mellett, ahol veszünk a mai napra elegendő vizet és két hideg kávét, valamint fetával ás spenóttal töltött leveles tasakokat. 

Elsőként Monodendri faluba autózunk, annak fentebbi részén parkolunk le és kis, kacskaringós, lépcsős, már fűvel benőtt és széteső házakkal szegélyzett utcákon haladunk lefelé a falu főtere felé. Ez igen hangulatos. Innen indul egy kőlépcsőkkel lerakott út lefelé, az Agia Paraskevi kolostorhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a Vikos-szurdokra. 

Monodendri falu

  

A levegő izzik és mindenütt elszáradt kórok, vadvirágokkísérnek, amiken a legkülönfélébb bogarak tanyáznak és órákat el tudnék tölteni ezek fotózásukkal.

Visszaérve az autónkhoz, egy tábla áll előttünk, miszerint 6 km-re van egy kilátópont, ahonnan a szurdokba látni, így következő célunk ez a hely. A kanyargós út a "kőerdőn" át vezet, ahol természetes módon kialakult palakőtornyok állnak mindenfelé. Sok közűlük el van bontva, mert a környező falvak házainak tetejét ebből építették.

Visszatekintés Monodenrire

Az út végén egy parkolóban egy soványka csacsi fogadja az újonnan érkezőket. 

Az infótábla után, amin a környék összes középkori kőhídját bejelölték, a lenti képen látható út vezet ki egy sziklaszirthez, ahonnan mélyen belelátni a szurdokvölgybe. Az Oxia nevű hely ez, ahonnan a következő képeimen a szurdoknak, a táblán északnyugat felé mutató ágát mutatom.

Vikosz-szurdok

A Vikosz-szurdok minden túlzás nélkül Görögoszág egyik legszebb vidéke. Az érintetlen természet és a napjainkban még kevés számú turista különleges élményt biztosít. Tériszonyosoknak nem javasolt itt kirándulni, mert a túra során sehol sincs korlát. A legideálisabb időpont egy túrára február és május között van, amikor virágzik a természet. A kanyon aljától a teteéjéig zöld borítja a sziklákat. Szirti sas, törpesas, dögkeselyű és állítólag barnamedve és farkasok is élnek itt. A Vikosz-szurdokot a Szamária-szurdokkal szemben csak igen kevés ember látogatja, így még napjainkban is különleges varázsa van egy ide tervezett túrának. Európai viszonylatban a kanyont leginkább a dél-franciaországi Canyon du Verdon-nal lehet összehasonlítani, csak annyi a különbség, hogy a dél-francia kanyon jól megközelíthető, és mellett is párhuzmosan is vezet út. A mi görög kanyonunknál egy ilyen út szóba sem jöhet.
A Vikosz-Aoosz Nemzeti Parkot a Voidomatis folyó alakította egy impozáns méretű kanyonná, a park Park Monodendritől az északi Konitsáig terjed, központja és névadója a 10 km hosszú Vikosz-szurdok. A különböző szinteken kialakult természetes balkonokról lélegzetelállító kilátás nyílik a kanyon egyes részeire. „Görögország legpompásabb panorámája” – így emlegetik. A legszebb kilátás a Monodendrivel szemközti oldalon fekvő Vradeto faluból nyílik. Vradétóból egy ősrégi, kikövezett, megszámlálhatatlan lépcsőt magába foglaló szamaragoló ösvény vezet meredeken lefelé, valamint jól kitáblázott utak vezetnek három kilátóbalkonhoz.

Jó kiindulási pont Vitsa falu, ahonnan csodaszép kirándulásokra kerekedhetünk fel. Innen a legkönnyebb eljutni Monodendribe, ahol a Vikosz-szurdok-túrák kiindulópontja van. Monodenriből jutunk el a Vikosz-balkonra, innen még 6 km-t kell autózni egy alsóbbrendű, de jó minőségű úton addig a parkolóig, ahonnan még 5 percnyi sétára található a túra kiindulópontja. Az út egy kitűnő kilátóhelyhez vezet, ahonnan jól belátható a szurdok majdnem 1000 méter mély völgye. Ezt a helyet nem védi korlát, így esős időben veszélyes itt tartózkodni, mert a vizes talaj nagyon csúszik. Aki csak egy fotó vagy filmfelvétel kedvéért jön ide, annak ajánlatos délután idelátogatni, akkor a nap a hátunk mögött jár.
Egy másik csodálatos rálátási lehetőséget kínál a szurdokvölgyre a Monodendriben lévő kis kolostor. De itt egész biztosan turisták hadával találkozunk. Innen egy macskaköves út vezet egy táblához, amelyen a következő felirat olvsható: „A Vikosz-szurdok szerepel a Guiness Rekordok Könyvében, mint a világ legmélyebb szurdoka.“  
A festői hegyoldalban fekvő kis kolostor után az út a szurdok mentén vezet egészen egy régi menedékhelyig. Másik lehetőség szerint, egy meredek szerpentinúton le lehet ereszkedni (600 m magasságkülönbség) a szurdok aljára. Ezt az utat a kolostor után bal kéz felé találjuk meg. Mivel több út is van, akkor győződünk meg arról, hogy a helyes úton vagyunk, ha röviddel a kolostor után egy játszóteret érintünk és tőle jobbra pedig egy új építésű színházat. Kb. egy óráig tart leérni a folyómederhez, amelyet csak szeptemberben találunk néha kiszáradva. Innen kb. 8 órás vándorlással juthatunk el az északi Zagória-falvakhoz, pontosabban Papingóhoz. A visszaút autóúton kb. 50 km, ezért érdemes mindent előre megszervezni, vagy szervezett, csoportos túrára jelentkezni, különben nehézséget jelenthet Papingóból Monodendribe visszajutni. 

Mi eredetileg úgy terveztük, hogy lemegyünk a szurdokba és egy darabon túrázunk, de a fentiekben leírt kiindulópontoknak mind a közelében voltunk és csak Vikos faluban találtuk meg a levezető utat. Ezen kívül 40 fokban nem igazán vonzott a dolog, meg az időnkbe sem fért volna bele, így is rettenetesen elszaladt és hosszúra nyúlt ez a mai nap.

Görögország 2016 - Érkezés Szalonikibe és utazás Ioanninába

2016. júlus 5.

Délelőtt repülünk az Aegean Airlines-szal Münchenből Thessalonikibe. 23 kg szsbad bőröndöt szabad feladni és mindkét úton felszolgálnak meleg ételt. A légikísérők nagyon csinosak és nagyon kedvesek. Amióta a sok olcsó légitársaság versenyzik, ritkaságszámba megy az ilyesmi, de a 264 Eurós jegy (fejenként) nem is ez az olcsó kategória, mégis ez volt a legolcsóbb, amit Németországból találtunk.

Görörgországban egy órával későbbet írunk.

15 óra felé indulunk el Ioanninába. Előbb Thessaloniki északi része körül, egy külső körgyűrűn haladunk, ahol egy nagy áruháznál letérünk, megvenni az útra pár üveg vizet és estére pár sört. Ezután az autópályára kerülünk, ahol szakaszonként kell kapuknál fizetni, hogy az összegek mi alapján vannak kiszámítva, ez számunkra átláthatatlan. A szakaszon nincs benzinkút, kétszer van pihenőhely wc-vel. A hegyekbe érve, többször látunk táblákat, amik nagy és kis medvét mutatnak az úttesten haladva, erősen meglepődünk, hogy itt medvék is élnek, de utánaolvasva látom, hogy farkas, hiúz és még keselyük is élnek a Vikos-Aoos Nemzeti Parkban. 294 km-et utazunk, 40 fok feletti forróságban. Erre a szakaszra összesen 6 Eurót adunk ki.

Egy éjszakás, átutazó szállásunk, Peramaban van, Ioanninától kicsit északabbra, szintén a Pamvotida-tó partján. Perama a nagy és jelentős cseppköveivel teli cseppkőbarlangjáról ismert, amit nem nézünk meg, mert már sok ilyet láttunk és az idő sem lenne elég rá. 

Útközben egy zivatar járt előttünk, aminek fekete felhőit még látjuk és Ioanninában mindenütt áll az utcán a víz, heves eső lehetett, ennek köszönhetően a negyven fokban igen megemelkedett a páratartalom.

Rögrön megtaláljuk a szállásunkat, egy házban, ahol az üzemeltető család is lakik és azonnal kedvesen fogadnak. A szoba teljesen rendben van, nagy, tiszta és szép. Gyorsan felhordjuk a cuccainkat, és rögtön el is indulunk Ioanninába.

Ioanninanak van egy történelmi városmagja, ahol egy erődítmény és két török mecset is található. A várost nem találjuk megkapóan szépnek, de meg van a kedves hangulata, a régi, macskakővel lerakott, szűk utcák teli vannak üzletekkel és éttermekkel. A tó partja és az erődítmény fala között lehet leginkább parkolót találni. Hamar be is járjuk a kevés látnivalót és utána vacsorázni szándékozunk valahol. Választék van bőségesen. Egy grill büfé grillnyársain akad meg a szemünk, nagyon gusztusosak a húsok rajta, úgyhogy itt is maradunk enni. A nyárson több féle különböző hús pörög és ezekből lehet kérni a pitába gíroszként. Én disznóhúsos szuvlakit kérek bele, M. pedig disznócsülökből a nyársról, ami hihetetlen puha, isteni faszenes ízű. Görög salátát kérünk hozzá, ami hatalmas és minden nagyon finom. Két itallal összesen 13 Eurot fizetünk. Ahogy visszamegyünk az autóhoz, pont elkapjuk még a naplemente utolsó pillanatait, ami csodálatosan fénnyel borítja be a Pamvotida-tó vízét.

Visszaérve a szállásra, az erkélyen ülünk még sokáig és átbeszéljük a terveket a következő napra.

Görögország 2016- Rövid összefoglaló

A szokásos összefoglalómmal kezdem.
Görögországot úgy szerettem, ahogyan 20 évvel ezelőtt megismertem. Azóta sokat változott, ellepték a turistahadak, megdrágult, veszített a szívélyességéből. A 2014-es krétai nyaralás elrettentett, ott már semmit sem éreztem abból a görög érzésből, ami miatt az az ország megfogott annak idején.
De most visszatért ez az érzés. Az északnyugati, epiruszi rész természetileg lenyűgőző, de találni még hangulatos kis falvakat, eldugott, napozóágy nélküli öblöket, finom ételeket, kedves, szívélyes embereket. Többször is kiült arcomra az elégedett mosoly: „ Ez az én Görögországom, visszakaptam.”  - mormogással az orrom alatt.

Az autókölcsönzésről írnék párt sort külön.
Az Autoescape közvetítőn keresztül kerültünk a Europecar-hoz. A reptéren kisbusszal vártak és egy úttal odébb volt a telephelyük. Kis autót foglaltunk, Hyundai Getz vagy hasonló. Az önrészt kiváltó biztosítást a közvevtítő cégnél kötöttük, ami azt jelenti, hogy ha kárt okoznánk és önrészt kellene fizetni, akkor azt ki kell fizetnünk az Europecar-nak, majd ezt visszakapjuk az Autoescape-től.
Mikor elkezdtük a bérlési folyamatot, az volt az első, hogy a pasi köttetni akart velünk önrészbiztosítást. Erre megmutattuk az Autoescape-től erre extra görög nyelven küldött és kinyomtatott papírt, így ezzel nem volt probléma, de akkor mással próbálkozott. Mégpedig azzal, hogy kötnünk kell karcolás biztosítást. Elmondása szerint, ha újabb karcolást okozunk mi vagy más az autón, akkor karosszéria részenként 250 Eurót kell majd fizetnünk ezért, ha ezt kiváltjuk egy erre szóló biztosítással, akkor most fizetünk 220 Eurót és karicstolhatjuk a kocsit, ahogy akarjuk.
Hallottatok már ilyenről? Az egésznek semmi értelme, mert ezek a kocsik mind tele vannak karicstolva és ezeket a kis hibákat soha sem javítják ki, ezek maradnak, tehát nem értettük, minek is kellene nekik a pénz, ha azt nem fordítják javításra. Ekkora badarsággal nem fognak minket bepalizni. Hosszú vita után igen rossz kedvvel váltunk el egymástól és nem kötöttük meg ezt a biztosítást. Egy nagyon régi Nissan Micrat kaptunk – szerintünk bosszúból – amint millió karicstolás volt. Egyesével bejelöltettük mindet a papíron és végig is fotóztam őket. A kocsiban alig működött a rádió, nem volt benne központi zár, és ha becsuktam az ajtót, mindig leesett a belső műanyag borítás, valamint a váltó bot körüli műbőr és azt azt tartó műanyag is kiesett a helyéről. Ilyen rossz kocsit még az életben nem kaptunk sehol, míg körülöttünk egy csomó vadi új autó állt. Mindezt 516 Euróért 16 napra és az önrészt takaró 500 Eurót kellett letenni kauciónak, plussz állítólagos 60 Euro kaucióadót is rászámoltak.
Lehetett volna itt tovább vitázni és másik autót követelni, de igazából nem vagyunk azok az emberek, akik nagyon merik vagy szeretik kinyitni a szájukat és ebben külföldön mindig nagy visszafogó dolog, hogy nem beszélünk annyira mély szinten angolul, hogy egy ilyen vitában ki tudnánk kelllőképpen fejezni magunkat.
Így kint álltunk a perzselő napon farmerben, gyorsan lecseréltük shortnadrágra és nekiindultunk hosszú útunknak. A csomagtartóba nem fért bele a két nagy bőrönd, csak úgy, ha a hátsó ülást kioldottuk és előre döntöttük, aminek az lett az eredménye, hogy minden kanyarban vagy erősebb fékezéskor a felső bőrönd előre repült. Utáltuk azt az autót. 

Visszaadáskor majdnem kis malőr történt, ugyanis majdnem nem értünk vissza az adott időre és akkor még egy napot rá kellett volna fizetnünk. Eg perc késéssel estünk be a kölcsönzőhöz és szerencsére egy másik, nagyon kedves, jókedvű fiatalember fogadott, aki pillanatook alatt lerendezett mindent, aláírta, hogy nincs sérülés, minden rendben, ami nagy megkönnyebbülés volt számunkra.

A szállásainkról az utazás előtti összefoglalóban írtam részletesen, mind nagyon jók voltak, nagyon elégedettek voltunk, továbbra is a booking.com a legjobb barátom a szállásfoglalásban, ezt nyugodt lélekkel kijelenthetem. A szállásokról a beszámolóban írok még az adott résznél.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, nagyon kevés negatív élményünk vagy tapasztalatunk volt. Ami feltűnt, hogy ezt az északi részt ellepik a saját autóval érkezett szerbek, albánok, bulgárok, makedónok és románok, valamint oroszok. Németeket alig láttunk, magyarokat is igen sokat, de nem annyira, ahogyan arra számítottunk.
Az árak borzalmasan felmentek, szégyentelen éttermi árak vannak, bolti árak is egy két hetes nyaralásra nézve katasztrófálisak. Ellenben, ami meglepett, hogy a hajókirándulások sokkal olcsóbbak voltak, mint bárhol máshol eddig és a strandokon a napozó ágyak ára is 4-6 Euró között mozgott egy szett, míg ezeket évek óta nem llátttuk már sehol sem 10 Euro alatt.

A repülés az Aegean Airlines-szal volt München-Thessaloniki vonalon. Mindkét úton meleg ételt szolgáltak fel és 23 kg lehet a bőrönd. Igen elégedettek voltunk a színvonallal. A visszaúton volt egy kis malőr, amiről ők nem tehettek, hogy nem landolhattunk Münchenben egy helyi vihar miatt, így Nürnbergben landoltunk és ott először nem tudtuk, hogy vonattal kell-e visszajönnünk. Majd másfél órát ültünk a reptéren a repülőbe zárva, mire visszarepítettek mégis csak Münchenbe.

Hát ennyi lenne most csak az összefoglalóm és kezdeném is inkább a részletes utazási beszámolóval.

Képeslapok Görögországból

Megjöttünk!

Nem igazán van időm most bármire is, így a hosszabb szöveges összefoglalókkal csak a napokban indulok neki, de hogy legyen egy kis ízelítő, összedobtam ma egy fotókollázst a 16 napos utazásunkról.

Egy tökéletesen sikerült, csodás görögországi nyaralás volt ez. Míg 2014-ben Kréta elborzasztott az orosz bundaőzemével, addig most sikerült megtalálni Görögországnek egy zúgát, ahol ismét elért és megfogott mindet az az atmoszféra, ami miatt régebben szerettünk ideutazni. 

1. nap: Thessalonikből Ioanninába

2. nap: Vikosz-szurdok és a Zagória falvai, majd utazás Pargaba

3. nap: Parga

4. nap: Pargától északra eső strandok

5. nap: hajókirándulás Antipaxoshoz és Paxosra

6. nap: Pargától délre fekvő strandok

7. nap: Acheron folyó

8. nap: Utazás Lefkadara

9. nap: Lefkada nyugati partjai mentén

10. nap: kis öblök Vasiliki környékén

11. nap: Hajókirándulás az Egremni Beachre és Porto Katzikihez

12. nap: Szigetkörutazás autóval

13 és14. napok: fürdőzés a Desimi Beachen

15. nap: fürdés Agiofilinél és vacsora Nidriben

16. nap: utazás a Meteóra kolostorokhoz

17. nap: Paleo Panteleimonas és hazarepülés

Remélem az ízelítőm által kedvet kaptatok a beszámolóm követéséhez. :-)