Seychelle-szigetek - 3. rész (Anse Georgette, Praslin)

3. nap

A mai naptól béreltünk autót, előre az interneten, 4 napra. Úgy foglaltuk, hogy reggel 9-re idehozzák a szállásunkhoz. Előre érzem, hogy valami gond lesz vele. Mikor 9:15-kor még nem hozzák, megkérjük az egyik takarítónőt, hogy hívja fel a céget. Ott azt állítják, nem tudnak a bérlésről, de félóra múlva hoznak egy autót. Mikor már 10 órakor sem hozzák, igen ideges vagyok, mert nincs kedvem egy napból ilyen sok időt elpocsékolni, mikor már régen úton lehetnénk. 10 órakor megkérjük ismét, hogy telefonáljon és most azt mondja, 20 perc múlva itt lesz. Utána kicsivel megérkezik az apartmanok tulajdonosa, Nora asszony - róla külön kell itt most írnom, de előbb befejezem ezt a történetet - és felhívja ismét a céget és kiveri a balhét. 10 perc múlva jön is egy autó. Mi egy pici Hyundai I10-et rendeltünk, ez meg egy ősrégi nagy hodály, egy Kia Rio. A céges embernek fogalma sincs, mennyi pénzt kell az autóért fizetnünk és mondja, hogy már nem volt autója, de hogy hogyan odotta meg, azt nem árulja el, nekünk nagyon úgy tűnik, hogy éppen a saját autóját adja nekünk. Hozom a vouchert, arról leolvassa az árat és kéri, hogy készpénzben fizessünk, ami miatt mérgesek vagyunk, mert kiszámoltuk, hogy mennyi kp kell nekünk a nyaralásra és ilyen dolgokat a kreditkártyával akartunk fizetni, mert igazából kp-t már nem szeretnénk kivenni itt bankból. Kifizetjük a 204 Eurót kp-ben, ír hivatalos blokkra szerződést és már megy is el, semmiféle kaucióról szó sem esik, az előre megmondott ezer Euros letét így itt el is esik szerencsére - ennek persze csak örülünk.

Nagyon fura az egész dolog. 

 

Összepakolunk és elindulunk az Anse Georgette-hez, mert Nora 12 órára foglalt oda nekünk belépést. Na erről akarok még írni. Azt tudtuk, hogy a Georgette-re elmegyünk valahogyan. Aki nem tudja, miről van szó, annak röviden: az Anse Goergette strand, a sziget legszebbnek mondott partja, egy hatalmas golfhotel komplexum területén van és két lehetőség van odajutni. Az egyik, hogy az embert a szállásadója beajánlja és ezzel az ejánlással beengedik, a másik, hogy a dzsungelen keresztül odatúrázik, már ha megtalálja az utat. Mi az utóbbit terveztük eredetileg, de érkezésünk napján, Nora egy fél perces bemutatkozás után a telefonhoz nyúlt, fogalmunk sem volt róla, kit hív fel és miért, főleg, hogy a Georgette-ről még egy szó sem esett. Utána bejelentette, hogy beajánlott minket csütörtökön 12 órára a Hotel Constance Lemuriába, így pontosan ott kell lennünk. Nagyon kedves, de mi magunk szerettünk volna kiválasztani egy időpontot, ha már beajánl, de most már elfogadjuk ezt így, ahogy van, ha már neki ez természetes, hogy minden vendégének biztosít időpontot. 

Szóval már 11 óra is elmúlt, mire elindulunk a sziget szemközti, legtávolabbi csücskébe (max. 16-20 km). Útközben látjuk az autóbérbeadó pasit a buszmegállóban Anse Kerlánon, ahol autós cég telephelye van. Hamarabb visszaért busszal, mint mi autóval.😀

A Lemuria őrházában a bejáratnál egy csodaszép kreol férfi ül, annyira szép arca van, hogy filmszínésznek is simán elmehetne és milyen kedves, udvarias. Aláírjuk a papírt, hogy nem randalírozunk, rendesen viselkedünk stb...és pár szót váltunk, már bent is vagyunk a hatalmas luxushotel területén, ahol azonnal golfpályák között kacskaringozó ösvényeken menetelünk fél órát a tűző napon a strand felé. 

És a Georgette valóban gyönyörűséges. Sok utazó azért írta le annak, mert hogy itt lennének a legszebb sziklák a part szélén, de én nem találom őket különösnek. Nekem nem ezért szép, hanem mert széles, fehér homokos partja van és kristálytiszta áttetsző víze, ami lassan mélyül és bár erős a hullámzás, nem annyira, hogy ne lehetne bemenni úszni, lebegni, ugrálni a hullámokban. Álomszép színe van a víznek!

Árnyék is van bőven, le is telepszünk egy nagy fa alá és felváltva megyünk be a vízbe, mint mindig, mert soha nem hagyjuk a holminkat őrizetlenül. Jópár órát maradunk itt és kifelé menet mondjuk, a kedves őrnek, hogy írjon fel mégegyszer a listára, de mondja, hogy nem lehet, megint kell telefonáljon a mi szállásadónk és akkor oké. 

Hazafelé megállunk a reptérnél ingyen internetet lenyúlni, ez Nora tippje volt, mert a szálláson nincs net. Végre tudok írni haza mindekinek. Hazafelé vásárolunk még pár dolgot. Sok üzlet nem árul semmiféle alkoholt, így sört sem, azért több helyen is meg kell állnunk. Elkanyarodunk a partok mentén másfelé, mint amerre jöttünk, de már sötétedik. Rengeteg óriás repülőkutyát látunk, én csak batman-nek nevezem őket. :-) Nagyon tetszenek, szeretjük nézni őket. 

Otthon zuhanyzás, ismét paradicsomos tészta főzés és erkélyen ücsörgés a programm. Az első napokban még korán lefekszünk, de minden nappal tovább fent tudunk maradni. 

Még pár szó Noráról: egy vérbeli igazi üzletasszony és olyan mindenki mamája is, ha Nora intézkedik, reszkessetek, aki nem tartja be, amit mond, azt a sárgaföldig letolja és minden problémás ügyet megold. Egyszerűen nagyszerű egy nő! Napjában egyszer végigjár minden vendéget és megkérdezi, minden rendben van-e, tud-e segíteni bármiben is és amiben ő segít, az egész biztosan el is lesz intézve.

Seychelle-szigetek - 2. rész (2. nap - Anse Volbert, Praslin)

Este 8-tól reggel 8-ig aluszunk, mint a hullák. :-) 

A reggeli elég jó, kétféle lekvár, felvágott, sajt, müzli, joghurt, friss trópusi gyümölcsök, kérésre rántotta, omlett vagy főtt tojás, friss gyümölcslé, kávé, tea. A reggeliző hely nagyon szép, gránitsziklák közé van beépítve. Sok toastkenyeret adnak hozzá, így amit nem eszünk meg, minden nap el tudunk belőle két szendvicsnek valót tenni és az otthonról hozott lapka sajtot tesszük közé. 

Reggeli után nekivágunk gyalog a környéket felfedezni. A főút mentén megyünk, de ahol egy kis folyó a tengerbe ömlik, ott fürödtünk tegnap, oda kinézünk mégegyszer, mert olyan szép volt. 

 

Végül elmasírozunk egészen a Ste. Anne öbölig, ami jó 4 km. A kanyargós út mentén megyünk és tucskosra izzadunk a hőségben. Ez az öböl nem szép, így visszaindulunk az Anse Volbert Code D'or sarkába, ami egy főnyeremény. Már tegnap néztünk messziről ezt a helyet, hogy két, vöröses sziklás rész között van egy szép kis strand beszorítva, de a part mentén még nagyon messze volt, most útba esik visszafelé. Három kóbor kutya hozzánk csapódik és követ a strandra. Rengeteg a kóbor kutya, de mind békések, barátságosak. Itt csak mi vagyunk egész nap, kettesben. Néha elsétál ide egy-egy ember pár képet csinálni, de el is megy. Miénk a paradicsom! Gyönyörű ez a hely. A víz nagyon sekély, nagyon meleg, de nem nagyon áttetsző. Gyakran elúszik egy rája mellettünk, róla majd egy későbbi részben lesz kép is. 

 

Egy fa nem csak árnyékot ad nekünk, hanem egy lehajló, elhalt vastag ágra fel tudjuk akasztani a nedves dolgainkat is. Olyan 100 méterre a tengerben van egy aprócsaka sziklasziget, oda apály idején bokáig érő vízben be lehet gyalogolni. Az egyik kutyus oda is követ másik fürdőzőket és azután meg velünk játszik ott.

Sokáig itt maradunk, és mégis idő előtt el kell mennünk, mert elfogy a vizünk és a tikkasztó melegben, nem lehet már bírni anélkül. A part mentén indulunk el haza, jó 2,5 km-et kell menni. Hazafelé veszünk hideg innivalókat és a házban az otthonról hozott tésztából, szószból és reszelt parmezán sajtból főzünk vacsorát. 

Esténként kint ücsörgünk, de hiába fúj a szél, az erkélyünk sarkában megreked a fülledt hőség és még késő este is patakokban folyik rólunk a víz. A szigeteken nagyon drága a sör, külföldi márkák fél literes kiszerelésben vagy csak 0,33 ml 4,5 Eurónál kezdődnek. Mindig a helyileg készített német sört, a "Seybrew-t" vesszük, jó íze van, de csak 280 ml, 25 Rupiáért adják (1,60 Euro), ez a legolcsóbb, de ebből kifolyólag mindeki ezt veszi és sokszor már nem lehet kapni az üzletekben. Viccesen pici.

Mivel nincsen közvilágítás, a főút mentén csak elemlámpával lehetne begyalogolni a központba, de minek, ha semmi sincs ott a pár drága éttermet leszáítva. Így minden este otthonmaradunk.

Seychelle-szigetek - 1. rész (Érkezés, első nap)

7 évet vacilláltunk, hogy megéri-e odamenni. A válasz egyértelműen: megérte!

Hosszú, fárasztó, éjszakai utazásunk volt, lakástól az első szállásig 24 órát voltunk úton!

Első alkalommal repültünk az Emirates légitársasággal. Münchentől Dubaiig, a világ legnagyobb utasszállító repülőgépével, az Airbus A380-assal. Hihetetlenül jó volt! Meg sem éreztük, ahogyan ez a hatalmas tömeg a levegőbe emelkedett. A két emeletes gépben az első szint a másodosztály, ahol 3-4-3 elrendezésben vannak az üléssorok. A szélén a hármasban ültünk, hatalmas hely volt és fotel szerű ülés, saját képernyővel és médiaprogramokkal, több, mint száz mozifilm és ezernyi zene körül lehetett választani. A középső rész kongott az ürességtől, így a négyes ülésekre sokan lefeküdtek aludni. Menükártyát kaptunk, kétféle főtt ételből lehetett választani, ízre nem volt nagyon jó, de kiadós volt adagra. Italt bármikor lehetett kérni, annyit, amennyit csak akartunk. A hatalmas ablakok belső kerete nemes fából volt, mint ahogyan a wcfedő és ülőke is. Nagyon tetszett a repülés.

Dubaiban éjféltől éjjel 2-ig voltunk a reptéren, de majdnem egy órába telt az érkezéstől az új kapuig eljutni, így az idő hamar elment. Innen a Boeing 777-essel repültünk tovább, ami eléggé tele volt. Szintén Emirates gép volt, de itt már nem volt annyira luxus a kiszolgálás, csak egyszer adtak enni és inni, rögtön az elején, a jó 4 órás út alatt. 

Reggel 7-kor megérkezve a Seychelle-szigetek fő szigetére, Mahéra, trópusi hőség fogadott. Kábán andalogtunk át a belföldi terminálba és ott, a terminál előtt egy büfében ettünk egy szelet pizzát. A terminál őskori volt. Nem fényképeztem le, de pontosan mint Karpathoson annak idején. Egy mini kis nyitott terem volt, pár széksorral, átvilágítás nem volt, a vizet is be lehetett vinni.

Picivel 10 óra előtt repültünk tovább, egy mini DHC6- Twin Otter géppel, amelyben 19 ülőhely volt, de olyan sűrűn összepasszírozva, és légkondi nélkül, hogy nagyon hamar úgy éreztem, hogy pánikolni fogok a klausztrofóbiától, de aztán mégsem. A 20 perces repülés Praslin szigetére olyan volt, mint egy sétarepülés. A mini ablakokból csodálatos lagúnákra és szigetekre láttunk rá.

Cousine és Cousin szigetek: 

Pillanatok alatt máris landoltunk Praslin (ejtsd: Pralen) szigetén. Itt a picúrka repülőtér nagyon szép és modern volt. Mindenkire táblákkal vártak, csak ránk nem, pedig kétszer is lebeszéltük a szállásadóval, hogy jönnek értünk. Igaz a gép 10 perccel korábban landolt, de mi 15 percig várakoztunk és végül taxival mentünk. A taxiért lenyúltak 30 Eurót, ami igen durva arra kb. 10 km-re.

(Innentől mégiscsak áttérek a jelenidőre, úgy valahogy jobb írni.)

Kábák vagyunk, a repülőn nem tudtunk aludni és fáj a fejem, a taxis meg kamikázi módon hajt. Baloldali forgalom van és az utak betonból vannak, nem aszfaltból, az öntött betonút, ahol a két szélén végetér, általában olyan 30-40 cm-rel a talajtól emelkedik ki, éles szélével, semmi szegély vagy korlát. 

Végül 11 óra környékén megérkeztünk a szállásra. csodálkoznak, hogy taxival jövünk, mert küldtek értünk autót, de hát basszus egy 24 órás utazás után, mikor lekonyul a fejem, ne már nekem kelljen várnom fél órát rá.

Jéghideg trópusi gyümölcslével fogadnak és a szoba teljesen rendben van, lelakott, régi, ráférne már némi renoválás, de tiszta. Minden házban két szoba van és egy közös konyha hozzá. Elrendezkedünk és hamarosan nekivágunk a strandnak, mert kell találnunk üzletet, hogy folyadékhoz jussunk.

Jackfruit: 

Az Anse Volbert nevű település (part) legkintebbi sarkában lakunk. A kanyargós út mentén jó 2 km-t kellene begyalogolni, ezt a part mentén le lehet a felénél kevesebbre is rövidíteni, de csak apálykor lehet ott menni. A parton megyünk a 40 fokos hőségben, az agyam csak úgy zakatol a migréntől, mintha légkalapáccsal vernék. Találunk mini boltokat, ahol nagyon szűk helyen nagyon sok minden van összepréselve, iszonyatos árakon. Miután sok képet készítek a partról, veszünk elegendő innivalót és cipekedünk haza, mint a málhások. Semmiféle luxust ne képzeljen el senki sem, pici kunyhók, szegény emberek, drogos, alkoholista raszták a parton, kosz és szemét, a boltokban szinte semmi friss élelmiszer, minden pokoli áron. Éttermet kettőt látunk, egy vacsora 80-100 Euro lenne kettőnknek, ez persze nem fog megtörténni. Sör 0,5 l 5 Euro körül, de a helyi készítésű Seybrew csak 2 Euro, igaz csak 200 ml van benne.

Az 50 faktoros krém az első napokban annyit ér, mintha rajtunk sem lenne, mindig leégünk. 

Veszünk valami vegetáriánus fasírtgolyószerűségeket, eszünk és nem bírjuk tovább, kidőlünk, lefekszünk. Nem bírok aludni, mert annyira hasogat a fejem. Kialvatlanság és feszültség, kevés folyadék.

Utána már csak az apartmanban ücsörgünk kicsavarva, mint a citrom és várjuk, hogy este legyen és lefeküdjünk aludni.