7 évet vacilláltunk, hogy megéri-e odamenni. A válasz egyértelműen: megérte!
Hosszú, fárasztó, éjszakai utazásunk volt, lakástól az első szállásig 24 órát voltunk úton!
Első alkalommal repültünk az Emirates légitársasággal. Münchentől Dubaiig, a világ legnagyobb utasszállító repülőgépével, az Airbus A380-assal. Hihetetlenül jó volt! Meg sem éreztük, ahogyan ez a hatalmas tömeg a levegőbe emelkedett. A két emeletes gépben az első szint a másodosztály, ahol 3-4-3 elrendezésben vannak az üléssorok. A szélén a hármasban ültünk, hatalmas hely volt és fotel szerű ülés, saját képernyővel és médiaprogramokkal, több, mint száz mozifilm és ezernyi zene körül lehetett választani. A középső rész kongott az ürességtől, így a négyes ülésekre sokan lefeküdtek aludni. Menükártyát kaptunk, kétféle főtt ételből lehetett választani, ízre nem volt nagyon jó, de kiadós volt adagra. Italt bármikor lehetett kérni, annyit, amennyit csak akartunk. A hatalmas ablakok belső kerete nemes fából volt, mint ahogyan a wcfedő és ülőke is. Nagyon tetszett a repülés.
Dubaiban éjféltől éjjel 2-ig voltunk a reptéren, de majdnem egy órába telt az érkezéstől az új kapuig eljutni, így az idő hamar elment. Innen a Boeing 777-essel repültünk tovább, ami eléggé tele volt. Szintén Emirates gép volt, de itt már nem volt annyira luxus a kiszolgálás, csak egyszer adtak enni és inni, rögtön az elején, a jó 4 órás út alatt.
Reggel 7-kor megérkezve a Seychelle-szigetek fő szigetére, Mahéra, trópusi hőség fogadott. Kábán andalogtunk át a belföldi terminálba és ott, a terminál előtt egy büfében ettünk egy szelet pizzát. A terminál őskori volt. Nem fényképeztem le, de pontosan mint Karpathoson annak idején. Egy mini kis nyitott terem volt, pár széksorral, átvilágítás nem volt, a vizet is be lehetett vinni.
Picivel 10 óra előtt repültünk tovább, egy mini DHC6- Twin Otter géppel, amelyben 19 ülőhely volt, de olyan sűrűn összepasszírozva, és légkondi nélkül, hogy nagyon hamar úgy éreztem, hogy pánikolni fogok a klausztrofóbiától, de aztán mégsem. A 20 perces repülés Praslin szigetére olyan volt, mint egy sétarepülés. A mini ablakokból csodálatos lagúnákra és szigetekre láttunk rá.
Cousine és Cousin szigetek:
Pillanatok alatt máris landoltunk Praslin (ejtsd: Pralen) szigetén. Itt a picúrka repülőtér nagyon szép és modern volt. Mindenkire táblákkal vártak, csak ránk nem, pedig kétszer is lebeszéltük a szállásadóval, hogy jönnek értünk. Igaz a gép 10 perccel korábban landolt, de mi 15 percig várakoztunk és végül taxival mentünk. A taxiért lenyúltak 30 Eurót, ami igen durva arra kb. 10 km-re.
(Innentől mégiscsak áttérek a jelenidőre, úgy valahogy jobb írni.)
Kábák vagyunk, a repülőn nem tudtunk aludni és fáj a fejem, a taxis meg kamikázi módon hajt. Baloldali forgalom van és az utak betonból vannak, nem aszfaltból, az öntött betonút, ahol a két szélén végetér, általában olyan 30-40 cm-rel a talajtól emelkedik ki, éles szélével, semmi szegély vagy korlát.
Végül 11 óra környékén megérkeztünk a szállásra. csodálkoznak, hogy taxival jövünk, mert küldtek értünk autót, de hát basszus egy 24 órás utazás után, mikor lekonyul a fejem, ne már nekem kelljen várnom fél órát rá.
Jéghideg trópusi gyümölcslével fogadnak és a szoba teljesen rendben van, lelakott, régi, ráférne már némi renoválás, de tiszta. Minden házban két szoba van és egy közös konyha hozzá. Elrendezkedünk és hamarosan nekivágunk a strandnak, mert kell találnunk üzletet, hogy folyadékhoz jussunk.
Jackfruit:
Az Anse Volbert nevű település (part) legkintebbi sarkában lakunk. A kanyargós út mentén jó 2 km-t kellene begyalogolni, ezt a part mentén le lehet a felénél kevesebbre is rövidíteni, de csak apálykor lehet ott menni. A parton megyünk a 40 fokos hőségben, az agyam csak úgy zakatol a migréntől, mintha légkalapáccsal vernék. Találunk mini boltokat, ahol nagyon szűk helyen nagyon sok minden van összepréselve, iszonyatos árakon. Miután sok képet készítek a partról, veszünk elegendő innivalót és cipekedünk haza, mint a málhások. Semmiféle luxust ne képzeljen el senki sem, pici kunyhók, szegény emberek, drogos, alkoholista raszták a parton, kosz és szemét, a boltokban szinte semmi friss élelmiszer, minden pokoli áron. Éttermet kettőt látunk, egy vacsora 80-100 Euro lenne kettőnknek, ez persze nem fog megtörténni. Sör 0,5 l 5 Euro körül, de a helyi készítésű Seybrew csak 2 Euro, igaz csak 200 ml van benne.
Az 50 faktoros krém az első napokban annyit ér, mintha rajtunk sem lenne, mindig leégünk.
Veszünk valami vegetáriánus fasírtgolyószerűségeket, eszünk és nem bírjuk tovább, kidőlünk, lefekszünk. Nem bírok aludni, mert annyira hasogat a fejem. Kialvatlanság és feszültség, kevés folyadék.
Utána már csak az apartmanban ücsörgünk kicsavarva, mint a citrom és várjuk, hogy este legyen és lefeküdjünk aludni.
A migréneddel kapcsolatban akartam kérdezni, hogy iszol-e eleget a repülés alatt, de ahogy az utolsó előtti bekezdésben írod, hogy kevés folyadék... hát igen. Lehet, hogy meg kéne magad erőszakolni az utazások/repülések alatt, és inni jóval többet! Az utasaimnak is mindig mondom, de már csak utólag hiszik el, mikor már késő. :-(
VálaszTörlésDe hát ha nem adnak? A 380-ason rengeteget adtak, a Boeing 777-esen meg 5 óra ót alatt csak egyszer. De én amúgy is nagyon rossz ivó vagy, átlagosan nem iszom meg napi 800-1000 ml-t sem, a hétköznapokban, de itt rengeteget ittunk az Airbuszban, inkább a 24 óra nem alvás és a hőguta játszott még bele. Meg én nagyon ideges vagyok elutazáskor, annyira parázok mindenen, hogy nehogy valami baki történjen, hogy szinte rosszul vagyok az idegességtől és ettől kapok görcsöt a fejemben, szóval inkább feszültség és minden utazásunk így kezdődik.
TörlésGondolom, azért kaptátok a kaját is az elején, mert utána "altatni" akartak benneteket, hogy könnnyebben átálljatok majd. Nem szabad szívbajosnak lenni, ha ők nem jönnek, nyugodtan menj(etek) oda, és kérj inni! Fognak adni, nem hajtanak el!
TörlésIgen, emlékszem a többi útleírásodból is, hogy ez a migrénes fejfájás nálad visszatérő probléma. Tudom, könnyű mondani, de valahogy ezt a parázást el kellene hagynod. Valahogy tudatosítanod kéne magadban, hogy te mindent megtettél, leellenőrizted, bepakoltad, stb, stb, azon meg próbálj meg nem aggódni, ami rajtad kívül áll, mert azzal úgysem tudsz mit kezdeni. Majd ráérsz akkor aggódni, ha előáll a helyzet. (Még egyszer mondom, hogy tudom, hogy kívülállóként könnyű ezt mondani...)
Ezt a migrént én is ismerem, ha keveset iszom bejátszik. Megtanultam, azóta már akkor iszom, amikor még nem vagyok szomjas.
VálaszTörlésAz a nagy kő a szállásotoknál nagyon tetszik! Te is fotóztál Baird-futómadarakat. :-)
Az a baj, hogy én soha nem vagyok szomjas és csak akkor iszom, ha valami van, aminek íze van, a vizet soha nem kívánom, képes vagyok egész napokat csak 500 ml folyadékkel is simán élni.
TörlésEz inkább a feszültség, görcsölés, hogy minden jó legyen. Ez csak akkor múlik el, amikor megérkezünk és megnyugodok.
Ha a madarakat úgy hívják, akkor igen :-) Én csak Strandläufernek hívom őket.