Seychelle-szigetek - 11. rész (Anse Marron túra - A Paradicsom meghódítása)

9. nap

6.45-kor kelünk. A szálláson csak 7:45 órától van reggeli, így előző este kértük, hogy valamit rakjanak össze nekünk és még este beadták a reggelit egy tálcán a szobába. A lekvár annyira rossz, hogy nem bírjuk megenni. Nagyon sűrű, rostos, valami cukros, iszonyú édes, kenhetetlen állagú kókuszos akármi. Praslinon a mangó- és narancslekvár isteni finom volt, de itt szinte rosszul vagyunk még a szagától is. Nem nagyon reggelizünk, két toastkenyér közé lapkasajtot pakolunk az útra. 

Elrohan az idő, sietnünk kell. 8 órakor van a találkozó a helikopterleszállópályánál, tőlünk jó tíz perc gyalog.

12-en vagyunk: 5 német pár és egy brazil. Robert öccsével megyünk, mert Robert másik túrára visz embereket. Az öccse, Andreas valami hihetetlenül udvarias, Sir-nek és Madam-nak szólít meg minket. ;-) 

A Source D' Argent partszakasz hátulütője, hogy előtte egy park van, a L' Union Estate, és csak ezen keresztül lehet a partszakaszt elérni, ahova fejenként 100 Rupia (6 Euro) a belépő. Már előzőleg kaptuk a tippet egy ismerőstől, hogy apálynál be lehet menni a heliport melletti kőfal mentén. A csoport a parkon át megy be, de Andreas felkínálja a lehetőséget, hogy aki akar, mehet a vizen át is, így mi ezt választjuk és később bent találkozunk. Egy hármas kóborkutyabanda kísér.

A L' Union Estate egy farm volt, amlelyet egy német vett meg az 1970-es években és mintegy 350 embernek adott munkalehetőséget. Sok jót tett a szigetlakóknak, pl. ő építtette a kikötői mólót, egy vízvezetékrendszert és egy jól felszerelt szigetkórházat. 1980-ban a szigetek miniszterelnöke minden előrejelzés nélkül megfosztotta Mittermayert a tulajdonjogtól és azóta a park a kókuszfeldolgozás folyamatát mutatja be. 

Borult az ég és néha csepereg az eső, nagyon aggódom, hogy nem lesz napsütés és kék ég, ami a mai fotózáshoz elengedhetetlen. 

A túra szavakkal leírhatatlan és képekkel visszaadhatatlan. Csak a pihenőknél fotózok, így magáról a sziklamászásról, az alagút szerű dzsungelösvényekről nincs is képem.

A Source D' Argent-et elhagyva, sziklákon fel és le haladunk, közben több kis öböl mentén megyünk el, ahol az apály miatt a vízparton is lehet még menni, de később, dagálykor ez az út el lenne már zárva előlünk. Senki nem próbálja meg egyedül ezt az utat, mert eltéved vagy a dagály miatt nem tud visszajönni, vagy a sziklák közé esve akár meg is halhat!

Ha nem a part menti sziklákon megyünk éppen, akkor bemegyünk az őserdőbe, itt vagy teljesen normális ösvényen haladunk, vagy egy ágas-bogas növényben kivágott szűk alagúton, ahol csak guggolómenetben lehet haladni, vagy sziklákon fel-le és alatt az erdő belsejében. Itt gyakran megállunk és Andreas elmagyaráz minden helyi növényt, annak élettani és gyógyhatását, állatokat, mindent, amit csak el tud képzelni az ember, elmond.

A szigeten kétféle százlábú él és mindkettőt volt szerencsénk látni.
Az óriás Seychelle ezerlábú (Sechelleptus seychellarum) nem mérgező és lassú mozgású, gyümölcsöket eszik.

A másik pedig a Orthomorpha coarctata, marása mérgező és nagyon fájdalmas, lázas állapotot idéz elő, de nem halálos. Egy ilyet is látunk éppen az avarba bekúszva, lefotózni már nem tudom, ezért itt egy kép az internetről, az ilyennel tessék vigyázni bárhol a trópusokon:

Quelle: https://en.wikipedia.org/wiki/Orthomorpha_coarctata

Mire megérkezünk az Anse Marronhoz, már süt a nap és kék az ég. Ahogy kiérünk a zöldből és elénk tárul a vakítóan fehér homok, kék ég és a hatalmas gránitsziklák képe, olyan ez a pillanat, mintha megérkeztünk volna a Paradicsomba - ahol sajnos nem mi vagyunk az egyetlenek, egy másik túracsoport már pancsol a medencében.
Egy természetes medence tárul elénk, amit minden irányból sziklák zárnak el, de közöttük befolyik minden egyes hullámnál a tengervíz. Kristálytiszta, azúrkék víz van benne, és bár csak pancsolómedence, de a látvány elámít. Ezt a helyet csak itteni helyismerettel rendelkező túravezetővel lehetséges megközelíteni!

A csoport szétoszlik, mindenki árnyékos helyet keres magának. Mindeki minden sarkot felderít és millió fényképet kíszít mindenki midenkiről. Szinte lehetetlen úgy fényképezni, hogy ne lenne valaki más a csoportból vagy a másikból a képen. 

Strandolunk, pancsolunk és ezalatt Andreas elkészíti az ebédünket. Hihetetlen, hogy mit cipelt ide magával, hatalmas mennyiségű gyömölcsöt, zöldséget és az egyik szikla tetején, vagy egy óra hosszán át vagdossa ezeket és készít nekünk paradicsomba illő tálakat, amikre páronként rákerül még két banántócsni és négy vegetáriánus töltelékes leveles tészta táska.

Paradicsomi kulisszák előtt, miközben négy hatalmas fregattmadár köröz a fejünk felett, esszük a paradicsom gyümölcseit és bár már sok másik volt, de ez ismét egy pillanat az életemben, ami örökre megmarad bennem, ami a legszebbek közé tartozik és szeretném, hogy soha ne érjen véget.

 

Mindeki visszahúzódik a zúgába, lakmározza a gyümölcstálát a Paradicsomban. Utána pedig kókuszdiókat tanulunk meg feltörni és kiszedni a belét. Megisszuk a levét, megesszük a kókuszhúsát és még egyszer fürdünk. Talán két óra hosszát voltunk itt és nagyon nem akaródzik elmenni. Közben jön a dagály és a medence is egyre jobban telik meg vízzel, hogy már lehet benne úszkálni is.

Mikor útra készen állunk, megérkezik Robert, egy német barátjával együtt és így indulunk neki a nem mindennapi útnak, ami előttünk áll. Mintha az istenek csak tudnák, hogy elmegyünk a Paradicsomból, abban a pillanatban, ahogy elhagyjuk a strandot, beborul az ég és irdatlan módon elkezd szakadni az eső és csak szakad vagy fél órán át. Ázott kutyák vagyunk mind. Mindenünk vizes és áldom az eget a vízhatlan tengerészzsákért, mert bizony a hátizsák is beázik, védőfólia ide vagy oda. Minden nyílásunkba folyik be a víz, prüszköljük orrunkon, szánkon kifelé és nem vagyunk morcosak, élvezzük. Az eső meleg és kellemes.

Innentől kezdve nem leányálom a túra. Gigantikus sziklákra kapaszkodunk fel és sokszor csak két ember segítségével tudunk leereszkedni vagy hasadékokat átlépni, máskor meg lyukakon átbújni. Néha felhorzsolódik egy láb, elszakad egy nadrág, beesik egy lyukba egy napszemüveg. Kaland ez bizony, és iszonyúan élvezzük. Egyedül ne próbálja meg senki sem! Az utat nem találná meg nem idevalósi ember és csak eltévedne, megsérülne. Már halt meg ember itt beesve sziklahasadékba.

Csavarpálma (vacoa) termése

Amikor eláll az eső, ismét süt a nap és párolgunk és izzadunk, és fél óra múlva már teljesen szárazak is vagyunk. Robert felszalad pár kókuszpálmára, mint aki csak egy lértán menne fel, és leszed nagy, még éretlen kókuszokat nekünk, amiket egy húsbárddal nyitnak meg nekünk. Előbb kiisszuk a levét, majd egy gyorsan improvizált fakanállal, ami a kókusz héjából lett készítve, ki tudjuk kanalazni a fehér, még kocsonyás, éretlen húst. 

Közeledünk a túra végéhez, a Grand Ansehoz, de még egy utolsó megpróbáltatás vár ránk. Át kell bújni egy szűk sziklalyukon, amin ritmusosan tolja be a vizet a dagály. Ha az ember jól számítja ki, szárazon átjut, ha nem, teljesen víz alá kerül abban a pillanatban, amikor a hullám betör a sziklalyukba. Nekem itt szerencsém van, csak derékig leszek vizes, de előtte nem vettem le a nadrágom és az nem éli túl ezt az esetet, mert a sós víz után nem tud megszáradni és a kis fémkarikák rajta elkezdenek rozsdásodni. Egy másik résztvevőn cafatokban lóg a nadrája, mert ahogy a fenekén csúszott le sziklákon, kihasadt.

Megérkezünk a Grand Anséra, ahol szinte csalódottak vagyunk, hogy vége, véget ért a nap, pedig már 16 óra van és nem mondhatni, hogy rövid lett volna a túra. 

Iszonyúan élveztük! A nyaralásunk legszebb napja volt ez, és ehhez még pluszban jön, hogy hónapfordulónk van ma, így ennél szebben nem is tölthettük volna ezt a napot el! Legszívesebben másnap újra jönnék!

A Grand Ansén egy jó ideig várakozunk a taxira, ami egy platós teherautó, aminek a platóján utazunk mint a marhák, vissza a helikopter leszállópályához. Mindeki boldog és eufórikus. Felejthetetlen élmény a mai nap!

Andreas és Robert (a képet az engedélyükkel teszem közzé)

Jó szívvel tudom továbbajánlani, mert nagyon tetszett az egész:

Robert Agnes honlapja: www.sunnytrailguide.net

A túra 40 Euro volt fejenként, ami igazán jutányos ár. 

A fiúk hihetetlenül jól kigondolták az egészet, minden lépés meg volt a fejükben előre és minden nehéz szakaszon a legnagyobb óvatossággal elmagyaráztak mindent és professzionális módon segítettek annak érdekében, hogy semmilyen baleset ne történhessen. Fantasztikus az egész! Csak ajánlani tudom bárkinek is.