Seychelle-szigetek - 8. rész (Hajókirándulás: Cousin, Curieuse, St. Pierre)

7. nap

Az utolsó napunk Praslin-on. Mivel nem akartunk autóbérlős napot kárba veszni hagyni, így most az utolsó napunkon tudunk elmenni egy egész napos hajókirándulásra. A legtöbb ember Curieuse-ra megy, de mi szerettünk volna valamivel többet ettől, valami különlegeset és már az érkezésünk napján megkérdeztem Norát, hogy tud-e segíteni, hogy eljussunk Cousin-ra. Ő intézte nekünk a kirándulást, ami fejenként 120 Euróba kerül. 

Ma korábban kelünk, hogy tudjunk reggelizni és utána csak 50 métert kell mennünk a sarki hotel búvárközpontjáig, ott vesznek fel minket egy kis motorocsónakkal, majd az Anse Volbert központi részén átszállunk egy kicsivel nagyobb motorcsónakba, de abba is csak pár ember fér el és összesen csak négyen vagyunk, azaz öten, mert egy ázsiai nő kisbabával a mellkasára kötve jön. Mikor beszállunk a motorcsónakba, amit egy raszta vezet, akinek a hatalmas sok haja egy tipikus, színes horgolt sapka alá van rejtve, nem indul el a motor. Egy kilógó szeget visszakalapál és utána elindul. Szuper. Mivel semmit sem tudunk a kirándulásról, arra számítunk, hogy a morotcsónak csak kivisz egy nagyobb hajóhoz, de nem, végig ezzel megyünk. Amint kiérünk az Anse Volbert védett öbléből, két méteres hullámokon pattogunk, mint egy gumilabda és minden landolásnál egy fél kádnyi víz ömlik ránk, hogy pár perc múlva már egy cm száraz ruhadarab vagy testrész sincs rajtunk. A törölközőt ki lehet csavarni. Szerencsére vettünk az utazás előtt egy felcsavarható szájú, pvc anyagú tengerészzsákot, ami vízhatlan, ebben van a kamera, meg más dolgaink, ez az egyetlen, aminek a belseje túléli szárazon az utat. 

Elhaladunk a Lazio, a Georgette, a Petite Kerlan előtt és azután a nyílt óceánon, még nagyobb hullámok között pattogunk Cousin felé. Néha kétségeim vannak, hogy nem borulunk-e fel és akkor cápaeledel leszünk. De egyben maradunk.

Anse Volbert

Anse Georgette

Cousin a maga 0,27 km2 területével a legkisebb Seychelle-szigetek közé tartozik. A sziget egy jelentős természetvédelmi terület, ahol sok különleges őshonos madár és növény él és 1968 óta madárvédelmi terület, az eredeti ok a létrehozásnál, az akkor még 30 itt élő Seychelle-poszáta volt. Azóta az ő számuk már megtízszeresedett. Itt élő madarak: Seychelle-nektármadár, paradicsom gyümölcsgalamb, Seychelle-szövőmadár, Seychelle-dajal vagyis szarkarigó, tündércsér, fehérfarkú trópusi madár, kétféle noddi, egy álarcos csér és viharmadár félék. A madarakon kívül, gekkók, Aldabra-teknősök, valódi Caretta-teknősök (tengeri), Seychelle-repülőkutyák és feketenyakú nyúl.  

(forrás: wikipedia)

Megérkezve a szigethez a tengerben horgonyzunk, és egy kisebb motorcsónak jön értünk és visz ki a partig. Ott a sziget madárkutatóintézetének ott állomásozó munkatársai fogadnak és regisztrálnak (a belépő 500 Rupia, nekünk már benne van a befizetett árban). Egy nagy fedett, oldalról nyitott kunyhóban le lehet pakolni és otthagyni, ami nem kell. Bekenjük magunkat szúnyogriasztóval. Itt feloszatanak nyelv szerinti csoportokra és egy vezetővel indulunk neki az itteni őserdőnek. Szúnyogok vannak dögivel és mindig találnak rajtunk helyet, ahol nem vagyunk jól bekenve és meg tudnak csípni.

Angol nyelvű csopotban vagyunk. A vezető minden egyes élőlényről rengeteget mesél, ennek a felét sem értem meg, de nem is annyira figyelek oda, mert folyton lemaradozok fényképezni. Az összes fa tele van fészket rakó noddi madarakkal, ezekből látjuk a legtöbbet.

Nagy fák törzsénél lévő odvakban, vagy kidőlt pálmák törzsében fészkelnek a földön a fehérfarkú trópusimadarak, ezeknek már bolyhos kicsinyeik is vanank, az egy párnak csak egy kicsinye.

Ezenkívül látunk még más madarakat is, mint a seychelle-szigeteki szarkarigót, és tündércséreket.

A vezetés kb. egy órát tart és utána még olyan 15 percet vagyunk a szigeten, gyorsan megmártózok a tengerben.