Seychelle-szigetek - 10. rész (Utazás La Digue-ra)

8. nap

Előzetesben annyit mondanék, hogy sok véleményt olvastam a Seychelle-szigetekről előre, sok különbözőt is, de a legtöbben La Digue-t (ejtsd: Lá Dik) tartották a legszebbnek. Voltak azonban, akik más szigetektől voltak elalélva jobban. Minden ember véleménye szubjektív, a saját elvárásaihoz szabott és ezért soha nem lenne szabad másokra hallgatni. Megpróbáltam ennél az utazásnál eszerint, nem befolyásolódni és mindegyik szigethez hasonló lelkesedéssel állni hozzá és az ott töltendő napok számát, a sziget nagyságával arányban kiszámítani. 

Utólag be kell vallanom, La Digue-val mellényúltam, az alig 2 km átmérőjű szigetnek négy napot adtam, ami megnézni mindent, elegendő is volt, de a szépségét tekintve, még nyugodtan maradhattunk volna legalább 2 napot. Itt igaza volt a többségnek, hogy ez a sziget a legszebb és több napot is el lehet tölteni ott.

***

Reggel 7 órakor kelünk, hogy kényelmesen tudjunk reggelizni és még pakolászni. 9 órára rendeltünk taxit Norán keresztül és az már 8:45-kor meg is érkezik. Mi is készen vagyunk, így azonnal be is pakolunk. 

A bérautónk még most is a kertben áll, el is viccelődünk vele, hogy ha nem jön a tulaj, megtarthatja Nora, de akkor ez a fizetségünk a szállásért és kvittek vagyunk. :-) Mindenki jókat nevet. Nora többször is próbálta már felhívni az autó tulaját, de nem veszi fel a telefont. Remélhetőleg, nem esett valami komoly baja. Hogy mikor hozza el az autót, a mi továbbállásunk után, azt mi már soha nem tudjuk meg. Nora mondja, ha mégegyszer jövünk hozzá, direkt nála foglaljunk, és kapunk kedvezményt. 

A taxis nagyon úriemberesen van felöltözve és a stílusa is hihetetlenül udvarias. A kompkikötőig alig negyed órát tart az út és 300 Rupiát (20 Euro) kell fizetnünk érte. A komp 10 órakor megy, így még nagyon sok időnk van és egy fedett várótermeben ücsörögve várakozunk. Izgatottak vagyunk. Elhagyunk egy szigetet, ahol már otthon érezzük magunkat és az ismeretlenbe megyünk. Mintha csak egy új utazás kezdődne. 

A komp egy speed katamarán. Ezt már ismerjük a görög szigetek közötti közlekedésből. A felső fedélzetre megyünk, ami műanyagfóliafüggönnyel van körülvéve. A tenger hullámzik, a hajó nagy, és hihetetlenül gyorsan száguld, fel le dobál, mint a hullámvasút, de jól bírom. Néha felcsapódik több száz liter víz és a fólián folyik le, de a belső térbe is bespriccel. Akik a fólián kívül ülnek, mint szétáznak.

Az út fél órát tart és megérkezünk La Digue fő településébe, La Passe-ba. A 9,81 négyzetkilóméteres szigeten nincs autóforgalom, azaz csak teherautóknak és helybéli elektromos autóknak (olyanok, mint a golfautók). 2200 lakossal bír a kis sziget és a fő megélhetést a halászat, a koprakitermelés (kókusz húsa) és vanília termelés adja, meg persze a turizmus. A sziget a Source D' Argent strandjáról világhírű, itt találhatók azok a hatalmas, simára kopott gránittömbök, amelyek már több tévéreklámnak adtak kulisszát. Ez a strand az első tíz között szerepel a világ legszebb strandjai között. A legmagasabb sziklák 330 méter magasra hágnak. a legtöbb ember ezért a strandért utazik a Seychelle-szigetekre. 

Ahogy kiköt a hajó, rengeteg várakozó ember áll a parton, egy részük az új utasok, másik részük meg táblákkal, turistákra váró emberek. Mi előre úgy döntöttünk, hogy nem fizetünk itt semmiféle szállítási módszerért, az 1,2 km-et a szállásunkig meg tudjuk tenni gyalog is, hiszen otthon is kb. ennyit menetelünk a reptéri gyorsvasútig a bőröndökkel. Az egyetlen különbség, hogy itt pokoli hőség van. Próbálnak sokan rábeszélni, hogy béreljünk biciklit és ők pedig elviszik a bőröndünket, de mi hajthatatlanok vagyunk. Az úton szembetalálkozunk a praslini szállásunkról a szomszédainkkal, akik két nappal korábban jöttek át ide. 

A szállásunkig leizzadunk és ott jégszekrényből kivett, mentolos törölközőt és jéghideg juicet kapunk. A szobánkra még negyed órát várni kell, ez nem probláma, az árnyékban fújjuk ki magunkat. Amint be tudunk menni a szobába, kicsit kipakolunk, lezuhanyozunk és máris biciklit bérelünk (itt minden szállásnak vannak saját kerékpárjai 6-7 Euro per fő per nap). A szállás amúgy nagyon szép (majd mindegyikről a végén írok összefoglalót). 

Ahogy elidulunk, rögtön felfedezzük az egyik take away éttermet (Gala), a szállásunk közelében és mivel éhesek vagyunk, veszünk itt egy adag csirke curryt, ez kettőnknek bőven elég estig. Finom és olcsó (60-80 Rupia egy adag étel).  

A sziget közepét átszelve, igazi dzsungelszerű tájon át a Grand Anse parthoz megyünk. Hatalmas fákról liánok lógnakle az útra, gigantikus futónövények furnak a fák törzsein felfelé. Lehullott, rothadó mangó erjedő szaga kísér végig. Vannak elég nagy emelkedők is, és amúgy is, a mai naptól kezdve megváltozik az időjárás, folyton felhős az ég, néha lezúdulnak pár percig tartó, rövid, de erős zivatarok, a levegős dunsztos, mint egy pálmaházban. Néha kibírhatatlan a páratartalom. Minden mozdulat nélkül is folyik rólunk az izzadtság, de ha bármit csinálunk, akkor már csatakosra izzadunk, de valami embertelen brutál módon. 

Mikor leszállunk a bicikliről a Grand Ansenél, rengeteg bicikli áll ott kikötve. Egy nagy étterem van ott, ami éppen tele van. A parton nincs sok ember. A hullámok gigantikusak és bemenni életveszélyes, erre táblák is felhívják a figyelmet. Meg sem próbálnám, mert érezni a hullámok visszahúzó erejét, akit egy elkap, az innen már élve nem jön ki. 

 

  

M. leül az árnyékba, én meg elsétálok a part mindkét végéhez fotózni, de pont ekkorra lesz totál szürke az ég és nincsenek jó fények a fotózáshoz és nagyon erős a szél is, fúja a vizet és a homokot mindenünkbe. A strand egyik végéből kis ösvényen és egy mini "hegymászással" jutunk át a következő partra, a Petite Anse-ra. Ez teljesen ugyanolyan, mint az előző, a hullámok is ugyanolyan erősek. Fürdeni nem lehet, ettől kicsit csalódottak vagyunk, nagyon kínoz a párás hőség és olyan jó lenne egyet megmártózni. A következő strand az Anse Cocos lenne, ahova egy picivel hosszabb út vezet, erdőn és hegyen át. Oda már nem megyünk el, mert ki vagyunk teljesen tikkadva. 

Fregatt-madár

Visszatekerünk a fő faluba, ott veszünk vizet, hideg innivalókat, sört és máris elkap az első heves záporeső. Utána még el akarunk menni a másik irányba is, de találkozunk a párral, akiket tegnap a hajókiránduláson ismertünk meg és addig beszélgetünk, míg utána már csak szakad az eső és így hazamegyünk. 

helyi taxi

temető, ahol egy fa alatt várjuk, hogy elálljon az eső

Az index fórumon már sok évvel ezelőtt olvastam Robert Agnesről, egy helybéli túravezetőről. Amikor először olvastam róla, akkor kezdte el a túrázást, mára már menő üzlete lett ebből, elterjedt a jó híre és régen ha hetente 2-4 embert vitt, most naponta teli, 10-14 fős csoportokat visz és már az öccse is beszállt az üzletbe. Már előre leveleztem Roberttel, hogy az egyik túrára menni akarunk, azt írta, hogy ha megérkezünk, hívjuk fel a szállásról. De a német pár, akiket megismertünk, már előre lebeszélte vele holnapra a túrát, így mi is hozzájuk akarunk csatlakozni. La Digue-n mindeki ismeri Robertet, ha az ember kimondja a nevét, máris mosolyognak és nyúlnak a telefonhoz. Így mi is felhívatjuk a recepcióról és este idejön az öccse hozzánk, megbeszélni a holnapi túra részleteit. 

Ma este a szállásunkon vacsorázunk (21 Euro fejenként). A vacsora három fogásból áll, bőséges és nagyon finom kreol étel, de persze ahhoz drága, hogy minden nap ezt együk. Az előétel rántott padlizsán, a fő étel risz és két szelet panírozott hal, illetve egy nagy tál marhacurry, így mindketten tudunk venni kétféle különböző ételből, a desszert valami karamellizált kókuszpempő vaníliafagyival. 

Este sok repülőt kutyát látni, ezen a szigeten ezrével repkednek napközben is. 

Fáradtak vagyunk és másnap korán kell kelni, így egy sör erejéig maradunk csak a jó kis eldugott, privátteraszunkon és korán lefekszünk. Kicst félünk, hogy rossz idő marad és napokig csak eső lesz, pont itt, a legszebb szigeten...