A mai napon a sziget északi csücskét megkerülve előbb Victorába megyünk. Abszolút nem érdekes, nem szép város. A piacon sem jó, Mauritiuson százszor szebb és érdekesebb volt a piac. A botanikus kertet nem nézzük meg, mert ugyanazokat mutatja be, amiket botanikus kert nélkül is láttunk már a szigeteken. Nem is időzünk itt sokáig.
Majd a Victoria után eső első hegyi úton szeljük keresztbe a szigetet és már fentről az útról valami csodálatos rálátást kapunk a Port Glaud öbölre, melyet korallzátony véd, hihetetlenek a színek és szemközt egy kis sziget, az Ile Therese fehérhomokos, pálmás partjait látni.
De nagyon előrerohantam. A hegyi út a Morne Seychellois Nemzeti Parkon vezet át és három helyen is látunk táblákat, ahol hegyi túrák kiinduló pontjai vannak. A növényzet is csodálatos, egy helyen pálmák, liánok, kacskaringós törzsű fák kísérnek, a part felé pedig mindenhol hatalmas ernyőakácok és gránitsziklák láthatóak.
 |
| paradicsom- gyümölcsgalamb |
Majd a Victoria után eső első hegyi úton szeljük keresztbe a szigetet és már fentről az útról valami csodálatos rálátást kapunk a Port Glaud öbölre, melyet korallzátony véd, hihetetlenek a színek és szemközt egy kis sziget, az Ile Therese fehérhomokos, pálmás partjait látni.
De nagyon előrerohantam. A hegyi út a Morne Seychellois Nemzeti Parkon vezet át és három helyen is látunk táblákat, ahol hegyi túrák kiinduló pontjai vannak. A növényzet is csodálatos, egy helyen pálmák, liánok, kacskaringós törzsű fák kísérnek, a part felé pedig mindenhol hatalmas ernyőakácok és gránitsziklák láthatóak.
(képek róla feljebb)
Leérve az öbölbe, villog a benzinmutatónk, pedig előtte még 3 jel volt. Elég fura. Emiatt előbb kis kitérőt kell tennünk Grand Anseéhoz, mert ott van a legközelebbi benzinkút.
Leérve az öbölbe, villog a benzinmutatónk, pedig előtte még 3 jel volt. Elég fura. Emiatt előbb kis kitérőt kell tennünk Grand Anseéhoz, mert ott van a legközelebbi benzinkút.
Majd végigautózunk északra, a Launay Tengeri Nemzeti Park mentén, amíg az út végetér. Innen még 500 métert kell gyalogolni egy betonúton a Baie Ternay öbölig, ahol olyan szinten apály van, hogy egyáltalán nincs egy csepp víz sem az öbölben és a búvárok vagy 200 métert gyalogolnak itt ki felszerelkezve egy csónakig.
Na itt, pont a világ legvégén, a sziget utolsó csücskében találkozunk ismét az első szállásról a szomszédainkkal. A visszaúton magunkkal visszük őket a strandig, mert különben pár km-et gyalogolniuk kell, mert ők mindenhova busszal mennek és a buszvégállomás igen messze van.
Ott maradunk a zöld színű öbölben strandolni, ahol a Constance Ephelia Hotel strandja van. A víz nem jó, mert nagyon zöld, egyáltalán nem átlátszó és sokszor nagy kövek vannak benne, amikbe belerúgok, felsértem a lábam.
Itt maradunk pár órát, majd elindulunk haza, egy szakaszon elvisszük még az ismerőseinket.
Bevásárolunk Beau Vallon nagy boltjában és ma vacsorára csak kenyeret eszünk májkrémmel, meg sajttal és tonhal konzervet, meg zacsis levest.
Na itt, pont a világ legvégén, a sziget utolsó csücskében találkozunk ismét az első szállásról a szomszédainkkal. A visszaúton magunkkal visszük őket a strandig, mert különben pár km-et gyalogolniuk kell, mert ők mindenhova busszal mennek és a buszvégállomás igen messze van.
Ott maradunk a zöld színű öbölben strandolni, ahol a Constance Ephelia Hotel strandja van. A víz nem jó, mert nagyon zöld, egyáltalán nem átlátszó és sokszor nagy kövek vannak benne, amikbe belerúgok, felsértem a lábam.
Itt maradunk pár órát, majd elindulunk haza, egy szakaszon elvisszük még az ismerőseinket.
Bevásárolunk Beau Vallon nagy boltjában és ma vacsorára csak kenyeret eszünk májkrémmel, meg sajttal és tonhal konzervet, meg zacsis levest.
Nagyon szép a tenger, gyönyörű színei vannak. És annyira cuki a piros ollós rák :-)
VálaszTörlés