Seychelle-szigetek - 5. rész (ebéd, strandok és kicsit bővebben helyi dolgokról)

4. nap - folytatás

A Vallée de Mai után Grand Ansera megyünk. Itt rögtön az első kanyar után, a templom mögött van egy elkerített rész, ahol étterem, pizzázó és egy take away van. Erről most azoknak írok bővebben, akik az index fórumból jönnek a blogomba olvasni, mert az étkezés nehezen megoldható Praslin szigetén és itt megtaláltuk az abszolút olcsó és finom megoldást. 

Grand Anse és Anse Volbert a sziget legnagyobb üdülőtelepülései, mégis csak mini boltok vannak, pár pokoli drága étterem és Anse Volberten nincsenek ilyen kifőzdék, míg Grand Ansen több is van, mi csak ezt találtuk meg. 

A szigeten busszal is el lehet jutni bárhova, egy menet ára, távolságtól függetlenül 5 Rupia (0,30 Euro), de a buszos csak óránként járnak.

Bemegyünk ebbe az elvivősbe, minden nap frissen főz, ki van írva, hogy csak helybéli, friss, bio alapagyagból, a higiéniai követelményeknek megfelelően. A szakács szolgál ki, köpenyben, papírsapkában és gumikesztyűvel dolgozik. Minden nap hat féle étel van, főleg tipikus kreol currys ételek. Kinézetre csak a marhacurry győz meg minket. Az adag hatalmas, és 130 Rupiát fizetünk a két ételért és fél liter üdítőért (8 Euro!). Kint esszük meg a padoknál. Nagyon finom, bár a marhahús jó rágós. 

Azonnal jönnek ezek a helyi kis galambok, akiket már Mauritiusról ismerek. Annyira tipikus és ritmikus folyamatos búgásuk van "krukukúúú, krukukúúú, krukukúúú", mindig háromszor. Folyton Maurituisra emlékeztet a hangjuk. Rizst kunyerálnak. Előtte a Vallée de Mai parkolójában a toastkenyeres szendvicsünket ettük, és ott meg azonnal odajött egy gyík és az kunyerált és meg is ette a kenyeret. Itt meg egy kis folyó van mellettünk, a partján hatalmas lyukak, hatalmas rákokkal. Az asztalunkhoz legközelebbi rák is odajön kunyerálni. Odadobok neki egy darab rágós húst, azonnal be is lakmározza. Az ember órákig el tudna játszadozni velük, annyira viccesek. Mikor kész vagyunk, a galamb belemászik az asztalon a kajás dobozba és ott lakmározik tovább. 

saját felvétel

myna vagy másnéven beo

Megnézzük még a partot itt, ami nem valami szép, mert vastagon ellepi a kihordott vizifű. 

A halárusok mindig délután jelennek meg, ilyen csokrokba kötve adják a halat, a helybélieknek biztosan elég olcsón. 

Jólakkottan visszaautózunk az Anse Volbert, Cote D'or sarkába, a kedvenc helyünkre és itt töltjük a délután hátralevő részét. Sajnos ma nem üres, foglalt az árnyékos hely és később egy motorcsónak is hoz ide kirándulókat, így megtelik a pici partszakasz. Mindig vannak itt ráják, néha hármassával is úsznak, most sikerül egyet lefényképeznem:

Sokszor látunk egy kolibri szerű kismadarat, de a leírások alapján nem kolibri. Ő a Seychelle-nektármadár. Pici, barna, jellegtelen, és szövőmadárhoz hasonlóan épít fészket. Egyet megfigyelhetünk fészeképítés közben a strandon:

Estefelé elautózunk az Anse Laziohoz, a sziget legszebbnek mondott strandjához. Nekünk nem tetszik. Túl nagy, sok az ember, brutálisan nagyok a hullámok, be sem lehet menni, nincs benne romantika, nem fog meg. Végigjárjuk, már kezd beesteledni. Sok óriás denevért látunk erre.

Veszünk italokat. Mindig az este a nap csúcspontja, mert egész nap szénsavmentes 50 fokos vizet iszunk, amit annyira utálunk, hogy le sem tudjuk sokszor nyelni és inkább nem iszunk semmit. Este meg veszünk mindig jéghideg üdítőket, vagy otthon teszünk bele jégkockát és olyan jó, hogy van íze az innivalónak. 

Nem csak a galambok hangját hallani egész nap, a bülbül madarak is hangosak és a myna vagy beo nevű madarak meg a szarkához hasonlóan csörögnek és veszekednek. Végül pedig az este rejtélyes hangjáról írok. Kint ülve az erkélyen, sokszor egészen a közelünkben ordít valami a fán, de valami hihetetlen hangerővel és pontosan olyan hangja van, mintha egy bébimalacot ölnének éppen és ez hosszú perceken keresztül. El nem tudjuk képzelni, mi az, míg aztán egyszer később La Digue-n látjuk, hogy a repülőkutyák veszekednek így azért a különleges gyömölcsért, aminek a nevéért nem keveset nyomoztam. Hatalmas nagy fák ezek, óriási cakkos levelekkel és grapefruitnál sokkal nagyobb, zöld, rücskös felületű terméssel. Ez a trópusi kenyérfa.