Seychelle-szigetek - 13. rész (Anse Source D' Argent és Anse Cocos)

11. nap

Korán ébredünk. Éjjel nagy, viharos eső volt, szétzilálta a napernyőnket is és mindenütt nagy tócsák állnak. Teljesen borult az ég.
Ez az utolsó napunk itt és mivel az Anse Marron túra napján is reggel borult volt az ég, a mai napra hagytuk a Source D' Argent megtekintését. Pechem van, mert ma jobban felhős az ég, mint azon a napon. A szürke sziklák, a fehéresen fedett ég alatt nem érvényesülnek, és a víznek sincs színe. Ma szerettem volna poszternek illő fényképeket készíteni, de nincs kék ég.

A bicikliket kikötjük a heliport kerítéséhez és a tengermederben indulunk befelé (a L' Union Estate parkot ismét kikerülve és nem fizetve belépőt oda). Ahogy közeledünk a Source D' Argenthez, többször elkapnak kisebb záporesők. Egyre több ember jön ide. Nem a part mentén megyek, mert ott már mentem a túra során, más szemszögből szeretném látni a sziklákat, így messze bent a vízben megyek, úgyis csak mindenütt bokiáig ér.

Egy helyen éppen esküvői ceremónia kulisszáit díszítik, ebben a pillanatban iszonyatosan elkezd esni az eső és szerencsénkre egy nagy szikla alatt van elég hely megbújni és kivárni negyed órát, míg eláll.

Közben kezd már dagály lenni és jön visszafelé a víz, így nem merünk már elmenni a strand legvégéig, mert ha hirtelen túl sok víz visszajön, akkor a sziklák előtt már derékig érő vízben eléggé nehézkes lenne visszafelé jönni. Az egyik szép strandon maradunk egy órát, ott fürdünk és közben kitisztul az ég, most lenne értelme, mégegyszer fotózni menni, de mi már menni akarunk, mert délutánra egy második programot terveztünk.

 
Egy tányér nagyságú szép hal úszkál a térdig érő vízben, kifelé hajtjuk, mert szeretném lefotózni és mivel messze bent vagyunk a parttól, mire hoznám be a fényképezőgépet, elúszna. Egészen a partig kihajtjuk és észreveszi az egyik kóbor kutya és meg akarja fogni, de mikor szembesül vele, hogy túl nagy, megijed tőle, hogy még reszketni is kezd. Nagyon jópofa, ahogy a kutya ott áll nyakig a vízben, előtte úszkál a nagy hal és egyikük sem tudja, mi van most.

Kifelé a parkon keresztül megyünk, ezt szabad. Rengeteg vanília cserje van és egy teknőstelep, ezenkívül hegyekben álló kúkuszhéjakat lehet látni. Mindezért nem érte volna meg a belépő, abszolút nincs itt semmi érdekes látnivaló.

Már 13 óra van és ebédelünk a Gálában. Utána eltekerünk a Grand Anse-ra és onnan a Petite Anse-n át, majd a dzsungelen egy ösvényen hegyet mászva, elérjük az Anse Cocost, ami egy nagyon szép öböl, de a hullámzás ugyanolyan erős, mint az előbbi kettőnél és fürdeni életveszélyes, de a sziklás végében az öbölnek nyugodtabb, ott be tudunk menni fürdeni. Az ide vezető úton rengeteg ezer lábút láttunk és többször a paradicsomi légyfogót is.

Petit Anse

Anse Cocos:

A strand nagyon szép, és nyugodt, alig van itt ember. A fürdőzés után elsétálok a hátsó végébe is, ahol egy pici, sziklákkal elzárt védett öböl van. A homokban bébiteknősök nyomaira figyelek fel. Látni lehet, hogy a homok hátsó határában, ahol a zöld növényzet elkezdődik, púpos homokbuckák vannak, abban kis lyukak és a lyukaktól vezetnek le a nyomok a vízig. Nagyon friss nyomok lehetnek, mert dagálykor a tenger feljön a zöldig, így naponta elmos mindent, ezek mai teknősnyomok. Nézelődök mindenfelé, hátha látok egy bébit, de sajnos nem. M. eközben egy árnyékos helyen vár rám. 

A visszaút a hegyen át, megerőltető, de nagyon megéri, mert gyönyörű természeti dolgokat lehet látni és az ösvény jól járható.

Mire hazaérünk, már 18 óra van. Elrendezzük a fizetést, kivesszük a dolgainkat a széfből (csak a recepciónál van), zuhanyozunk, összepakolok, majd elmegyünk vacsorázni ismét a Gálába. Bár előtte még elmegyünk a kikötő másik oldalánál lévő gyorsétteremhez is, de ott nem lehet látni az ételt övegpultban, csak ki van írva, mi van, ezért nem szimpi. Tök sötét van és mivel nincs közvilágítás a helybéliek a vak sötétben bicikliznek lámpa nélkül. Mi elől elemlámpával világítunk, a kosárba meg beleteszem a pirosan villogó fejlámpát, így mi jól ki vagyunk világítva, de eléggé veszélyes. Utána még a teraszon sörözünk.